belépésnek nevezni; legalább annyit kéne tudnunk, hogy mit viszünk
mi ebbe az ötágú-csillagos Unióba.
1. Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar
érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai
népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a
harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetően? A mai
Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma
mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres
növekedést jelent.
2. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a
rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence
területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk
magunkkal?
3. Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig
értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare
drámáit, a művelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni,
mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta
nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy
nyelvi forgatagba!
4. Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000.
magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80
milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.
5. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában
nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még
nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
6. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús
megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat Kézzel és késsel
ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a
darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű
ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.
7. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert
mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán).
Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a
háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a
világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán
korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a
kockás szoknya alá.
8. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és
állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai
térségből?
9. Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által,
hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A
kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három
mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is
jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg
kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már
levédték előttünk. Szégyen, hogy a mi politikusaink ezt szó nélkül hagyták.
10. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve?
Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán
fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.
11. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi
720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
12. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és
Németország tőlünk vette át?
13. Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi
honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette
ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek,
elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!
és akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről
Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem
hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy
magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza,
abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben.
S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja
velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek
nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.
És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter
Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják
családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld.
Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon
újra lesz-e földindulás?
Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
(Széchenyi István)"
A szöveg szerzője (számomra) ismeretlen, de figyelemre méltó!
divide et impera
