Nekem a az a két író akinek a stílusa bejött Arthur Koestler és George Orwell. Mindkettő megrögzött kommunistából vagy szocalistából vált antikommunistává, mindekttő részt vett a spanyol polgárháborúban, mindkettőnek meggyűlt a baja Sztálinnal, mindkettő átélte a nagy gazdasági világválságot, szóval a könyveik ugyanazt a kort írják le, csak szemléletmódukban másképp. Arthur Koestlertől- aki egyébként magyar zsidó családból származik- kötelező olvasmány a Sötétség délben. Ha valaki meg akarja tudni, hogy a kommunizmus miért nem különbözik semmiben a nácizmustól annak ez a könyv kötelező. Én azért az iskolákban is kötelezővé tenném Merle: Mesterségem a halál c. könyvével és a Sorstalansággal együtt. Orwelltől pedig nem az 1984 és az Állatfarm- ezeket mindenki ismeri- az ajánlott hanem a Hódolat Katalóniának- korhű eseményrajz arról, hogy hogyan bukta el a spanyol pogárháborút a kommunisták hathatós segítségével a forradalmi oldal- és a Csavargóként Párizsban és Londonban. Ez a könyv is- ahogy az előző- életrajzi könyv és a gazdasági világválságot mutatja be, de nem ám az újságíró felülnézetéből hanem mint oridzsinöl hómlessz. Miután elvégezte az Etoni iskolát Orwell kiment Párizsba, onnan vissza Londonba és állástalan csavargóként vagy idénymunkákból tengődve vészelte át a gazdasági világválságot, majd lett elismert újságíró. Hihetetlen mennyire érzékeny volt szociálisan a fickó!
Akiki meg nem olvasnak könyveket azokat csak sajnálni tudom, egyrészt mert nagyon sokat veszítenek, másrészt mert az ilyen emberek nagytöbbsége előbb utóbb az arctalan fogyasztói civilizáció atomjává válik. A jeleket egyeseken már látni lehet itt.
"We have the best two teams on Merseyside, Liverpool and Liverpool reserves" /Bill Shankly/
