Tavaly nyáron egy Arab Emirátusok-beli barátom is a Maldív-szigeteken nyarat, és ugyan arra a szigetre mentek ők is-ha már véletlenül ugyan azt a helyet néztük ki magunknak nyaralás szempontjából, akkor legalább a "koffer" mellett legyen társaságunk is. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyik nap a vallásra terelődött a szó, főként az iszlám fundamentalizmus, és terrorizmus végett. (A barátom hívő muszlim, bár rendkívül liberális). Egy szó mint száz, ő is felvetette, hogy ha atesita vagyok, és nem hiszek semmiben, akkor nem félek-e hogy a pokolra kerülök hitetlenségem miatt? A válaszom erre az volt, hogy nem, mivel nem hiszek a pokolban.
És abban sem hiszek, hogy lenne túlvilág-és ha van is, akkor sem abban a formában, ahogyan az a Bibliában le van írva. (Dilemma: melyik az igazi túlvilág? A keresztény? A muszlim? Netán lelkünk körforgásban áll egészen a Nirvana bekövetkeztéig? Ahány nép, annyiféle elképzelés.)
Ez az egy momantum, amiről nem tudok egyértelműen nyilatkozni-lehetséges, hogy az emberi lét több, mint a puszta porhüvelyünkben eltöltött idő, azonban a különféle túlvilágokban nem hiszek, ezek nem többek, mint emberi kitalációk.
Milyen értelme van az életemnek? Rengeteg. Örülök, hogy élek, és próbálom mnél jobban kiélvezni az életet, minél több dolgot megismerni, minél több helyre elmenni, és minél több tudást magamba szívni. (A minél több nőről már ne is beszéljünk
).
Határozottan énközpontú világképem van, és nem fogok amiatt másmilyen életet élni, hogy úgymon "jobb legyen a túlvilágon".
