Hello Kishell!
Az egész életünk a tudatos énünk és az ösztön-énünk meghatározta folyamat. (a Te szavaiddal: a Prométeusz-mítosz az ösztönlény, az egoista, aki rövidtávon akar boldogulni, és ezért ha kell erőszakot használ. A másik - ahogy Te fogalmazod - bűnbeesés mítosz a tudatos lény, aki megpróbál közösségben gondolkodni - és képes lemondani bizonyos dolgokról, hogy cserébe ő és utódai túlélést kapjanak a csoporton belül.)
A Prométeusz(ösztön)-lény élősdi. Lehet hogy kiváló tulajdonságokkal bír, de igazából másokon él. Sorsa előbb-utóbb a bukás, hiszen egyrészt szüksége van a kihasználtakra, akik előbb utóbb lerázzák őt. Gondolj csak a nagy birodalmakra. Kezdetben a sikereket mindig közös akarat éri el, a széthullás mindig az egoizmus, széthúzás következménye.
Persze a helyzet bonyolult - hiszen az egoizmus mindenkiben megvan, pl. a kapitalizmus élből az érdekre épít. De meg kell találnunk az arany középutat, mert a várható sorsunk (emberiségé) így nem túl fényes. Összeomlás és visszasüllyedés, vagy végre együttműködés.( Na persze a globalizációt erősen beárnyékolja a pénzhajhász szemlélet, de még mindig ez a jobb)
Szeretem a ráncaimat, azt mutatják, hogy éltem.
