Ezt csak azért írom, mert Herr Hauptmann írásában - gondolom amúgy teljesen véletlenül
- van némi igazság, de alapvetően ostobaság amit írt.
Mindjárt bővebben is kifejtem (bár túl mélyen nem fogok belemenni), elöljáróban csak annyit, hogy történeti embertannal foglalkozom (nem hobbiszinten, nekem ez a munkám!!!), főleg avarokkal, bár most Karoling- és Árpád-kori temetőket fogok éppen vizsgálgatni, ha a mostani törökkorit befejezem.
Szóval Herr Hauptmann-nak ott van igaza, hogy az avarok, hunok stb. igazi rokonaink. Ez bizony így van, mint ahogy keleti és nyugati szlávok, germánok, esetlegesen római kori maradványnépességek, szarmaták, meg persze a honfoglaló magyarok, és még isten tudja milyen népességek is a rokonaink, és akkor még a Mária Terézia idejében lezajló nagymértékű betelepítések során Magyarországra került népekről (az én őseim is Mária Terézia idején betelepült porosz nemesek voltak, legalábbis a névadó ág) stb.-ről ne is essék szó.
Szóval a gyengébbek kedvéért: nem arról van itt szó, hogy itt vagyunk mi magyarok, és mi a japánok rokonai vagyunk, mert kilencszer csavarodik a dns-ünk, meg a suméroké, mert ha véletlenszerűen megkeverem bizonyos szavak betűit, akkor értelmes summér szavakat kapok, no meg nem is a Szíriuszról jöttünk, egészen egyszerűen arról van szó, hogy a Kárpát-medence az mindig is egy stratégiailag nagyon fontos, emellett pedig letelepedésre is ideális (volt erdő, volt sok folyó, volt füves puszta - melyik népnek éppen mi feküdt) hely volt. Azok a népek, akik eljutottak idáig, szívesen telepedtek meg itt, általában az előző, itt megtelepedett népességet arrébrugdalva. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy volt egy alapnépesség, minimum a neolitikumtól kezdve, amire mindig újabb, bevándorló népességek (kelták pl. Kr. e. 4. században jöttek be a Kárpát-medencébe, aztán rómaiak a Dunántúlon, míg a hunok meg nem jelentek a 4. században és el nem kellett a többségnek menekülnie előlük, a Dunától keletre meg szarmaták, aztán voltak itt jazigok, alánok, gepidák, langobardok, a 6. században jöttek az avarok, de voltak onogur bolgárok, karoling peremkultúra nagyjából a Balatontól nyugatra eső területekig (velük együtt jöttek frankok, morvák, wilzek, dulebek stb.) és voltak persze aztán a honfoglalók. És még csak a 9-10. században járunk!!
Mindig jellemzőek voltak be-és kitelepítések, népírtások stb. de a felsorolt népeknek szinte kivétel nélkül voltak a Kárpát-medencében ragadt túlélő csoportjai, keveredtek is egymással rendesen, ezért is van az, hogy már az Árpád-kori anyagokban is nehéz "tiszta formákat" kimutatni embertani értelemben, mára (miránk) meg már ez hatványozottan igaz.
Szóval csak azt akartam írni, hogy mi, mai magyarok, a Kárpát- medencei olvasztótégely eredményei vagyunk (voltunk már közel ezer éve is), nem pedig egy vagy két népnek a fiai, utódai. Igaz, hogy bizonyos csoportok nagyobb, mások pedig kisebb mértékben "kerültek bele ebbe az olvasztótégelybe". Vannak Magyarországnak olyan bizonyos szempontból elszigetelt területei (pl. a Jászság), ahol embertanilag is nagyjából egységes népességek élnek, (ez hozzátartozik az igazsághoz), de ez az abszolút kisebbség, és nem ez a jellemző.
Egyébként meg a mai napig nem teljesen világos a dolog. Információkhoz elsősorban a régészeti ásatásokkal, azok tárgyi és embertani anyagának vizsgálatával, no meg a fennmaradt írásos emlékanyagok átnézésével, kutatásával lehet jutni.
És akkor a finnugor dologról: valamelyik báró vagy gróf állította valamikor (már nem emlékszem, hogy ki volt és mikor), hogy nem kellenek nekünk a halszagú, szegény rokonok (a finnekre gondolt
), nem illenek hozzánk. Az meg, hogy esetleg tényleg a rokonaink-e, vagy sem, kit érdekel...
Én nem vagyok nyelvész, de azért az kicsit gyanús nekem, hogy a legnagyobb magyar nyelvészek, mind elfogadják azt, hogy valamikor nagyon régen, sokezer évvel ezelőtt, a magyar nyelv és a finn nyelv az bizony közel állt egymáshoz, talán azonos is volt. A nyelv ugyanis egy olyasmi dolog, mint az evolúció. Ha valami alapvető dolog kialakul, akkor az formálódhat, alakulhat, de el nem tűnhet, és alapjaiban sem változhat meg. Ilyen pl. a nyelvtani alapstruktúraszerkezet, ami - én nem értek hozzá - de a szakemberek szerint nagyon hasonló a két nyelvben. Emelett pedig érdekes, hogy az olyan szavak, amelyek a testrészekre, rokoni kapcsolatokra és amúgy általában a legkezdetlegesebb és legalapvetőbb dolgokra utalnak, nagyon hasonlóan hangzanak a két nyelvben a mai napig. Ezek azok a szavak, amik feltehetően a legkorábban kialakulnak egy nyelvben (a legszemélyesebb szavak, ha úgy tetszik). Ez annyit bizonyít egyébként, hogy valamikor, nagyon régen, kapcsolat lehetett a két nép között, de ugyanígy van rengeteg török eredetű szó, ami nem meglepő a honfoglalók lehetséges, a Kárpát-medencébe vezető útvonalát nézve, no meg talán a török uralom idején is felvehettünk bizonyos szavakat. Mindegy, nem értek a nyevészethez, ebbe nem akarok mélyebben belemenni. Csak azt tudom ajánlani, hogy a komoly kutatók könyveit is olvassa el mindenki, ne csak a szittya baráti kör
meg társaik (bizonyos, sokszor teljesen tudománytalan, inkább csak az érzelmekre ható predikciókból kiinduló és egy kijelölt célhoz tartó (ahova a magyarázatok meghatározott irányba való csavargatásával jutnak el)) műveit kell olvasgatni.
A hungary meg ungarn kifejezésekkel kapcsolatban meg csak annyit, hogy vannak olyan angolszász nyelvterületek, ahol a "conquering hungarians" kifejezésre, csak sunyi, bamba békatekintetekkel találkozik az ember, de a "Conquering magyars" kifejezésre, egyből felcsillanak a tekintetek, hogy ja, a honfoglaló magyarok...
Amúgy meg nem Herr Hauptmann-t akarom bántani, vagy piszkálni. Mindenkinek joga van megválasztani azt, hogy mit hisz el, hogy miben hisz. De azzal, hogy valaki szemmel láthatóan csak bizonyos körök tanításait hallgatja meg, nem ad magának szabad választási, vagy döntési lehetőséget. Így anélkül fogja mások szavait szajkózni, hogy ő maga kellőképpen tájokozódott volna a témában, és a különböző véleményeket és elméleteket önmagában ütköztetve, valamilyen elhatározásra jutott volna. Ez pedig nem jó senkinek sem.
Ja, és Herr Hauptmann: remélem az "öreg" Kiszelytől olvastál, nem pedig a "petőfis" Kiszelytől. Én ugyan olvastam az utóbbitól nagyon jó, korrekt kis temetőfeldolgozásokat is, de egy olyan ember szavait komolyan venni, aki azzal próbálta az általa feltárt csontváz (az állítólagos Petőfi csontváz), férfiúi nemét bizonygatni, hogy de hát megtaláltuk a péniszcsontját..., az kicsit gáz
Bocs, hogy hosszúra sikeredtem, de így is kicsit felszínes meg zagyva lett az egész. Remélem azért lejött valami az egészből mindenkinek.
Endure. In enduring, grow strong.
