Etika a PC-s játékújságoknál

No álljon meg a menet! Leírom még egyszer, érthetőbben: az X év alatt, mióta játék-újságok körül esz a fene, egyetlen egyszer tapasztaltam ilyesféle "befolyásolási kísérletet", ami - ahogy a mellékelt párbeszéd is mutatta - igen hamar hamvába holt. Ne tessék mán ezt úgy értelmezgetni, hogy "az 576-nál a tulaj mondja meg, mi mennyi százalékot kapjon", mert istenuccse valami kellemetlent mondok! (mai rejtvényünk: honnan az idézet?)

Ehol viszont egy újabb magyarázat a túlértékelésre: a 90% körüli játékokat, a nagy neveket, a bestsellereket ugye a legjobb, legmegbízhatóbb cikkíróknak szokták kiadni tesztelni. Tegyük fel, X kezdő cikkíró, tök büszke arra, hogy nyomtatásban látja a nevét meg minden. Kap egy közepes játékot cikkírásra. Mit tesz? Fedícséri az egekbe, és ezzel kvázi bizonyítja, hogy ezt a 99%-os fasza játékot azért bízták rá, mert ő a legjobb, legmegbízhatóbb, etc. cikkíró a széles Kárpát-medencében... Ennek persze megvan a fordítottja is, amikor Überkriticista Joe azzal próbálja kimutatni, hogy ő mekkora májer, hogy mindent lefitymál, mindenbe beleköt, semmi nem elég jó neki, mert ő már mindennél látott/csinált jobbat.

Mephisto> igazad van, a papírújságoknál nagy dilemma, hogy ha valami nagy nevet megszerez az ember két nappal nyomdai leadás előtt, mi a répát kezdjen vele. Egy hónapot várni vele, és elveszíteni az elsőséget, az exkluzivitást ostobasás. Felületes tesztet írni kockázatos. Az újságok természetesen az utóbbit szokták választani, és persze néha mellélőnek. A GamesDomain találta ki erre a Second Look rovatot, ahol fél évvel a megjelenés után újra előveszik a legnagyobb nevű játékokat, és újra írnak róla, immár úgy, hogy rongyosra játszották, minden csínját-bínját kiismerték, és az igazi hosszútávú élvezhetőséget, replay value-t is tudják értékelni. Ez szerintem igen jó ötlet.

Uff.