. A szörnyek is gagyik voltak, nem éreztem rajtuk, hogy ez a gonosz, néha nem is tudtam őket mire vélni és csak azért durrantottam le őket 
Ez a rész egyébként mégjobban elhúz a survival kategóriának a Resident-es oldala felé, mint az AitD 2, ha az akciódússágot veszem szempontnak. Aztán a történet is sántít: ebben a részben Carnby ugyanis az 1960-as években született, de már 1920-ban is nyomozott... ez ilyen poltergeisti eset akart lenni? Mindent összevetve közepesre sikeredett a játék, de 2 végigjátszást (főleg a survival stílus rajongóitól) megérdemel. 1-et Carnby-vel és 1-et Cedarc-kal. Meg egyébként is: mostanában nincs sok ilyen jellegű játék, ezért be kell érnünk ezzel is. Legutoljára jó survival, amivel játszottam - szerintem - a Blair Witch 1 volt, de attól effektíve féltem! Olyan hangulatot tudott elővarázsolni a Terminal Reality a Nocturne engine-ből, hogy az díjat érdemel! Sokan a Silent Hill-re esküsznek, de nálam ez viszi a pálmát. Jobb (a hatás szempontjából), mint a filmek (amik közül az 1 nekem egyáltalán nem tetszett, a 2 pedig a kedvenc filmem az elvontsága és érthetetlensége miatt, de nem rémiszőt!!!) 
Talán az ilyen akciódús survival-ok közül egy eredményesebb próbálkozás lesz a Resident Evil 4 végleges (nem DC-s) verziója, ami remélem PC-re is megjelenik! 1-et viszont remélek: hogy nem most kellett utoljára találkoznunk Edward Carnby-vel, nem szeretném, hogy ez a remek sorozat a 4. része miatt nem jó fényben kerülne be a történelem könyvbe.
Daubynak: a The Longest Journey tényleg nagyon jó! A világa (világai) nagyon el lett(ek) találva!
