Nekem nagyobb szerencsém volt, "csak" 20 percet szalasztottam el az elejéből.
Egyre inkább az az érzésem, hogy a rendezés a hangsúlyt nem a harci cselekményekre és azok realisztikus megjelenítésére, hanem az emberek érzéseinek, hangulatának bemutatására próbálja fektetni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Ahogy Winters "Rambo" százados meglepi a köztudottam "szellemi fogyatékos, harcértékben nulla" SS-egységet, az maga az amerikai álom : állva a töltés tetején, húsz méterről ontva a halál a riadt egerek módjára össze-vissza rohangáló német szakaszra, ez igen !
...Habár az eddigi részek után, én naív, mi mást is várhattam volna ?!
Az angol egység kimentését pedíg hagyjuk, kár is volt betenni a filmbe, ezt az elveszett cserkészcsapat hazavezetését a meleg otthonba című epizódot.
A legvégén pedíg a Bastogne-i kezdeteket bemutató filmkockákat nézve az volt az érzésem, hogy nem is rossz megvert seregnek lenni, hiszen ellenséggel a hátában az embernek csak a lőszerét kell átadnia a váltásnak, és mehet tovább. Senki, de senki nem próbálja gatyába rázni az elfáradt katonát, hogy : ember, mögötted az ellen, hátra arc, fedezéket ásni és kitartani amíg jön a felmentés (vagy sem) !
...egyre inkább elszomorít ez a sorozat (is) !
Vegetáriánus: régi indián szó. Jelentése: "béna vadász".
)
