Háborús filmek és a valóság

Oké, Bismarck, nagyjából értem, amire gondolsz. És el is tudom fogadni. De persze - hisz ez a szubjektivitás lényege - nálam még így is 9/10 a Sztálingrád.

Emlékszem, hogy régen, amikor kisebb voltam, akkor a Partraszállást a Leghosszabb nap jelentette, ami ugye eredetileg feketefehér, aztán kiszinezték később valami technikával és minden jenki katona olyan hidegháborús-zöld színben pompázott. És aztán később olvastam ezekről a dolgokról, illetve volt egy saját, korabeli lábszárvédőm (meséltem már, hogy abban jártam és ki akartak rugni a gimiből?), ami ugye nem volt zöld, hanem ilyen barnás kakhi. Na és akkor egyszercsak jött a Ryan közlegény és apám(!) ott van a vásznon szuperplánban az én lábszárvédőm. És a katonák nem zöldek, hanem barnás kakhi színűek. És hát a nyálam csorgott a gyönyörűségtől...

Erre gondoltál igaz?

De persze mindettől a Ryan még csak 5/10 nálam...

attól, hogy egy film tucat, még vannak egyedi momentumai, itt konkrétan arra gondoltam, hogy látványban hűen követi az addigi háborús filmeket, az egész film olyan régies, pedig ha jól emlékszem akkor 90-es évek elején készült, inkább a 77-es Vaskereszthez hasonlítanám a képi világot

az itt a nézeteltérés tárgya, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy jó a történet, de a filmes megvalósítása nem tetszik, már 20 perce itt fogalmazok, de nem tudok többet írni, nekem ennyi nem elég egy jó filmhez

www.wargamer.hu