Hiszel a sorsban???

Hát az első élet valahogy hót véletlenül jöhetett létre: összeállt egy kis fehérje + 1 dns és máris megvolt 1 kis baci. Csak a poén az, hogy a kezdetekben nem 1, hanem rengeteg jöhetett létre (akkor azért még más volt a Földön a helyzet).

Mi az élet? Molekulákba összerendeződött atomokban lezajló kémiai reakciók. ez eddig ok? Persze, az egysejtű semmit se gondol, csak van bele a világba, az összes összetevőét fel lehetne írni pár képlettel. De érdekes dolgok történnek, amikor tovább lépünk. Miért gondolkozunk, miért vannak érzelmeink? Hogy alakulhattak ki ilyen fejlett életformák, mint a mai hüllők, madarak, emlősök? Talán mégiscsak "meggyúrt" minket a természet elemeiből Isten, de a lényeget, a lelket, magából fújta belénk. Itt megáll a tudomány és csak az halad innen tovább, aki már vészesen beszűkülten vallásos. Talán idővel tovább fog haladni a tudomány, de szerintem a teljes stuff megértése és felfogása nem erre az évszázadra fog esni.

325,3Kelvin fokkal tudományosabb lett volna Az első egysejtűnek nem voltak szülei, így ők nem nevezhették el. Tehát vagy elnevezte magát (bár nem hiszem, hogy az 'én'-nél fantáziadúsabbra futotta volna tőle), vagy elnevezheted te. Az érdekes kérdés hogy hogy lett, de biztos van rá egyszerű válasz, ahogy minden másra is van. Sokan hülyülnek azzal hogy mien nagy rejtély hogy a tyúk vagy a tojás volt e előbb, pedig bioszórán egyértelműen megtudjuk, hogy a madarak a hüllőkből jöttek, és már azoknak is tojása volt, tehát a válasz nem nehéz!

Kérdés: Mi az élet definiciója? Valami, ami fenntartja saját létezését, vagy valami, ami fenntartja a fajának a létezését? Vagyis, mi a fontosabb egy lénynél? A vegetativ vagy a genetativ működés? Én ha választhatnék hogy én vagy az emberiség (rajtam kívül) haljon, természetesen magamat mondanám, hiszen kinek van pofája a másikat mondani? Nem is merném. És hogy nézzek utána a 'magam' vagy isten szemébe? De ez a kezdettől így volt???

*It's good that no hell-spawn could have come through that door with you...*

Hát eléggé elfajult vita ez.
- Nekem van igazam!
- Nem, ez nem igaz!

"mert ugye mindenki meghal egyszer, nem tudom, hogy csípőböl vagy seggből lököd az ilyen hülyeségeket..." - Akarod személyesen is megtapasztalni, hogy ez mennyire igaz?
Ez a törvény ezen a létsíkon, amin jelenleg vagyunk (és hasznos/haszontalan dolgokat cselekszünk ezen a szimpla léten kívül), az eddigi pármilliárd évben (nem tudom mikor jött létre az első élet) jól bevált. Nem? Ezt még a legelvetemültebb filozófusok se tagadják.
Én csak nomád egyszerűséggel írom le a halált, mint egyszerű ember. Gondolom te se úgy főzöl, hogy halálos percízitással kiméred a vizet, felkapcsolod a lángot, feldobod a vizet, megméred a hőmérsékletét, a légnyomást, stb... és csak amikor pontosan 52,3 C fokos, akkor dobod bele a pontosan 55,4 grammos tojást egészen pontosan 3'32"-ig főzni? Vagy tévedek?
Ezzel arra akartam célozni, hogy a túlzott beszűkültség már korlátozza a beszélgetés szabadságát.

Tényleg! Itt most átmentem egy érdekes dolgon: hogyan lett az első élet? Hogy lett a csomó szervetlen között egy szerves vegyület? És ha azok össze is álltak, hogy jött össze az első sejt? Talán tényleg Isten keze van a dologban? Ja! És hogy hívták az első egysejtűt? Szerintem Jóska volt a neve!

Marcus Aurelis trusted in you, so I trust in you too.

Én nem kötözködtem veled, leírtam egy ember egy dolgát. Amúgy meg amit te kötözködésnek nevezel, az a vita. A kötözködés ez: nem értek egyet veled, R koma, mert ugye mindenki meghal egyszer, nem tudom, hogy csípőböl vagy seggből lököd az ilyen hülyeségeket...

Akkor bocs, ha kötöszködésnek hitted, én leírtam az öreg mondatát, mert furcsa volt: szerinte csak a születésed a biztos.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.