Ezekben szerepelt olyan is ami nagy sebességének köszönhetően minél hamarabb érte el a kiszemelt célt. Akkor másik fejlesztési irány, hogy mágnesességet érzékelő gyújtót szereltek a torpedó orrába, volt még akusztikus gyújtós, a FAT jelzésű torpedók beállítható irányítóberendezéssel látták el. A kilövés után meghatározott idő múlva irányt váltott, ezután a konvoj amibe kilőtték előbb utóbb találatot kap. Volt még a LUT,ez hasonló volt mint a FAT,csak ennél a fordulók közti szakaszokon tovább gyorsúlt és több megadott pálya közűl lehetett választani kilövés előtt. A fejlesztések közűl a Schnee-Orgeltől várták a legnagyobb sikert. A későbbi német tenngeralattjárókra 6 torpedóvető csőből álló rendszert szereltek, ezt úgy állították be, hogy a kilőtt sorozattal 10 szögpercnek megfelelő ívet lehetett lefedni. Ennél a támadási módnál biztossá vált, hogy egy konvoj egy vagy több tagját találat éri.
Ennyit tudtam erről a témáról előbányászni jelenleg.
