Háborús filmek és a valóság

>Az utolsó bevetését fél lábbal repülte, mert korábban megsérült a >légelhárító tűzben, és a jobb alsó lábszárát amputálni kellett.

Igen ezt én is igy tudom...és mellesleg 1945 május elején még (meg rajta kívül még sokan mások) berepült az oroszok álltal körülzárt Berlinbe Hitlerért, aki addigra persze már halott volt...ami már maga sem lehetett semmi, de hogy még ezután onnan fel is szállt és el is repült az meg pláne...Argentínában telepedett le , mint megannyi Náci tiszt és az Odessa-csoport révén odamenekített háborús bűnös...az Argentin légierő felállításában és vezetésében volt nagy szerepe,asszem 1992-ben halt meg és élete végéig hű volt a Náci eszmékhez...

"Na igen, de azért a nem wolt egy Rudel-típus, aki 32 géppel végzett kényszerleszállást és nagyrészét tolták is rögtön a szeméttelepre...Azért nem lehetett piskóta teljesítmény.."

Így igaz, bár a bevetései számához képest nem is olyan sok... Kész csoda, hogy túlélte a 44-45-ös évet, amikor már igen könnyű volt egy Stukát elkapni (persze előtte sem volt nehéz, ha nem volt vadászvédelem).

Az utolsó bevetését fél lábbal repülte, mert korábban megsérült a légelhárító tűzben, és a jobb alsó lábszárát amputálni kellett.

"Eric Hartmann ( a méltán híres "Karaya-1"-ével...a 800 bevetése alatt soha sem Ő sem a tüzére nem szenvedett el egyetlen sérülést sem!!)"
Ez nem teljesen igaz, ugyanis Hartmann vadászpilóta volt, nem volt tüzére.
"

Na igen természetesen vadászpilóta volt...de mintha ő más géppel is repült volna...??... de utána kell néznem...bár már arra sem emléxem pontosan , hogy Galland-nak sikerült-e átcsábítani a Me-262-es csapatba?!? Viszont a szövetségesek külön rádión jelezték a pilótáiknak, ha feltünt Hartmann gépe....
Bár kezdő pilótaként lemondtak róla ha jók az ifóim, mert már az első éles bevetésén is elkövette a létező legnagyobb bakikat, amit pilóta csak elkövethet...
Azért ugy néha belegondolok, hogy ha a hozzá hasonló emberek segge alá tudtak volna anno tenni egy Focke Wulf TA152 H1-est az angliai légicsata idején, akkor lehet, hogy kissé másképp alakult volna a dolog...

" bevetései alatt egyszer sem lőtték le(!), de többször kellett kényszerleszállnia."

Na igen, de azért a nem wolt egy Rudel-típus, aki 32 géppel végzett kényszerleszállást és nagyrészét tolták is rögtön a szeméttelepre...Azért nem lehetett piskóta teljesítmény..

"Megemlíteném még Hans-Joachim Marseille-t akit szintén nem tudtak lelőni."
Őróla még annyit nem hallottam...de utána nézek...mert érdekel a téma..

"Eric Hartmann ( a méltán híres "Karaya-1"-ével...a 800 bevetése alatt soha sem Ő sem a tüzére nem szenvedett el egyetlen sérülést sem!!)"

Ez nem teljesen igaz, ugyanis Hartmann vadászpilóta volt, nem volt tüzére.

A bevetései alatt egyszer sem lőtték le(!), de többször kellett kényszerleszállnia.

Megemlíteném még Hans-Joachim Marseille-t akit szintén nem tudtak lelőni.

>Ott legalább a németek nem agyatlan hülyék akiket csak hátba lőni >érdemes.
>Klasszikus.

Igen egyetértek ezze teljes mértékben, azért a Német SS-ben is voltak igen profi katonák...SŐT...ők csak is igazolt győzelmek után kapták a megfelelő kitüntetést...A mai napig nem tudták némely katonáik "rekordjait" megdönteni!!! Pl Hans Ulrich Rudel ->Keleti Front 2520 bevetés!!! Egyedül neki alapított kitüntetés!, stb...
Egy rakás közismert és kevésbé közismert ÁSZ: Adolf Galland;Otto Carius; Michael Wittmann ( és a legendás 007-es Tigrise);Joachim Peiper;Rommel;Bittrich; "Sepp" Dietrich; Eric Hartmann ( a méltán híres "Karaya-1"-ével...a 800 bevetése alatt soha sem Ő sem a tüzére nem szenvedett el egyetlen sérülést sem!!) és a nem annyira szimpatikus, de igazán profi Otto Skorzeny aki számára nem volt lehetelen küldetés ( Mussolini-kiszabadítása)...és még lehetne sorolni...Örült is nekik az Argentin hadsereg a háború után...

Szóval nem csak az amcsi oldalon voltak profi katonák...és nem feltétlen voltak rossz emberek...csak kaztonák voltak, mint a másik fél...

"Ajánlom figyelmetekbe ( bár lehet, hogy sokan olvasták,olvassák) Kurt Rieder és Földi Pál eddig megjelent köteteit a témával kapcsolatban.."
huh, csak ezt a Norbert meg ne lássa!

Kurt Reider és Földi Pál---> felejtsd el őket. ha tényszerű, fasza könyvet akarsz olvasni ajánlom Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon, Konrad 3 és egyéb könyveit. (Norbert kapok a bevételből? ) Igaz nem 399Ft, de megéri.


Halál 50 órája messze van a valóságtól, de én mégis szeretem. Ott legalább a németek nem agyatlan hülyék akiket csak hátba lőni érdemes.
Klasszikus.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

Ajánlom figyelmetekbe ( bár lehet, hogy sokan olvasták,olvassák) Kurt Rieder és Földi Pál eddig megjelent köteteit a témával kapcsolatban...nagyon érdekes dolgok vannak bennük...És most AKCIÓS-an kaphatók még a mezei ABC-kben is 399FT/db áron...

SZVSZ jó kis irományok...

Főleg a nyugati frontról olvasgatok és érdeklődöm....mert a keleti frontot élőszóban is hallottam párszor biztos forrásból a saját és a Nejem nagyszülőjétől, akik valóban megjárták a keleti front poklát és haza is tértek...

Hmmm. egész jónak tünik. Asszem kikölcsönzöm, ha befejeztem a mostani könyvet. Adam: Nehéz elhatározás.
Sztálingrád német szemszögből. Paulus segédtisztjének visszaemlékezése. Már régóta kerestem egy ilyen könyvet.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

"Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Fordította: Radó György
[Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1969, 2. kiadás]

Böll 1951-ben írt regényének egyik, Theodor Haeckertől származó mottója így szól: „A világkatasztrófa sok célt szolgálhat. Többek között azt is, hogy alibit igazoljunk Isten előtt. Ádám, hol voltál? – Én, kérem a világháborúban.”

1943/1944 folyamán már összeomlóban a német hadigépezet. Böll regénye kilenc, lazán összefűzött epizódban, kilenc különböző helyszínen mutatja be a visszavonuló német hadsereg elcsigázott és a háborúba belefásult katonáinak utolsó napjait. Ezek a közlegények és tisztek túlnyomórészt nem fanatikusok, nem gyűlölik az ellenséget. Már csak élni akarnak, túlélni, szeretni, ám a háború könyörtelenül mozgásba lendült, senkit és semmit nem kímélő személytelen gépezete nem kíméli meg az életüket, és a pusztulás árnyékában megszülető emberi kapcsolataikkal együtt semmisíti meg őket.

A német visszavonulás egyes fázisaiban követhetjük nyomon a könyv központi alakja, Feinhals utolsó hónapjainak néhány történését. Feinhals a háború előtt építész volt, minden különösebb meggyőződés, ám minden ellenállás nélkül sodródott bele a háborúba. A világégés hatodik évében, Magyarországon beleszeret a mélyen hívő katolikus, zsidó származású tanárnőbe, Ilonába. De szerelmük kibontakozására már nincs idő, Ilonát a gettó felszámolásakor őrizetbe veszik, majd egy németországi koncentrációs táborban pusztítják el, a tábor felszámolásának éjszakáján. A háború utolsó napjaiban Feinhals tékozló fiúként tér haza szülőfalujába, a fehér zászlóval fellobogózott atyai házba, de már nem érheti meg a szüleivel való találkozást: egy német gránát az otthon küszöbén vet véget az életének, s a lehulló zászló lesz halotti leple.

Böll, aki katonaként maga is megjárta a keleti és a nyugati frontot, az életrajzrészletek felvillantásával megrendítően szól a pusztítás értelmetlenségéről, az áldozat hiábavalóságáról, az élet kerékbe tört lehetőségeiről; s ezen belül – egy már lényegében elvesztett háború utolsó heteiben – még képtelenebbnek és esztelenebbnek tűnik Ilona és a többi, Magyarországról elhurcolt zsidó fogoly lemészárlása."

Nekem a novellái tetszenek. Elkezdtem a Gondviselő ostromzárat, de az is nagyon szöszölős, nem tetszett. A szereplők nincsenek jól bemutatva, és néha fogalmam sem volt, ki kicsoda vagy mi történik.

Az Ádám hol voltál miről szól? Mit ír róla a fülszöveg?

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.