Szép a grafika, bár nem szívesen mondom ki, de a Sacred-é kicsivel szebb talán.
Jó a zene, bár a My Dying Bride új albumát hallgattam éppen előtte, azután meg kevés zene áll meg a lábán; minden olyan halovány fosnak tűnik utána...
Mindenestre nem dobtam olyan hátast tőle, mint anno a Divine Divinity elején, Alleroth-ban felcsendülő döbbenetesen hangulatos, ambient jellegű muzsika hallatán.
A demó alapján nekem úgy tűnt, hogy tettek egy lépést a Diablo-Baldur's Gate keresztútról az utóbbi játék irányába. Ez nagyon dícséretes!
Minden párbeszéd "élő hangok" útján zajlik. Ez ma már szerintem nem nagy dolog (Gothic II, SW: KotOR), ez igencsak rövid időn belül általánossá fog válni, legalábbis az igényesebb játékok körében (ha még nem vált azzá...). A beszédhangok viszont csak átlagosak, pedig nagyon sokat vártam ezen a téren a Divine Divinity zseniális hangjait (Mordaneus, agyíkember gyógyító, a Death Knight, a Gandalf-szerű varázsló, akinek most nem ugrik be a neve, az impek stb.). A Death Knight-nak pl. el tudtam volna képzelni egy kicsit death-metalosabb hangot, vagy még inkább olyat, amuilyen a korábban már említett új My Dying Bride album The Blue Lotus dalában hallható.
A poénok ülnek: még a kedvenc játékom, a szerintem kissé méltánytalanul elfeledett Planescape: Torment is megkapja a magáét benne (beszélj a fura koponyával...
).
A skillrendszer ígéretes: végletes specializációknak ad helyet és talán elkerüli, a mindenhez baromira értek zsákutca kialakulását.
Nekem tetszett a demo: míg a Sacrednél nem tudom eldönteni, hogy egy közepes, jó vagy kiváló játékkal állok-e majd szemben a végső változatnál, addig addig a Beyond Divinity esetében csak az utolsó két kategória kérdése marad kérdéses előttem, egészen áprilisig...
Endure. In enduring, grow strong.
