Végigjátszottam. És hát elég vegyes érzelmek maradtak róla bennem...
Az ötlet maga tetszik, mint ahogy a grafika is, elvégre bőven elég a 2D, és az nagyon szép. A hangulat is jó, általában véve rejtélyes, sötét, egy-két váratlan, meghökkentő jelenettel, de nekem alapjában véve bejött, úgy, ahogy volt.
A történet is egész megfelelően, jó komótosan halad egy darabig. Gondoltam, ez nem is baj, elvégre nem kell rögtön a második percben kiderülni olyan szintű szenzációnak, mint hogy mi valójában egy űrlények által alkotott mátrixban élünk, vagy mittudomén. Na de amikor a csúcsponthoz közelített a sztori, és még mindig semmit az ég egy adta világon nem lehetett tudni, csak hogy van valami prófécia, van néhány artifact (bocs, sose tudom, hogyan lehet ezt a szót magyarra fordítani), ami elképzelni sem tudom, mire jó, és esetleg valóban létezhetnek földönkívüliek; kvázi semmivel sem többet, mint az intro megtekintése után, kezdtem pesszimistává válni, de azért még reménykedtem. Egészen pontosan addig, amíg meg nem láttam a befejezést... Az még hagyján, hogy egy óriási (és mellesleg számomra teljesen megmagyarázhatatlan) klisével kezdődött, de hogy aztán egyszercsak elvágják szó szerint a történetet, az egy kicsit sok volt. Ahhoz képest, hogy előtte, mondom, minden a lehető legkényelmesebben haladt, és gyakorlatilag több időt töltöttünk utcai koldusokkal való ismerkedéssel, mint a maja kultúra felderítésével. A végén pedig nem hogy választ nem kaptunk semmire, de ezt olyan látványosan vágták a képünkbe, hogy az hihetetlen... És ami még ennél is idegesítőbb lehet, hogy a szerzők lépten-nyomon elejtenek egy-egy megjegyzést a szereplők szájából, amiből az derül ki, hogy gyakorlatilag mindenki többet tud nálunk, csak mi maradunk totál hülyék a játék végeztével is.
Egyébként a történet a lineárisnál is lineárisabb, amit manapság már nemigen szoktak pozitívumszámba venni, de én speciel elnézem, ez az egy soha nem szokott zavarni.
Ami viszont nagyon idegesítő, az a logikai rész, és ez bizony érzékeny pont egy kalandjátéknál. Én két nap alatt végigjátszottam úgy, hogy nem is végig csak ezzel foglalkoztam. A hagyományos rész, azaz a tárgyak kombinálása, illetve használata szerintem túl könnyű. (Mondom ezt azért, mert messze nem vagyok expert a téren, mégis gyakorlatilag bármilyen helyzetet megoldottan magamtól maximum fél óra alatt.) Meghalni, illetve elrontani a játékot sem lehet, talán csak három helyen, de ott azt a program jól láthatóan jelzi is, és ha mégis beüt a krach, akkor azonnal felajánl egy automentést közvetlen a helyzet előttről. Ezzel szemben van néhány idegesítően nehéz logikai játék vagy feladvány, ahol az embernek szinte a semmiből kell egy jelszóra rájönnie, vagy valami olyan puzzle-szerű valamit kiraknia, amiről azt se tudja, mit kéne egyáltalán kihoznia. Ezeket a részeket, bevallom, netes segítséggel ugrottam át, mert egyszerűen már úgy éreztem, hogy a program nem ér annyit, hogy a két nap tényleges játék mellett mondjuk még egyszer ennyit küzdjek egy értelmetlen, hülye feladvány megoldásáért.
És a fentiekből kifolyólag azt is nehezen tudom elképzelni, hogy valaki újrajátssza a játékot. Semmi elágazás, semmi nehézségiszint-választás, semmi extra, a főmenüből a new game és load game opciókon kívül semmi sem választható.
Összefoglalva egyszer talán jó volt végigjátszani a játékot (ez a kijelentés "talán" nélkül állna, ha nem fognám még mindig a fejem a befejezés ormótlansága miatt), de semmi több, maradandó nyomot nem hagyott bennem, az biztos.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
