Mióta nem írtam nem sok minden változott: úgyanúgy Orsi a barátnőm, sokat hisztizik, és továbbra is zselézem a hajam. Ezek életem leglényegesebb momentumai.
Tegnap dolgoztam (zene), és elfeledkeztem arról, hogy fel kéne hivnom Orsit, aztán végülis ő hivott, és nagy nehezen találkoztunk (azért nagy nehezen, mert nem akartam félbehagyni a munkát, mert akkor elszáll az - ahogy Elemér haverom mondaná- ihletés), először egy magyar-francia étterembe akartunk menni a Madách téren, de ott alig voltak, azt meg utálom, ha minden pincér engem néz.
Úgyhogy inkább a Király utcai Pizza Hát-ba mentünk,aholis elég fáradt volt a személyzet, az a "munkatársunk, aki asztalához kíséri" az csak erőtlenül intett a hátsó szekció felé, hogy keresssünk helyet. Elég lassú volt a kiszolgálás, de hát sokan voltak, és a pizza leglább finom volt. Utána ittunk egy kis fehérbort, meg beszélgettünk, szóval az egész nagyon jól jött ki, sokkal jobban mintha itthon basztam volna a rezet.
AZ szünet utolsó két napját is szeretném, ha együtt töltenénk, ma valszeg itt alszik, holnap meg reggel lehúzunk IC-vel Szegedre, várost nézni. Aztán iskola...
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
