Egyszer szerintem mindenki megálmodja a halálát. Igen, én is megálmodtam egyszer. Szörnyű volt, igazi rémálom.
Tömören: Egy kecskefejű "ember" nyomasztott folyamatosan, pontosabban követett és figyelt - a kecskét az ördög metafórájaként értelmezem, vmiért mindig az jut róla eszembe.
Legközelebbi találkozásunk a lakásban történt, miközben mutert boncolgatta - ő már halott volt. Közelebb jött, és láttam, hogy a kecskefejű "ember" nem más, mint fater.
Könyörögtem neki, hogy ne kínozzon - nem akrtam szenvedni - , majd mondtam neki, hogy lőjőn le. Beleegyezett. Iszonyat boldog voltam, amennyire az ember lehet egy ilyen helyzetben.
Utána már csak arra emlékszem, hogy bent voltam a plázában és figyelt a sarokból - most is kecske feje volt.
Ne ijedjetek meg, ennek az álomnak semmilyen valóságalapja nincs, a családban tökéletes harmónia uralkodik, legalábbis ennyire még nem fajult el a helyzet.
Az már más kérdés, hogy erősen a David Lynch rendezte Twin Peaks sorozat hatása alatt voltam...
Muad-Dib, aki a helyes utat látja
