Én is ateista vagyok (ez talán már kiderült), de nekem pl. semmi bajom a vallásokkal. Én azon a véleményen vagyok, hogy mindenki abban hisz és úgy hisz, amiben és ahogyan akar, egészen addig, míg másoknak nem árt vele.
Az olyan dolgokat én is nevetségesnek tartom, amikor egy pap kijelenti, hogy a pokolban ennyi és ennyi ilyen és olyan rangú ördög van (honnan tudja), vagy amikor valami fogatlan, kivénhedt jehovista öregasszony a karomat rángatva állít meg valamelyik aluljáróban, hogy közölje velem, hogy térjek meg gyorsan közéjük, mert csak ők üdvözülhetnek, illetve ők sem mind, csak azon tagjaik, akik sok új hívet szereznek (mint valami kifacsart piramisjáték). Egy dolog van ami dühít: az erőszakos hittérítések/a nem hívők alacsonyabbrendűvé/ostobává degradálása, és ebben a kersztény valláskör igencsak az élen járt a történelem folyamán...
A Bibliáról az a véleményem, hogy nem szimbólumok sorozata, azt csak ma értelmezzük így, mert ragaszkodunk még hozzá bizonyos "gyermekded momentumai" ellenére is (nem én, csak általánosítok éppen), hanem az emberiség világképe, természet-értelmezése abból az időből, melyben "eredetileg, a nagyja" megíródott. Sok hiba van benne (pl. az evolúciót nem ismerték: ugye az Egyház tagadta is egy darabig, szerencsétlen Darwint próbálták lejáratni rendesen), de sok bölcsesség is.
Ha valaki megfogadja a benne foglalt bölcsességeket, az nem értem, hogy miért baj?
Ha valaki a benne foglalt nyílvánvaló butaságokhoz ragaszkodik kétkézzel, az az ő baja.
Ha valaki a benne foglalt butaságokat erőszakolja rá másokra, az már komoly baj.
Ez az utóbbi, ami miatt olykor kifejezetten kártékonynak tartom az Egyházakat, de nem akarok általánosítani, ez is ember/pap-függő.
Endure. In enduring, grow strong.
