) A számszeríjak elterjedéséről nem tudok tényeket, gyanítom, hogy az országban sosem terjedt lényegesebben el, mint a hagyományos íj, viszont az "egyet tekertél" fatális tévedés. Pár számszeríjász - főleg nyugaton - egy-két segítőt is tartott, mert amíg ő lőtt, a többi tekerte az íjait. Csigasorral, mert kézzel nem lehetett felhúzni őket. Arról pedig, hogy Te, vagy én 3-mat 4-et tudnál/nék lőni az angol hosszúíjjal, ne ítélj, mert egy hosszúíjásznak gyermekkora óta az volt a feladata, hogy erősítse a karját és gyakoroljon, tehát ők úgy lövöldöztek a 80-90 fontos íjakkal, mint más a 25-ösökkel. Egyébként egy csatában - meg nem mondom neked így fejből, melyikben - lemosták a genovai számszeríjászokat. És nem azért, mert a számszeríjak csirkék lettek volna. Csak amíg egy számszeríjász lőtt egyet, addig egy hagyományos íjjal rendelkező mondjuk lőtt hatot. Hogy mennyire félelmetes fegyver volt a hosszúíj, jellemző, hogy kezelőiket általában a saját íjhúrjukra akasztották fel.
A hosszúíj készítéséről meg, ha érdekel, megkeresek neked egy cikket. Megnyugtatlak, hogy nem egy szál letört mogyoróvessző adott 80 font erőt le.
A páncélt meg persze, hogy átviszi közvetlen találattal megfelelő heggyel és meredek szögben, de az íjjal a levegőbe lőttek az íjászok, (kis sütnivalóval ki lehet következtetni, hogy így a legnagyobb a lőtáv) és a visszahulló nyíl végezte el a munkát. Ha egy íjász közvetlen irányzással lőhetett, az már régen katasztrófahelyzetet jelentett...
