Bajban van a felfúvódás
Az Ősrobbanás elméletét megkérdőjelezés nélkül megközelítőleg 20 éve fogadta el a kozmológusok döntő többsége[1]. Az elmélet szerves, mondhatnánk megkerülhetetlen része a felfúvódás, ami az Ősrobbanás pillanatát, vagyis az úgynevezett szingularitást követő 10-43 és 10-32 másodperc közötti történet, amikor is a születés alatt álló Világmindenség elképesztő mértékben, robbanásszerűen kitágult, vagyis felfúvódott. Ezen irgalmatlanul rövid idő alatt született meg a mintegy 1050 tonnányi anyag.
Az eddigi ismeretek szerint felfúvódás nélkül nehéz megmagyarázni a Világmindenségben helyet foglaló galaxisok létét, mert azokat az Ősrobbanás szétterjedésének inhomogenitása biztosította. A képlet mindez ideig egyszerűnek mutatkozott. A Világmindenség, ahogy azt mi ismerjük, a felfúvódás nélkül elképzelhetetlen.
És akkor a NASA fellőte a MAP nevű (Mikróhullámú Anizotropikus Vizsgáló) űrjárművét, aminek mérési eredményeit 2003.02.11-én, valamivel több, mint egy évvel ezelőtt nyilvánosságra is hozták előzetes megállapításaikkal egyetemben. Ezek szerint a Világmindenség anyagának mindössze 4 százalékát adják ki a közönséges atomok, amit a csillagos égre felnézve saját szemeinkkel (meg egy kis teleszkóp segítséggel) magunk is láthatunk. Van azonban ezen kívül 23 százaléknyi ismeretlen sötét anyag is. A hiányzó 73 százalék pedig ismeretlen természetű sötét energia.
A nyilvánosságra hozott mérési eredményeknek több kutató csoport is nekiesett és ebből származott ezen összefoglaló alapját képező az anomálisa. A korábbiakban ismertetett két, független team megkérdőjelezése után február második hetében két további független csoport találta úgy, hogy a felfúvódás elméletét át kellene gondolni, és ezzel már négyre duzzadt az egymástól független, erős kétségeket megfogalmazó kutató csoportok száma.
A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás mérési adataival foglalkozó NASA szakember, David Spergel véleménye szerint ez felfogható úgy, mint az első figyelmeztetés arra nézve, hogy a felfúvódás elmélettel valami nincs rendben.
A felfúvódás elmélete szerint az exponenciálisan gyorsuló tágulás időszaka alatt (ez a felfúvódás) a korai Világmindenség energia sűrűségének kvantum fluktuációit felerősíti, ami hatalmas anyag csomókat hoz létre, kvázi a mai galaxisokat. Ezt az elméletet 1992-öt követően a fellőtt COBE műhold által visszaküldött adatok kiértékelése igazolni látszott.
Csakhogy a két új kutatócsoport földre telepített rádió teleszkóppal az égbolt hőmérsékletét mérve valami nem vártra bukkant. Ugyanis amikor az égbolt kisebb területein mért hőmérsékletek eltéréseit összehasonlítják nagyobb területek mérési eltéréseivel, akkor kiderül, hogy ezek nem azonosak, kisebb területeknél kisebb az eltérés. Aztán az igen nagy területeknél az eltérés megint kisebb lesz. Ez azonban a felfúvódás elmélettel szöges ellentétben van, mert ez utóbbi kimondja, hogy a hőmérséklet eltéréseknek azonosnak kell lenni függetlenül attól, hogy mekkora területet helyezünk megfigyelés alá.
Az anomália azonban nem egészen szignifikáns, ami azt jelenti, hogy a véletlenszerű mérés esélye valamivel több, mint 5 százalék. Éppen ezért a Chilei Atacamán CBI (Cosmic Background Imager) segítségével tevékenykedő kanadai csoport jelezte, hogy egyelőre nem akar pálcát törni a felfúvódás elmélete felett (www.arxiv.org/abs/astro-ph/0402359). A másik csoport a Kanári Szigetekre telepített VSA (Very Small Array) eszköz segítségével egyazon eredményre jutott (www.arxiv.org/abs/astro-ph/0402466). Igaz egyik megállapítás se perdöntő, de egynél több csoport által kinyert azonos eredményt mégis csak komolyan kell venni, mert azt sugallja, hogy valami van a levegőben.
Elgondolkoztató, hogy amikor a kutató csoportok saját mérési eredményeiket összevonták a MAP mérési eredményeivel, az anomália mértéke nőtt. Most a négy csoport további adatgyűjtésbe kezdett. Amennyiben a megismételt mérési eredmények igazolják a korábbi eredményeket, a kozmológusoknak két kényelmetlen lehetőség között kell választaniuk. Az egyik egy olyan új expanziós elmélet megteremtése, amely magyarázatot ad a különböző méreteknél tapasztalt különböző eltérésekre. Ilyen elmélet pillanatnyilag természetesen nincs. A másik az előidéző tér olybá történő elrendezése, ami a felfúvódást a megfelelő fluktuáció elérésére hangolja. Azonban egy új elmélet nem lesz mindaddig megnyerő, amíg nem állnak elő valami újszerű ötlettel annak megmagyarázására miért viselkedik így a tér. Végül is, akármit nem lehet bedobni az asztrofizikusok közé.
Egyébként mi, a kibicek, izgatottan várjuk a fejleményeket. Elvégre, nekünk semmi se drága.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg
