1944. augusztus 9. Normandia
A 101. hadosztály 506. ezredének Baker százada már közel húsz perce figyelte a közel 300 méterre álló német századot. A bokrokkal, hatalmas kövekkel és számos betonfallal - melyek egy félbehagyott bunkerépítés után maradtak itt - tarkított terep jól elrejtette azt a tizenöt katonát, akik eljutottak idáig. Néhány órája kemény tűzharcban vettek részt, és a század nagy része - köztük a parancsnok - elesett. A hozzájuk csapódó négy kommandós, akik csak fedőnevüket voltak hajlandók elárulni, azonnal átvették az irányítást, és merész tervet találtak ki. A német katonák épp felsorakoztak, látszott rajtuk, hogy nem számítanak szövetséges támadásra a frontvonaltól ilyen távol. "Tiny", a kommandósok vezetője miután felmérte a terepet, három részre osztotta a csekély létszámú, megfáradt Baker századbeli katonákat. Tervük az volt, hogy csapdába csalják a német századot, lehetőleg elhitetni a németekkel, hogy jelentős erővel állnak szemben. A katonák elfoglalták pozícióikat, a kommandósok pedig lázas előkészületbe kezdtek. "Sapper" fedőnevű katonájuk vigyorogva vette elő hátizsákjából a taposóaknákat, "Sniper" az utolsó öt töltényt is betárazta Springfield mesterlövész puskájába. Tiny óvatosan körbejárta a terepet, mindhárom csoportnak pontosan kiadta a feladatát. "Driver" néhány csapdát készített elő, és egy régi bevált trükköt hoztak össze "Sapper"-rel: vékony dróthoz hozzákötöttek egy gránátot, és egy szűk helyre kifeszítették azt. "Sniper" egy nagyobb szikla mögött vett fel tökéletes lőállást, "Sapper" és "Driver" egy-egy csoporthoz álltak be fegyverrel a kézben, "Tiny" pedig nem messze "Sniper"-től századparancsnokként foglalta el pozícióját. Épp hajolt le, amikor hirtelen lövés dördült. A lövedék centikre "Tiny"-től csapódott a földbe, ám ez csak a kisebb baj volt, a nagyobb az, hogy a német század kiszúrta őket. "Sniper" halkan számolta a felbukkanó németeket, amikor az első szövetséges puska is eldördült. A német katonákat váratlanul érte a oldaltűz, hirtelen megzavarodtak, amit könyörtelenül használtak ki a fedezékben lévő szövetséges katonák. Néhány német el tudott jutni fedezékbe, ahonnan viszonozták a tüzet. "Sniper" eközben ellenséges mesterlövészt szúrt ki, és lőtt - a .30-as kaliberű lövedék halántékon találta a németet, aki azonnal összeesett. Azonban ez volt az utolsó lőszere, pedig most nagy szükség volt a támogatására. Vadul integetni kezdett "Tiny"-nek, aki odakúszott hozzá. Közben változatlanul folyt a tűzharc. A németek első hullámát visszaverték ugyan, de a közelből egy újabb század állt fel, és megpróbálták bekeríteni a szövetségeket, eddig eredménytelenül. "Sniper" taglalta a helyzetet társának, és "Tiny" hatalmas bátorságról tanúbizonyságot téve előrekúszott. Felkapta a földön fekvő német orvlövész puskáját, és gyorsan kúszott vissza "Sniper"-hez, aki most már fedezni tudta bajtársait. Habár néhány katona elesett a szövetségesek közül, az első meglepetést nem nagyon tudták kiheverni a németek, akik rövid, de gyászor tűzharc után szakaszos visszavonulásba kezdtek.
Azon a napon a Baker század tizenöt katonájából négyen elestek, öten kaptak Bíborszívet. Három katonát jutalmaztak Bronzcsillaggal. Két teljes német századot vertek vissza. A négy kommandósról azonban soha nem tudtak meg semmit a Baker század katonái, ám a kiszabadult szövetséges foglyok feltűnően hasonló jellemvonással illették azt a néhány kommandóst, aki 1945 tavaszán kiszabadította őket Colditz börtönének poklából...
