Gobiakos blogja

Mr. Hipermarket és az ünnepek

Gobiakos | 2010.12.05. 09:45 | kategória: Elmélkedések

Október 17.

A bevásárlóközpont parkolója tömve, egy gombostűt is nehéz volna leejteni. Az emberek fém kocsikat taszigálva, egymás tyúkszemére lépve nyüzsögnek. A diákszövetkezettől kiközvetített gyerekek lelkesen töltik fel a polcokat, mit sem törődve azzal, hogy a fizetésükből még egy normálisabb cipőre sem fog majd telni. Végül is régen is volt ilyen, csak akkor rabszolgaságnak hívták a dolgot; na mindegy.
Akciós a csirkemell, a fogkrémből pedig "1-et fizet 2-t kap" van 3 napig. Jaaaaa, és a zsemle csak itt, csak most 4 Ft! Mondanom sem kell, hogy a nyugdíjasok vérre menő harcot folytatnak minden egyes darabért. Az agyonképzett és Schwarzenegger fitness-en nevelkedett biztonsági őrök sem mernek/akarnak beleavatkozni a dologba. Valahol jogos is: ennyi pénzért én sem szeretném, ha egy szatyor vagy ne adj Isten egy járókeret váratlanul nyakon csapna.

És mindezek felett, az álmennyezet védő takarásában ott ül Ő, a legnagyobb nagy, a rettegett főnök, az elbocsájtások nagymestere, Mr. Hipermarket.

Jobb mutatóujja idegesen feszül rá a voki-toki adó gombjára és már üvölt is:
- Reezsőőőő! Mi az, hogy még mindig nincsenek kint a karácsonyi molinók?!! Grrrr! Az irodámba, AZONNAL!
Rezső reszkető térddel ment fel a lépcsőn és a bizonyos ajtó előtt még pár percet magányában reszketett mielőtt a kopogás után benyitott az irodába.
- Üdvözlöm Rezső! – köszönt a lehető leggúnyosabban Mr. Hipermarket az alkalmazottnak.
- J-jó-jó napot Főnök. – jött remegő hangon a válasz.
- Rezső, Reezsőő, Re-zső... - ízlelgette a név hangzását az áruház vezetője bőr fotelében terpeszkedve.
Milyen hülye név már ez a Rezső...? Mostantól Laci lesz!
Miért nem kerültek fel a karácsonyi molinók és reklámanyagok? Mi fogja így motiválni az embereket a pénzköltésre, arra, hogy idejöjjenek? Maga szerint micsoda?!
- Háát, őőőő, ott van például az "1-et fizet 2-t kap" a fogkrémből, meg van még a...
- Ne is folytassa, mert olyan, mintha az agyamat vakargatná egy borotvapengével. Felbosszant és olyankor rossz az íze a kubai szivaromnak és a Chivas whisky-nek. Ja és ki van rúgva.
- No, de Főnök?
- Kuss! Olaj, Laci. Olaj!

Október 19.

- Azért ez durva, hogy 16 embert ki kellett rúgni, hogy végre felkerüljenek azok a nyavalyás karácsonyi molinók...

December 27.

- Eriiikaaaa! Mi az, hogy még mindig nincsenek kint a szilveszteri molinók?!!

Amikor a kevés is nagyon sok...

Gobiakos | 2010.10.21. 21:55 | kategória: Elmélkedések

A munkahelyemen gyűjtés indult a 2010. október 4-i vörös-iszap katasztrófa okán. Füzetek, könyvek, íróeszközök, játékok, táskák, ruhák és mindennemű olyan dolog, amivel a károsultakat ebben a keserűséges helyzetben támogatni lehetséges. Én magam is csatlakoztam a dologhoz, mondván: sok kicsi sokra megy.

Ha tehetném ezt a bejegyzést név nélkül tenném közzé. Az ok prózai: nem akarok mártírnak tűnni, mert egyértelműen nem erről van most szó. Azonban az inkognitó megoldása ez esetben igen körülményes, én pedig minden körülmények között ki szerettem volna kiabálni a világba, hogy segíteni jó dolog és igenis szükséges!

Mikor a kollegáim szóltak, hogy ilyen lehetőség van most a segítségnyújtásra, én azonnal azon kezdtem el agyalni, hogy a régi cuccok közül mi hova van elpakolva itthon. A régi általános iskolás és gimis füzetek közül melyik az, ami pár lap híján szinte totálisan üres, a tesóm régi körzője, az én mára már nem használt vonalzókészletem, a „pötyis” számolókészlet, könyvek, rajzlapok, tollak, számológép és jó pár számunkra már nem annyira értékes, de közel makulátlan állapotú játék…
Minden egyes darab kezembe vételekor az futott végig az agyamon, hogy egy kis embernek ezzel talán mosolyt tudok majd csalni az arcára, ha csak egy pár másodpercig is, de elfelejti azt, hogy mekkora baj van most és mennyire nehéz minden körülöttük/nekik. Ha csak fele annyira fog az új gazdája örülni a dolgoknak, mint anno én örültem, akkor én már boldog ember leszek, hogy a boldogságához én is hozzájárulhattam ennyivel.
Az elküldött sms folytán nem vagyok benne biztos, hogy az a pénz oda megy, ahova kellene, de erre most inkább nem is gondolok, mert a feltételezés is szörnyű, hogy nem úgy van.

Ott most minden forintnak súlya van, minden segítő kéz számít és minden mosoly egy új világ.
Aki teheti, segítsen! Nekünk talán nem sok egy csomag rágó vagy egy szelet csokoládé ára, de nekik most mindennél több.

Utolsó módosítás: 2010.10.24. 13:21

Cool-e vagy?

Gobiakos | 2010.08.28. 16:08 | kategória: Elmélkedések

Manapság ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen alapjaiban határozza meg a személyedet. Egyáltalán nem mindegy, hogy szürke kisegérként tengeted a mindennapjaidat vagy a lehető legcoolabb arc vagy a placcon.
Rendben. Tételezzük fel, hogy egy olyas valaki vagy, akin mindenki átnéz, lesajnál vagy akár még viccek főszereplőjévé is választanak. Nem annyira buli, igaz? Akkor viszont nincs más hátra, mint előre… a coolság felé!
Álljon most itt pár irányelv, ami garantáltan a legtutibb fószerré/spinévé alakít:

Legyél baromi laza! Mert az cool.
Felejts el magyarul! Mert az nem cool.
Beszélj angolul! Mert az cool.
De azt is csak szlengben! Mert az cool.
Használd minél sűrűbben a „priti” és a „kjút” szavakat! Mert az cool.
Ha lány vagy, legyen orbitális dekoltázsod! Mert az cool.
Ha fiú vagy, bámuld csorgó nyállal az orbitális dekoltázsokat! Mert az cool.
Ha fiú vagy és nem bámulod… >:-]
Viselj trendi ruhákat hozzá passzoló kiegészítőkkel és napszemüveggel! Mert az cool.
És végül legyél cool! Mert az cool.

Dujufílitólredi? Akkor ókéééj!
Ja, meg persze a kötelező ostoba és felesleges dolgokat se hagyd ki: minden reggel giga adag exxxtra fixáló zselével/hajlakkal lődd be a sérót, ami törjön az ég felé, mint az Apollo 11. Viselj ugyanolyan göncöket, mint a haverok/havercsajok és alapítsatok bariklubbokat is. Na, de nem ám csak úgy amúgy, hanem minimum legyél iwiw-es, facebook-os, myvip-es, citromail-es, freemail-es, vipmail-es, gmail-es meg még mindenfélés is a neten, mert aki ott nincs, az már nem is létezik, hátnyilván.
Basszus, neked még nincs saját blogod, deégőőőő! Na, spuri legyártani az első, a legkedvencebb és a lehető legcoolabb blogot széles ez interneten.
Már alakul, már alakul. De még valami mindig nem stimmel… Bakker, ez az! Most azonnal vedd le azt a fogszabályzót, normális vagy?!

Ha már idősebb vagy, akkor minimum fotósnak, nemi hovatartozását nehezen meghatározható férfi fodrásznak, stylistnek, valamilyen zenekari tagnak vagy görcs fotómodellnek kell lenned, hogy a coolság rólad is elmondható legyen…

Szóval most már baromi jó volna, ha eldöntenéd, hogy akkor cool-e vagy vagy nem vagy-e cool! Én személy szerint viszont maradok egy egyszerű blogger, aki köszöni, de nem akar cool lenni… Béke!

Utolsó módosítás: 2010.08.28. 21:12

Iszik vagy vezet?

Gobiakos | 2010.05.22. 22:19 | kategória: Elmélkedések

Ha alkoholt fogyasztasz, ne vezess!
Nem bonyolult rendszer ez, mégis sokan vannak, akik nagy ívben tesznek erre a dologra. Pláne, ha még az illető szép hazánkban esetlegesen celebként van számon tartva, netalántán képviselőként mentelmi jogot élvez. Akkor már semmitől sem kell tartani, mondván úgyis megússza? Ezt botrány-közeli dolognak tartom! Felháborít, hogy ilyen lehet egy országban. Ez most propaganda dumának tűnhet, pedig tisztán csak a bennem az utóbbi időben felgyülemlett mérhetetlen düh az, ami elindította a kezemet a klaviatúrán.
Miért gondolja valaki azt, hogy egy (vagy több) sör belefér és utána volán mögé ülhet? Ami még bosszantóbb, hogy valaki miért gondolja azt, hogy megúszhat egy őáltala okozott balesetet felelősségre vonás/büntetés nélkül? Már a balesetokozás lehetősége is ijesztő, de ha maga a tragédia is bekövetkezik, akkor azon emberi sorsok, rosszabb esetben életek múlhatnak.
Jómagam 3 és fél éve szereztem meg a jogosítványomat. 23 éves koromból kifolyólag nem vetem meg a bulikat, ebből következik, hogy egyes alkalmakkor fogyasztok alkoholt is. Az én fejemben miért nem fordult meg még soha, hogy ittasan beüljek a vezetőoldali ülésre és hazakocsikázzak?! Aki pedig ilyen állapotában még utasokat is szállít, nos… nem tudom megfogalmazni, hogy mekkora felelőtlenség.
Több tűzoltó ismerősöm/barátom is van, akik nem egyszer meséltek autóbalesettel kapcsolatos történeteket nekem. A megengedett sebességkorlát fölött kiakadt óramutató a műszerfalban, a felismerhetetlenségig összeroncsolódott kocsik, a megcsonkult testek az autókban… Nyilván nem minden esetben játszik szerepet a szesz, de sajnos nem ritka az sem.

Nagyon hosszadalmasra nem szeretném ereszteni a mondandómat, mert mint tudjuk: a kevesebb néha több. Plusz a lentebb látható videó sokkal beszédesebb minden egyes leütött karakternél. Nézzétek végig és gondolkodjatok el rajta!

Mitől Batman Batman?

Gobiakos | 2009.12.09. 19:14 | kategória: Elmélkedések

„A szuperhős egy kitalált szereplő, aki hősies tetteivel segít az embereken és védelmezi az igazságot. Általában álruhát visel, hogy megőrizze titkos személyazonosságát.”

Forrás: Wikipedia


Mióta a PcDome-on ténykedek – ha nem is mindenki, de – igen sokan tudják rólam, hogy elvakult képregény és szuperhős fanatikus vagyok. Már nagyon kicsi koromban elindult a mánia nálam és mind a mai napig nem sikerült kinőnöm belőle; persze nem is szeretnék! :-)
Valamikor 1993-94. környékén történt, hogy egy köpenyes, maszkot viselő alak teljesen megbabonázott. Ő volt Batman. Vagy Denevérember? Nos, ez lesz a mai oknyomozó riport fő kérdése, irányvonala. Pontosítva: Miért van az Magyarországon, hogy egyes szuperhősök a külföldi nevükkel lettek népszerűek, míg mások magyarosodtak? Úgy gondolom, hogy érdekes téma és megér pár percet, hogy boncolgassuk egy kicsit.

Először is vegyük sorra (a teljesség igénye nélkül) a nevesebb szuperhősöket a DC és a Marvel univerzumból vegyesen, ki milyen néven válhatott ismertté a magyar rajongók körében.
Először is itt van Batman, akit csak nagyon elvétve neveznek Denevérembernek, bár az 1989-es Tim Burton-féle Batman mozifilm szinkronos verziójában már a nyitó jelenet alatt is így nevezi magát.

”- Könyörgöm, ne öljön meg!
- Nem öllek meg, mert egy szívességet fogsz tenni nekem.
Mindent elmondasz rólam a barátaidnak.
- De hát ki maga?
- A Denevérember!”

Aztán itt van Metropolis piros gatyás hőse (elnézést a csipetnyi gúnyért, de a karakter közel sem a szívem csücske), az acélember, maga Superman. És tessék! Nem Szuperember, nem. Superman. Ő mindig is Superman-ként hasította a kékre mázolt képregény-eget. Valamiért jobban a szájára áll az embernek. De erről majd kicsit később.
A következő a sorban a Marvel (talán nem túlzás így titulálni) első számú hőse, a hálószövő, a csodálatos Pókember. Ő viszont már magyar megfelelőjével lett híres a rajongók körében.
A kis listámban most soron következő karakter a számomra legviccesebb, hiszen Pókember egyik híres ellenfele, Doc Ock neve mind eredeti nyelven, mind magyarul robbant bután hangzik. Oki Doki. Jesszus, mintha a Maci Laciból nyúlták volna le ezt a nevet. Botrányos…
A Fantasztikus négyes is a magyar verzióval lett híres, bár a „pörfekt inglis gáj”-ok gyakran emlegetik őket Fantastic four-nak is.
Aztán itt van Rozsomák, aki hazánkban sajnos nem sok embernek mond valamit is. Ő ugyanis Farkas néven ismeretes a magyar filmes szférában. Hál’ Istennek a csapat – ahol Rozsomák is fontos alkotó elemként funkcionál – nem esett áldozatul a magyarításnak. Gondoljunk bele, hogyan hangzana az „X-emberek” kifejezés? Valljuk be, elég furán.
Vannak olyan hősök is, akik mindkét nevükkel építkeznek a magyar képregény- illetve rajfilmvilágban. Ilyenek például Wonder Woman alias Csodanő vagy éppenséggel Flash, a Villám. Ők kicsit talán kiváltságos helyzetben érezhetik magukat, hiszen csak nagyon kevés hősnek adatik meg ez a fajta privilégium a képregények világában.
Joker, Batman első számú nemezise is érdekes a név szempontjából. A legtöbb esetben a Jokert használják mind a képregényekben, mind a mozgóképes megoldásokban, de akad egy-két olyan mű is, ahol Jokert nemes egyszerűséggel „lebohócozzák”. Erre talán a legjobb példa az első egész estés Batman animációs film, a Batman: A rém álarca, ahol a lila öltönyös pszichopatát végig a Bohóc névvel illetik.
Vannak olyan hősök is, akiknek az eredeti neve szinte teljesen megegyezik a magyar verzióval. Ilyen például Amerika Kapitány (Captain America) vagy az X-men csapatból Küklopsz (Cyclops) és Kolosszus (Colossus).
Az ő nevüket nyilván butaság lett volna megváltoztatni, hiszen olyan kézenfekvő volt a magyarítás, hogy óriási baklövés lett volna elnevezni őket mondjuk „Lézerszem”-nek és „Fémember”-nek. Bár ezt a merényletet meglépték két igen jelentős X-men karakterrel, amiért én és még jó néhány rajongótársam pikkel a filmmel megbízott kreatív stábra. Farkas… Ciklon… Kik ezek? Én nem ismerem őket. Én csak Rozsomákot és Vihart ismerek. De hiába tépi az ember a száját, egy fecske nem (és ez esetben sokkal több sem) csinál nyarat; sajnos!


De akkor most nézzük meg és próbáljunk válaszolni a bejegyzés fő kérdésére:
Miért van az Magyarországon, hogy egyes szuperhősök a külföldi nevükkel lettek népszerűek, míg mások magyarosodtak?

- Az első gondolatom az, hogy könnyebb kimondani a magyar verziót.
A Küklopsz valahogyan jobban a szájára áll a magyar embernek, mint a „Szájklopsz”, nemde?
No, meg itt van Pókember, akinek a nevével épp úgy arcon lehet köpni a beszédpartnert egy erősen megnyomott „p”-vel, mint a Spiderman esetében, de mégis a Pókember a relatíve könnyebben kiejthető.

- Második gondolatom ez ügyben a hosszúság. Vegyünk egy egyszerű példát: míg a Batman szó csak 6 karakterből áll, addig a Denevérember 12 karakteres, tehát pontosan a duplája. Ez a képregények esetében a szövegbuborék átíróinak okoz fejtörést és plusz munkát, míg a filmes világban a szinkron munkások szívják a fogukat. Így lehetséges, hogy a Batman és X-men nevek maradtak úgy, ahogy.

- Harmadik elméletem pedig, a hangzásra alapoz. Azaz egész egyszerűen bután hangzana magyarul az adott név. Lásd a fentebb már említett Oki Doki vagy Superman példáját.


Nos, úgy gondolom, nem kell feltalálni a spanyol viaszt, hiszen ez már az 1990-es évek óta így van hazánkban. Batman magyarországi bemutatkozása óta a képregényeknél van egyfajta íratlan törvény, ahol meg van szabva, hogy kit milyen néven kell említeni. Például Rozsomák (tudtom szerint) egyszer sem szerepelt magyar képregény lapjain Wolverine néven.


Remélem érdekesnek találtátok ezt az írásomat, a „nagy tanulság”-os rész ugyan elsikkadt, de majd a kommentek folyamán sort kerítünk rá, kitalálunk valamit közösen. ;-)

Utolsó módosítás: 2009.12.09. 19:22

Hasi – tasi és barátai

Gobiakos | 2009.11.30. 12:51 | kategória: Elmélkedések

Az ember társasági lény. Közösségekben él, ahol minden ember kapcsolatban van ilyen vagy olyan formában a másikkal. Ha más nem csak annyira, hogy előtte/mögötte áll a bevásárlásnál a sorban, vagy mellette ül a buszon.
Mostanában rengetegen hangoztatják, hogy mennyire felgyorsult a világ, rohan mindenki és nem ér rá semmire. A mobiltelefont már a fülünkig sem emeljük fel, ott az ultra – formatervezett bluetooth-os headset, mert nehogy már ne…
No, de amiről valójában szeretnék egy kicsit értekezni, az annyi, hogy akármekkora is a rohanás a világban, arra mindig is lesz ideje az embereknek, hogy a szembejövőt megnézze magának. „Hmm, de dögös csajszi! Az asszony is öltözhetne néha így…” vagy „Mi a francból telik neki Dolce&Gabbana öltönyre meg 200 ezres TISSOT karórára?!”
No, ez az egyik véglet. De ott van a másik, a bennünk rejlő kis ördög, hogy a másik embert kigúnyoljuk, kinevessük, megmosolyogjuk, és erre nagyon sok ember nyomós okot ad.
Nagyon sokan vannak a világban, akik vagy borzasztóan összevesztek a divattanácsadójukkal vagy csak szimplán elhagyták annak telefonszámát/névjegykártyáját.


A legkedvencebb kedvencem a sok közül az övtáska mostohatestvére: a hasi – tasi.

Évek óta rajongója és napi szintű használója vagyok az övtáskáknak. Személy szerint az Eastpak Springer-re esküszöm.
De sokan nem értik a szavak jelentését: övtáska! Nem pocak – tatyó, hasi – tasi, estébé. Miért kell hasig felhúzni azt a fránya szütyőt? A hajam az égnek áll, mikor ilyet látok az utcán. Amúgy a leggyakoribb előfordulási időszak és hely természetesen a nyári napokon a standbüfék környéke. Idősödő apukák battyognak a melegben a jól megérdemelt sörért, a gyereknek lángosért, az asszony meg majd kap valamit… ha sokat jár a szája, akkor két pofont.
Annak a bizonyos R-betűs banknak a reklámjában is kap egy finom fricskát a hasi – tasi, ami mint azt már mindenki tudja „nem kér kódot”. :-)
Amúgy ezer és egy fajtája van az övtáskáknak:
Van a puritán, a kulacstartós, a lábhoz erősíthető, a többrekeszes, a pisztoly tartós (!!!), stb.

A soron következő retinaégető csoda a szandál – zokni kombináció.

Egyes emberek nem tudom miért hiszik azt, hogy a szandál egy cipő, amihez, ha fene fenét eszik is… ZOKNI KELL!
Könyörgöm, ha már egyszer szandál, akkor az előrevetíti a jó időt, amikor meg ugye az ember nem sűrűn hord zoknit. Pláne nem szandálban! Persze a cipőben evidens a zokni, jobb időben pedig a titokzokninak csúfolt bokazokni az ideális. De mikor az emberek gátlástalanul húzzák fel a szandálhoz a fuszeklit, akkor attól a hideg futkos a hátamon. Időjárástól függően hosszúnadrághoz illetve rövidnadrághoz is bártan bevállalják eme csodás viseletet.
Ami a legszebb, hogy vannak olyan trenden kívüliek is, aki továbbvitték a gondolatot és a tanga papucshoz is képesek zoknit húzni. Persze mindig is a hülyék voltak a feltalálók legnagyobb aranybányái, így születhetett meg a tangatyű is.

És akkor már maradjunk altesten, következzék a legnagyobb gyilok: a fekete nadrág – fehér zokni – fekete cipő.

Michael Jackson stílust teremtett, kétség sem fér hozzá. Csak egy a bibi, hogy míg neki a színpadon a show és a látvány szerves részét képezte az öltözéke (a vízben szabott nadrággal együtt), addig a mindennapi életben ez finoman szólva is nevetség tárgya. Menj csak el egy iskolai rendezvényre így és garantáltan rajtad fog röhögni az egész suli…


Hogy van e konklúzió? Nos, nehéz megválaszolni… Ami biztos, hogy ha tenni nem is tudunk ellene, de legalább néha napján csal egy kis mosolyt az arcunkra az emberek fura ruházkodási stílusa.
Az oknyomozó riportnak induló, de aztán fikatengerbe átcsapó eszmefuttatásomért ezúton kérek elnézést mindenkitől, de eme pár gondolat már nagyon régóta kikívánkozott belőlem.

Egytől egyig...

Gobiakos | 2009.07.05. 01:14 | kategória: Elmélkedések

Tegnapi napom nagyon jól kezdődött: délelőtt nagybátyámmal fűnyírót szereltünk , amit tökre élveztem, anya piszok finom ebédet főzött, és utána pedig kaptam egy meghívást Balatonszabadi-fürdőre. Gondoltam, élek a lehetőséggel, mert mostanság úgyis igen kevés időm és pénzem van „balatonolni”.
Összekészülődtem és nekiindultam az útnak. A Fehérvárra való felbuszozás helyett az egyik barátom vitt be kocsival, aminek nagyon örültem.
Kitett a székesfehérvári Piac téren, ahonnan gyalog indultam el a vasútállomás felé. Ezer cucc a nyakamban: táska, hálózsák, miazmás… a fülemben a headset-ből üvöltött a zene, fejemen a napszemüvegem, és így indultam neki az útnak a vasúti pályaudvarig. Alig haladtam pár tíz métert, mikor egy kéz a kezem után nyúlt és kitépte belőle a telefonomat. Headset egyből ki a fülből, szemüveg le; mondom: „Mi van itt, hééé?” Akkor vettem észre, hogy egy cigány csávó vette el tőlem az addig a kezemben lévő telefonomat. Beszarás, de nem futott el vagy hasonlók, hanem nekiállt dumálni, plusz egy haverja is becsatlakozott mellénk.
Arról kezdtek el hadoválni, hogy ők soproniak, meg hogy őket kirabolta két csaj és most nincs pénzük hazamenni és segítsem ki őket 4000Ft-tal!
Mondom: „Tessék?! Ha lenne nálam ennyi pénz, sem adnék nektek, mert a Balatonra megyek, meg úgy általában…” Erre a nagyobbik, a „főnök” elkezdett velem kötekedni, hogy „ne legyél szar, segíts ki, tesó vagy…” meg ilyenek. Mondom: „Állj! Adjátok vissza a telefonomat és hagyjuk egymást lógva!” De ők tovább „kísértek” utamon a vasút felé, és természetesen a telefonomat nem kaptam vissza kézhez. Murphy törvénye, hogy ilyenkor senki sincs a közelben az utcákon, aki segíthetne… Én meg ugye felpakolva cuccokkal ráadásul papucsban voltam, ergo elfutni esélyem sem lett volna, pláne hogy a telóm is náluk volt. Ment az egyezkedés egészen egy játszótérig, ahol ült egy fiatal nő meg egy vézna srác, tehát tőlük sem számíthattam segítségre.
Nem tudtam mit tenni, így nekiálltam licitálni a saját telefonomra! Mivel ketten voltak, én meg egymagam – ráadásul ők testi fölényben is voltak hozzám képest –, nem tehettem mást, mint hogy annyit mondtam: „Adok 2000Ft-ot, ennyi az össz’ pénzem, de kérem vissza a telefonomat!” Erre ők: „Ne kamuzzál kiscsávó, adjál 4000 ezret és akkor lesz teló!” Basszus, adtam nekik 2000Ft-ot és végül visszakaptam a telefonomat, ami nyilván jóval többet ér, mint 2000Ft, de azután lekoccoltak. Telefonommal a zsebemben és némi maradék pénzzel azonnal elindultam a barátom felé, aki bevitt, őt hívtam először fel telefonon. Csak az eset után 1,5 – 2 órával jutott eszembe felhívni a rendőr barátomat, aki azonnal rámparancsolt, hogy hívjam a 107-et. Megtettem, és azután bementem a székesfehérvári rendőrkapitányságra, ahol felvették a vallomásomat. Sajnos pontos személyleírás hiányában valószínűleg ismeretlen tettes ellen indul majd nyomozás.

Könyörgöm, hol élünk mi, hogy 2009-ben, fényes nappal egy nyüzsgő nagyvárosban ilyen megtörténhet?! Botrány! Az ideg még most is rángat! Hazaúton végig a saját vallomásomat olvasgattam és hergeltem magam azon, hogy nem tudtam pontosabb személyleírást adni azokról a köcsögökről!

A rendőrrel kapcsolatban pedig – aki felvette a vallomásomat – nagyon elégedett voltam, egy rugóra járt az agyunk ezekkel a mocsadékokkal kapcsolatban.
Ezentúl a kés az oldalamon minimum felszereltség lesz, megelőzvén a jövőbeli hasonló atrocitásokat.

Ezúton szeretném kérni azt, hogy mindenki figyeljen magára és a társára, és ha ilyen eset előfordul, akkor tartsunk össze, MI, MAGYAROK, nehogy ezek a senkiháziak bedarálhassanak minket!

Vadiúj fórumozók

Gobiakos | 2009.05.12. 15:06 | kategória: Elmélkedések

„Sziasztok srácok! (1 levél)
Hogy vagytok srácok? (2 levél)
.
.
.
Minden okés srácok? (238 levél)”

A regisztrációm óta eltelt rövid alatt két tényszerűséget sikerült megfigyelnem a „vadiúj fórumozókkal” kapcsolatban:
1. Az első három favorit topik az újak körében:
- Helyzetjelentés
- Moderátoroknak
- Vicc!:D
2. Minden új tag 5 hsz után moderátor szeretne lenni.

Kérdem én: M.I.É.R.T.?! Mit tud ő a fórum mindennapjairól? Kit/kiket ismer itt? Vajon hogyan hozná meg ezek függvényében a döntéseit?
Persze, jó… nyilván nem újak ők, hanem a 28. renick-je valakinek a múltbéli, rövidéletű Dome-osok közül, de akkor itt a következő kérdésem: Hogyan lehetne moderátor egy 137-szert bannolt emberke? Vicces dolgok ezek… :-)

A normál gondolkodású, (valóban) új fórumozó a Dome-on (és valószínűleg mindenütt máshol is) hogyan kezd? Szisztematikusan kiválasztja azt a témát és a hozzá tartozó topikot, amihez hozzá szeretne szólni, kérdése van vele kapcsolatban vagy csak szimplán a véleményét szeretné másokkal megosztani. Oda beír egy „Sziasztok, új vagyok itt!” jellegű hsz-t, és belevág a fórumozók (sok esetben) arctalan életébe. De könyörgöm, az ember nem barátkozni megy fel egy fórumra! Ekkora kocka a világon nincs! A netre azért megy fel az ember, hogy pizzát rendeljen vagy megnézze a másnapi vonatindulást, de nem barátkozni! Vagy a másik opció (Tomi barátomat idézve): He has no life! Az, hogy egy bizonyos idő elteltével barátságok köttetnek egy fórumon belül, az már más tészta.

Emlékszem, mikor én kezdtem meg a pályafutásomat itt, a Dome-on. Akkoriban volt óriási lázban égés az új Batman-filmmel, A sötét lovaggal kapcsolatban. Mivel köztudott, hogy igen nagy (talán Germit is megszégyenítő) Batman rajongó vagyok, így értelemszerű volt, hogy abban a topikban kezdem meg a ténykedésemet. Eleinte nem is létezett más számomra a fórumon azon a topikon kívül. Aztán csak szép lassan, hosszú hetek elteltével fedeztem fel a Helyzetjelentés, a Milyen filmeket… és a többi topikok sokaságát.
Emlékszem, eleinte a linkelés is úgy ment nálam, hogy folyton rohangáltam a F.A.Q.-ba kicopy-zni a motyót. :-) Aztán fokozatosan az apróságok tudója is lettem: vastag és dőlt betű írása, ördögös és egyéb szmájlik, jó időben jó helyen elejtett hsz-ek, sose (vagy csak nagyon indokolt esetben) vitázz egy modival.
De kicsit visszakanyarodva a Batman témához, az is köztudott rólam, hogy a Limp Bizkit mániám/rajongásom is az egekig ér, így nem lett volna meglepő az sem, ha ott ejtem el életem első hsz-ét. Az, hogy ez nem így történt, csupán a véletlen műve, de mindemellett piszok büszke vagyok rá, hogy a banda topikját hosszú idő után én éleszthettem fel.

Mindezzel csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy nem lehet valaki annyira elvetemült (max. 1 a millióból), hogy például pont a Moderátoroknak topikba írjon először.
De persze van nekünk egy Ferkónk (csak hogy aktuális legyek), aki a Dome-közösség szíve csücske, és mindenkinek szerez jó nőket. :-)
Isten ments, hogy rosszindulatúnak tűnjek, de az alkalmazkodni képtelen, szájkaratés szellemi felmosórongyok belőlem (is) előhozzák a bunkó fórumozót.

Sorry guys, that’s me!

Mindenszentek

Gobiakos | 2008.11.01. 09:14 | kategória: Elmélkedések

Gyújts egy gyertyát! Emlékezz szeretteidre, hozzátartozóidra, barátaidra!
Az év ezen napján – és ami fontos, ne csak ezen – gondolj azokra, akik már nem lehetnek köztünk. Szomorú dolog, de az élet véget ér előbb vagy utóbb, lepereg, mint a homokórában az aprócska szemek, és ez ellen nem tudunk semmit sem tenni. De én ennek ellenére azt vallom, hogy valaki csak akkor hal meg, ha már senki sem őrzi őt a szívében, a gondolataiban. Az én szeretteim – akik már nincsenek mellettem – még mindig nem haltak meg. Velem vannak, és örökre velem lesznek.
Mindenszentek napján, november 1-jén gyertyát gyújtva mondjuk el nekik azt, hogy még mindig a szívünkben laknak és sosem hagyjuk, hogy elmenjenek közülünk. Nagy szavak ezek, mégis puritán a dolog, és éppen ebből a puritánságból fakadóan nehéz megfogalmazni azt, hogy mit is érzünk akkor, mikor azokra gondolunk, akik már nincsenek közöttünk.
Emlékszem, kiskoromban, mikor még az agyam nem értelmezte azt a szót, hogy „halál”, a tesómmal mindig azt játszottuk Mindenszentek estéjén a temetőben, hogy a megolvadt gyertyába mártottuk az ujjunkat, és milyen klassz volt, mikor az kihűlt, és az ujjunk formáját felvéve megdermedt. „Gyertyaujjnak” neveztük el. Aztán eljött az az idő, mikor már korántsem volt kedvünk „gyertyaujjat” készítni, mert a felismerés lándzsaként hasított át az elménken, hogy mi is történik körülöttünk akkor és ott. A temető nem játszótér. De úgy sem szabad rá gondolni, mint egy rossz helyre, ahol csak könny és fájdalom lakik. Nem. A temető egy találkozóhely túlvilági és evilági embereknek, ahol nem csak az imitt-amott mohásodó síremlékek és fejfák vannak, hanem az újra és újra egymásra találni vágyó lelkek is.
A bátyám írt idősebb fejjel egy verset erről az estéről, Mindenszentekről. Ő egy moziként látta a temetőt, ahol a film végén nincs happy end, de az emberek mégis ott állnak, és jéggé fagyott ujjaikat tördelve várják, hogy a filmnek másként legyen vége, mint ahogy. Földbe gyökeredzett lábbal bámulnak maguk elé, és tiszta szívből remélik, hogy ez csak egy rossz álom, amiből felébredhetnek.
Ebbe a „moziba” évről évre rengeteg ember jár, hogy újra végignézze azt az egyetlen egy filmet, aminek a végét úgyis mindenki ismeri. De ők a film szereplőire kíváncsiak. Azért nézik meg filmet, hogy újra „lássák” őket, újra beszélhessenek hozzájuk, újra emlékezhessenek rájuk.
És visszaemlékezni nem rossz dolog, sőt ellenkezőleg. Akkor lesznek igazán közel hozzád a film főszereplői, ha a szívedbe rajzolod az arcképüket, a gesztusaikat, a mosolyukat. Úgy emlékezz, úgy gondolj rájuk, mintha ott lennének veled, fognák a kezed, és rád mosolyognának.
Sokszor fáj emlékezni, de ha fáj is, nem szabad azt megvonni magunktól. Az emlékek túlontúl értékes dolgok ahhoz, hogy csak úgy elutasítsuk magunktól őket.
Gyújts egy gyertyát! Emlékezz szeretteidre, hozzátartozóidra, barátaidra!

Jól...

Gobiakos | 2008.10.14. 11:30 | kategória: Elmélkedések

Újra kellene születnem...

Hogy miért? Mert amit az eddigi életem folyamán tettem, nem találom helyesnek. Persze nem minden egyes részét, de a legtöbb dologgal kapcsolatban - úgy gondolom - rosszul döntöttem. Ez nem jó.
Gyarló ember vagyok, aki nem képes vállalni az elkövetett ballépéseinek következményeit. Ez az ember kiforgatja a dolgokat, szituációkat, szavakat úgy, hogy "kényelmes" legyen az élete. Pedig ez csalás. Önmegcsalás - már ha ez a fogalom egyáltalán létezik. Megcsalom önmagam, és ezzel másoknak okozok fájdalmat. Fájdalmat, amiről tudom, hogy miattam éreznek. Mert egy rossz ember vagyok. Nagyon rossz. De félek is. Félek, hogy nem tudom úgy élni az életem, hogy ne bántanék meg újabb és újabb embereket magam körül. Pedig ők megbíznak/megbíztak bennem. Én pedig magamon kívül őket is megcsaltam.
Sok ember szeretett eddig. Kevesebb volt, akiket én is szerettem. És egyetlenegy ember volt, aki igazán szeretett, és én csak akartam szeretni. Mert igen, akartam szeretni Őt. Nem ment. Pedig annyi mindent adott nekem rövid idő alatt, hogy azt ép ésszel szinte fel sem lehet fogni.
Szeretett, mert nem ismert.
Szeretett, és meg akart ismerni.
Szeretett, és hitte, hogy az érzés viszonzásra lel.
Én lettem volna a legboldogabb ember a Földön, ha ezt meg tudtam volna Neki adni. Nem ment.
Tőle tudom, hogy milyen az, mikor

"... bemutatkozik a szerelem.
Sajnos nem az én kölyköm, hiába nevelem."

Vele kapcsolatban tényleg őszintén akartam, hogy ez az érzés megtaláljon engem, de a szerelmet nem lehet és nem is szabad akarattal manipulálni. A szerelem nem egy C-vitamin kapszula, amit egy pohár vízzel bevehetsz. A szerelem nem egy injekció, amit a szívedbe fecskendezhetsz egy tűn keresztül. A szerelem egy emberi ésszel felfoghatatlan érzés, ami rád talál, levesz a lábadról, a saját hátára ültet azzal a bizonyos másik emberrel együtt, és elrepül kettőtökkel messze-messze a világ végére, ahol csak Ő és te és senki más... És mikor csak Ő és te… hát annál nincs szebb érzés a világon. Vele fel akartam ülni a szerelem hátára! Vele el akartam menni a világ végére! De nem lehet akarni. Ezt érezni kell! Bár már egyre bizonytalanabb vagyok benne, hogy olyan széles szakadék lenne a kettő között…

Megfigyeltem magamon, hogyha valamit nem merek szavakba önteni, azt általában leírom. Most sem volt ez másképp. Mikor szemben állt velem és a szemembe nézett, reszkettem, mint a nyárfalevél. Most, hogy nincs itt, sokkal rosszabb, de több gondolat előjön belőlem. Ezeket olvasod most.
Tömegével zakatolnak ezek a dolgok a fejemben, de nagyon nehéz őket leírni. Pedig most nagyon nagy szükségem lenne rá, hogy ezeket elmondjam – akár csak magamnak, akár bárki másnak, aki ezeket megértené. De az az ember, aki ezeket ténylegesen megértené, már nem hallgat meg engem, hisz’ az az ember is Ő. És Ő most időt kért tőlem és azt, hogy ne keressem. Időt, hogy el tudjon felejteni engem, mert megbántottam. Nekem tiszteletben kell tartanom a kérését. És tiszteletben is tartom. Hisz ki vagyok én, hogy nekem bármit elnézzenek? Ki vagyok én, hogy nekem mindent megbocsássanak? Egy senki vagyok.
Ez nem önsajnáltatás, téves a gondolatod, Olvasó. Ez az igazság velem kapcsolatban. Ezt érzem magammal kapcsolatban. Ma még kiírom magamból a dolgokat, amik kikívánkoznak, aztán

"... akár a hóember, másnap csendben olvadok."

Elolvadok, szétfolyok, megszűnök. Bezárom az agyam a kis privát börtönömbe, és adok neki időt, hogy ott – mindentől elszigetelve – rájöjjön, hogy mennyire elszúrtam a dolgot. Rá fog jönni, erre a nyakam merném tenni. De azt is meg fogja – újfent – érteni, hogy nem szabad mások érzéseivel „játszani”. Bár ez esetben nem ez történt: nem játszottam. Egyszerűen csak nem tudtam beleszeretni a lányba, és azt nem szerettem volna, hogy így legyünk mi ketten egymás mellett. Ezt azóta remélem, hogy Ő is megértette. Remélem. De ha máshogy gondol erre az egészre, akkor sem lehet egy szavam sem. Bántottam Őt. Pedig nem érdemelte meg.

És most kicsit Hozzád:
Bántottalak. Nem volt fair, amit tettem. Rossz vagyok. Nagyon rossz. Időt kértél, hogy elfelejts engem. Megpróbálom ezt Neked megadni, de nem lesz könnyű, hisz’ ha nem is szerelemmel, de NAGYON SZERETLEK Téged! És ezt ne feledd soha!
Rengetegszer jutsz eszembe

"... és még mindig érzem illatod,
Talán az egyetlen megoldás, ha mindent itt hagyok.
De persze, igen, jól vagyok, ha kérded.
Tudom, mindent rendbe tesznek majd az évek.
Köszi, tényleg jól vagyok... vagy inkább csak élek."

(Az idézetek Suhancos – Jól című dalából származnak)

Utolsó módosítás: 2008.11.30. 19:03

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.