McCl@ne blogja

2008 nálam...

McCl@ne | 2009.01.01. 16:57 | kategória: Játszótér

Nem akarok listázni, mert egyrészt mindenki ezen pörög és ez beindít bennem egy láncreakciót, aminek a vége az lesz, hogy szarok az egészre, irkáljatok csak... De mégis, olyan év volt ez mind a játékok, mind a filmek tekintetében, ahol az év végi felhozatal említést érdemel, úgyhogy csak nagyjából, de engedtessék meg egy kis összegzés!
Jöjjenek a játékok, ill. azokból is csak egy szelet, de a legnagyobb. A filmeket öcsém összegezte a blogjában, nem sokat kívánok hozzáfűzni, még sok mindennel adós vagyok, ha törlesztettem, sorba rendezem őket én is!

Games of the évvége
Egyszerű dobogós elrendezés, ugyanis nem játszottam túl sok mindennel, de ennek oka is van: ez a három játék lekötött, leköt most is és le is fog kötni a következő hónapokra!

#3
Far Cry 2
Pozitívumok:
-nyitott, szabadon bejárható játéktér
-gyönyörű, élettel teli grafika, kiváló optimalizálással
-többféle hatékony játékstílus, a profin belőtt napszak- és időjárás-szimuláció sokat segít a beleélésen
-változatos teendők, tulajdonképpen egy leegyszerűsített túlélés-menedzserrel van dolgunk...

Negatívumok:
-sajnos az élettel teliség csak a grafikára jellemző, a játékmenetre nem, Afrika még soha nem volt ennyire statikus és kiszámítható!
-a részletek, azok a fránya részletek... hol vannak a ragadozók, a bennszülöttek, miért respawnolnak félpercenként az őrposztok, miért látnak át az ellenfelek mindenen (sűrű növényzet, vékony lemezekből összetákolt \"házak\"), stb.?

Mindent összevetve azért ez egy komoly játék lett: odaszegez a gép elé, ha elnézed a gyengéit, ráadásul mind olyan, amit a következő részre lazán tökéletesíthetnek, hiszen nem játéktechnikai dolgokról van szó, mindössze elhibázott ötletekről! Ha jó kezekben marad, ez egy ígéretes kezdet volt!


#2
Fallout 3
Pozitívumok:
-Fallout hangulat
-szép grafika, főleg az azóta hozzácsapott HD textúra csomaggal!
-ötletes mellékküldetések, amik szinte kivétel nélkül több szinten futnak és többféleképpen megoldhatók!
-jó párbeszédek, de annyira, hogy a legtöbb szerepjátékkal ellentétben itt már alig vártam, hogy dumálhassak valakivel!
-többféle befejezés, változatos karakterfejlesztés
-additív, magába szippant, rég éreztem hasonlót, talán amikor évekkel ezelőtt az Arcanummal játszottam!

Negatívumok:
-GameByro motor... gyűlölöm, undorító egy kacat... hányinger mozgásanimációkkal dolgozik, élettelen gumikarakterek. Remélem, hamar elfelejtik...
-a fő történentszál tényleg rövid, bár ha okosan játszik az ember, akkor ez szinte fel sem tűnik!

A Fallout 3 tipikusan az a játék volt, ami teljesen megosztotta a közönséget, amíg ki nem próbálták. Utána egyöntetűen imádta mindenki: az újoncok azért, mert egy könnyen kezelhető, mégis összetett szerepjátékot kaptak a kezükbe, a \"veteránok\" meg azért, mert bár egyszerűbb lett a kedvencük, mégis fejlődött, mégis Fallout maradt.


#1
Grand Theft Auto IV
Pozitívumok:
-ez a játék ÉL. Itt minden mozog, halad, minden sarkon történik valami, minden pillanatban meglepetést okoz valaki, a kiszámíthatatlansági faktora pedig a -jogos- kishitűségünkből ered: ezt remélni sem mertük volna!
-gyönyörű... nem kell persze őrületesen csillogó-villogó effektekre gondolni, de sokkal rondábban is bőven megfelelne!
-kegyetlen jó fizika és ebből következő vezetésélmény, tulajdonképpen extrém kivételeket leszámítva minden a valóságnak megfelelően törik, szakad és dől ki a helyéből!
-érdekes és változatos küldetésrendszer! Bár a teendők a játék és a sztori jellegéből adódóan repetitívek, de mégis, az élő város és a rengeteg lehetőség okán annyiféleképpen alakulhatnak, hogy azt öröm végignézni!
-kurva jó karakterek! Mintha a Blöfföt kereszteznék az In Bruges-zsal és leöntenék egy kis Ponyvaregénnyel!

Negatívumok:
-gyengén muzsikáló PC port... nálam ez csak a gépigény tekintetében ütközik ki néha, de sokaknál komolyabb gondok is vannak!

Számomra a GTA mindig is (de főleg a 3D-be lépéstől --> III. rész) a világ legjobb játékötletének számított, csak sajnos kivétel nélkül mindig belerondított valami a képbe, általában az idegesítő minijátékok vagy az ultraellenszenves főszereplő (igen, a San Andreasról beszélek), de a lényeg, hogy mindig volt valami. Most nincs.
Helyenként olyan érzést kelt a játék, mintha a sorozatból kimaradt volna 3-4 rész. Óriási ugrás és óriási etalon, fel van adva a Mafia 2-nek a lecke... De lehet, hogy a 3-nak is.

Utolsó módosítás: 2009.01.03. 12:31

Hangulatkeltés - még mindig Arcanum

McCl@ne | 2008.06.01. 21:08 | kategória: Játszótér

Bocs, srácok, de egyszerűen nem lehet betelni vele.
Álljon itt kedvcsinálóként három küldetés és azok megoldásai, amik szerintem kellőképpen prezentálják a játék komplexitását és ötletességét!
A leírás értelemszerűen spoileres, de nem hiszem, hogy sokat elvenne a játékélményből, mivel tucatjával találhatunk hasonlóan összetett questeket! Lássuk!


1.
Az első szituációba elég korán belefutunk és bizony ki sem térhetünk előle. A sztori szerint ugyanis lezuhan a léghajónk és egyedüli túlélőként kell helyt állnunk a továbbiakban, persze csatlakoznak társak is, de kissé elveszve érezhetjük magunkat a nagyvilágban. Ennek ellenpontozására az első és megkerülhetetlen település, ami az utunkba esik, a barátságos(?) kis Shrouded Hills, ahol több küldetést abszolválhatunk, egyikük konkrétan a városból történő kijutás. Történt ugyanis, hogy a települést a nagyvilággal összekötő hídnál banditák vertek tábort és jócskán lehúzzák a jónépet, akik át akarnak kelni. A rablócsapat vezetője a végtelenül beképzelt Lukan, nem kevesebb, mint 1000 érmét követel, ami bizony elég súlyos összeg így a játék elején. Természetesen ez nem oldaná meg a városka problémáját, így lássuk, mit tehetünk még:

-említettem már a kifizetést, 1000 érme, de ezt szerintem hanyagolhatjuk is, azon túl, hogy nem kifizetődő, még csak nem is egy hangulatos megoldás

-természetesen kézenfekvő, hogy pofán is verhetjük a triót, ez már egy jócskán jövedelmezőbb ötlet, ugyanis a hídhoz tartozó kulcson túl eltehetjük páncélokat is, amiket jó pénzért elpasszolhatunk majd a továbbiakban

-a gonoszkodni vágyóknak is van megoldás: a városiak új híd építésén fáradoznak, ami természetesen szúrja Lukan szemét, így megbíz a folyópartra pakolt alapanyagok elpusztításával, s mindennek fejében természetesen szabad átjárást ígér... ez is egy jó út, de sajnos a városi őrök könnyedén kiszúrják, hogy miben mesterkedünk és ez nem feltétlenül jó pont a sherrifnél

-és végezetül a kedvencem: megfelelő karizma és rádumálókészség esetén beadhatjuk Lukannak, hogy mi is tolvajok vagyunk és egy -egész Arcanumot behálózó- tolvajellenőrző szervezet kihelyezett arcaként jöttünk kivizsgálni az esetet... ugyanis határ- és területsértés történt, ami nem tünteti fel jó fényben Lukant, de hajlandóak vagyunk szemet hunyni, mondjuk 200 érme és az azonnali eltakarodás fejében :D
bónuszpoén, hogy ha elég gyorsak vagyunk, az éppen elkotródó tolvajokba még beleereszthetünk egyet, így a második pontba összefoglalt előnyökről sem kell lemondanunk!


2.
Az így használhatóvá váló híd szabad átjárást biztosít Arcanum nagy részére, így a fővárosba, Tarantba is, ahol a következő, rendkívül egyszerű és ötletes szituba (is) belefuthatunk! Történik ugyanis, hogy fériember lévén (természetesen nem kötelező választás) nehezen hunyhatnánk szemet a már az előző írásomban is megemlített bordélyház felett. Üzemeltetője és tulajdonosa Madam Lil, aki jópár küldetéssel segíti a fejlődésünket, ráadásul ezekért cserébe ingyen és bérmentve igénybe vehetjük lányai szolgálatait, de csak szép sorjában!
Egyik küldetésében a Mooreland család rezidenciájába küld minket nyomozni, ugyanis az egyik kurvája ottfelejtette a nyakláncát, ami bizony további bonyodalmakat okozhat a család életében, így jó lenne mielőbb visszaszerezni! Odaérve fellélegezhetünk: a lakók nyaralni mentek, egyedül a cselédet (Laura) találjuk ott, aki hál' Istennek már meg is találta a nyakláncot, ám némi üröm az örömben, hogy nem áll szándékában odaadni, ugyanis a "töke" tele van már. Rühelli a munkáját, nem érzi elégségesnek az ellenszolgáltatást és egyébként is: szép az a nyaklánc... Két dolgot tehetünk:

-evidencia: lévén eddigre már túl vagyunk pár harcon és gyilkosságon, az ilyen gyere ide-menj oda jellegű küldetésekkel nem szeretjük húzni az időt, halálos fenyegetés a csajnak, aki átkozódva átnyújtja nekünk az ékszert és már meg is vagyunk

-ahogy az előző questben is, így itt is számít a karizmánk és a rábeszélőkészségünk: kezdjünk el neki hízelegni, amitől máris feloldódik kicsit, csinos lány ő, néhány bóktól máris kedvesebb lesz... mivel mi pont a Madamhoz igyekszünk a nyaklánccal -ami ekkor még Lauránál van-, így tegyünk egy ígéretet, miszerint beszélünk Madam Lillel, hogy ez a csinos hölgy munkát keres! És láss csodás: nálunk a nyaklánc, arcunkon csók csattan és Laura elsiet, hogy rendbeszedje magát xD
pluszpoén, hogy hálája jeléül egy ingyenmenetet is lenyomhatunk vele a későbbiekben


3.
Minden szerepjáték kötelező küldetése az elveszett gyűrű/ékszer/fegyver/akármi visszaszerzése, így itt is belebotolhatunk egy hasonló helyzetbe, mégpedig Dernholm városában: Gladys a gyűrűjét akarja, és az üggyel kapcsolatban megemlíti Archibald nevét, aki a kikötőben lakik. Gyorsan ki is futunk a fazonhoz, jó minél hamarabb letudni az ilyen jellegű ügyeket, s nem is kell csalódnunk: a tag azonnal beismeri, hogy nála van a gyűrű, ráadásul még bunkó is, de nagyon. Adja magát az egyik megoldás, a másik már kevésbé:

-nyilvánvaló: szépen pofánverjük, hiába fenyegetőzik, hogy hívja a fiát, ideje már nem lesz rá: néhány ütéstől hamarosan megfekszik, nem vénnek való vidék ez. Gyűrűt lehúzzuk a holttestről és vissza Gladyshoz, de ha nem akarjuk megsérteni, ne áruljuk el, hogy lezúztuk Archibaldot, mert érdekes módon ennek egyáltalán nem örül...

-az előző megoldásban elsőre semmi nem tűnt fel, de másodjára sem, csak így évek múltán szúrtam ki: miért fenyeget az öreg a fiával, akinek még a nevét is említi és miért fájlalja annyira Gladys a tolvaj Archibald halálát...
Így aztán a fenyegetőzés után, még a balhé kirobbanása előtt szépen magára hagytam a fickót és megkerestem a fiát, aki néhány háznyira onnan álldogált a parton. Ő pedig azonnal kitálalt: Gladys kb. kéthetente küld valakit az apjához gyűrűügyben, pedig a dolog bonyolultabb. Gladys fia és Archibald lánya egykoron házasok voltak, a gyűrű pedig a szülők ajándéka volt, ám a járvány idején a fiatalok meghaltak, az ajándék pedig az öreg csókánál maradt... Mindez még nem magyarázza Gladys viselkedését, de a srác azt gyanítja, hogy a dolgok mögött végtelenül egyszerű indok húzódik: vonzalom.
Így nincs más dolgunk, mint ezt beadni Archibaldnak, aki erre előveszi a legjobb modorát, visszaadja a gyűrűt és megkér minket, hogy amikor átadjuk, dumáljunk le egy randit Gladysnak, aki persze kitörő örömmel fogadja a hírt! Hát normálisak ezek? xD


Na, ennyi volt, szerintem egyelőre befejeztem az Arcanum hypeolást, kicsit megkéstem vele, konkrétan 7 évet, de hátha akadnak még elvetemült rpgfenegyerekek, akik ráharapnak ennyi idő múltán is.

A játékÉLMÉNY/Arcanum

McCl@ne | 2008.05.26. 09:11 | kategória: Játszótér

Kicsit összevissza lesz, de lássuk:

War. War changes.
Bizony, így "never" nélkül. Idén ősszel (tehát jövő nyáron) jön a Fallout 3, ahogy azt a fórumbeli logóm is mutatja, legalábbis a blogbejegyzés írásának idején. Jön az új Fallout és úgy kellene várnunk, mint a messiást, de a többség nem így van vele, mert az utolsó rész óta már eltelt 10 év és bizony nem nyomtalanul. Az új epizód már az azóta teret nyert és meccset fordított konzolokkal is kompatibilis lesz, sőt a fejlesztők saját bevallása szerint az XBoX360-at tartják/tartották szem előtt a fejlesztés során, mint fő platformot. Ikszbokszháromszázhatvan. Részemről ez a kisebbik probléma: jobbról beelőzi az, hogy a játék kikerült az azóta megszűnt Interplay kezei közül és nem került át az azóta szintén megszűnt Troika kezei közé, hanem egyenesen odavándorolt súlyos millákért a Bethesda tulajdonába, akik olyan szerep/akciójátékokért felelősek, mint a Morrowind és az Oblivion.

"Oblivon with guns."
Mondta az egyik Bethesdás arc a Fallout 3-ról. Ugorjunk itt vissza egy kicsit az időben, mondjuk úgy 7 és fél évet: akkor jelent meg ugyanis a PCDome hasábjain egy cikk, amely egy Arcanum c. játék előnyeit és hátrányait taglalta, s végül 8,5 pontot dobott rá a 10-ből. Pontosan ez idő tájt kaptam meg az első számítógépemet, így akkoriban friss motorosként, némi Falloutozás után már őrült lendülettel vetettem bele magam ennek a kissé kopottas, ám annál érdekesebb és összetettebb játéknak a világába. Az Arcanum egy alternatív múltban játszódik, ahol a varázslat ugyanúgy szerves része a hétköznapoknak, mint a már unalomig ismételt törpök, elfek és ogrék, ám a szokványos sablonvilág rendjét felborítja a váratlanul kirobbanó ipari forradalom. A technika vívmányait bizony rossz szemmel nézik a varázsgyakorlók, hiszen az őrült tempóban terjedő és fejlődő találmányok sok helyen nem csak hogy helyettesítik, de felül is múlják az ő képességeiket, így szerepük egyre inkább háttérbe szorul. És ebben az alternatív múltban (1800-as évek dereka) felbukkan az égen egy léghajó, amelynek vegyes utazóközönségét gyarapítjuk, egészen addig, amíg kamikáze orkok le nem vadásszák a maguk kissé együgyű módján. Itt kezdődnek kalandjaink, nem is akármilyenek: szinte megszámlálhatatlan módját leljük majd a boldogulásnak, így csak rajtunk áll, hogy milyen karaktert alakítunk ki. Jómagam egy bandita múlttal rendelkező (igen, jól olvastad, megszabhatjuk a kari múltját is, ami konkrétan befolyásolja a képességeit), embert kreáltam, akinek a kezdetekkor egy pisztolyon, némi lőszeren és az öltönyén kívül a világon nincs semmije!

[Quest leírás, akit untat lépje át, de jól prezentálja a játék természetét!]
Mivel szerény karakterünk a katasztrófa egyetlen túlélője, így semmi nem áll az útjába, hogy kirámolja a holttesteket, így bukkanunk rá egy közeli barlangra is: ennek mélyén pedig ott pihen Charles Brego holtteste, mellette pedig a szelleme(!). Állítása szerint addig ezen a világon kell kísértenie, amíg valaki fel nem oldja az átkot, amit egy Arbalah nevű forma akasztott rá, így hát megígérjük neki, hogy mi leszünk azok, mire ő szépen bejelöli a térképen a tag házát. Odaérkezvén azonban kiderül, hogy Arbalah a jó srác, míg Brego és egy haverja megtámadták és elraboltak tőle egy értékes tárgyat, majd a másik fazon kinyírta kedvenc szellemünket (ill. a testét) a zsákmány lenyúlása érdekében. Változik a helyzet, vissza a szellemhez, aki tovább erősködik, így annyit tehetünk, hogy rákérdezünk a gyilkos társ hollétére, amit készségesen bejelöl nekünk. A sztori innentől egyszerű: gyilkost kinyírjuk, zsákmányt visszaadjuk Arbalahnak, szellemet hagyjuk megrohadni.
Vagy (mert ez nem Oblivon with guns): rablót pofánverjük, Arhalahot pofánverjük, tárgyat elpasszoljuk jópénzért.
Poén: van a játékban egy úgynevezett Conjure Spirit varázslat, amivel a holtak szellemét idézhetjük meg! Ez arra szolgál, hogy adott esetben ha elkapkodunk egy lépést, de szeretnénk utólag kikérdezni a tagot, akkor kapjunk még egy lehetőséget! Persze ilyen egyszerűbb feladatoknál ennek nincs jelentősége, de arra kiváló, hogy rommászívassuk a parasztokat, mondván "Te barátom, itt fogsz szopni még egy darabig, ugyanis HULLA VAGY!" xD
Őszintén, kell ennél több?
[Eddig a questleírás]

A játékban kismillió tárgyba botlunk majd bele az egyszerű rongydarabtól a karórabelsőn át a gőzmotorig, de ne higgyük, hogy csak úgy odatették ezeket. Találhatunk, ill. tanulhatunk ugyanis recepteket, leírásokat, amik alapján szerelhetünk ilyen-olyan dolgokat. Pl. puskákat, páncélokat, de kovácsolhatunk extra fegyvereket is, a sor kb. végtelen és most nem viccelek. Szerény véleményem szerint a megtanulható több tucatnyi sémán kívül van vagy 50 megvásárolható is, nem kicsi élményfaktort pakolva amúgy a már ezek nélkül is überélvezetes játékhoz. Órákat szoktam eltölteni a megfelelő alapanyagok, új receptek, különlegességek keresgélésével, ami után persze határtalan öröm egy 40-es szintű karaktert látni, amit TESLA páncélban virít, kezében TESLA ágyúval és a másodlagos fegyverként nála virító lángszóróval, ill. a mindezek működtetéséhez szükséges elemekkel és benzinnel:D
A kezdetek kezdetén én mindig revolverhős vagyok. Egyszerűen utánozhatatlan, ahogy a játék ezt elhiheti velem, minden egyes szituációhoz felkínál rengeteg választási lehetőséget, nem úgy megy, mint a mai rpg-kben, ahol ha lehetsz jó vagy rossz, akkor már összetett, itt bizony egészen széles skálán árnyalhatod a vonásaidat! Tehát revolverhős: bandita múltja ellenére jó útra tért karakterem segít a seriffnek megakadályozni a bankrablást, visszaszerezni az elveszett családi ékszereket, egy fiatal hölgynek a családjától lenyúlt örökségét (egy egész bányát), satöbbi.
A végtelenségig lehetne sorolni, csak néhány példa:

-ha rádjön a csajozhatnék, a bordélyházban lenyomhatsz egy kört egy nővel, két nővel, szélsőséges esetben (szűkös anyagi keret/súlyos aberráltság) egy ilyen célokra fenntartott birkával is xD

-ogre karakter indítva komoly problémáink lehetnek a kommunikációval, konkrétan annyit bírunk majd kinyögni, hogy "Whu'?", amit elég szűk kör tolerál majd, az is minek xD (jelzem a játék így is végigvihető)

-a játék az első negyede egy gyűrű körül forog, vissza kell juttatnunk eredeti gazdájához, ez tehát az elsődleges dolgunk. Azonban ha nincs elég pénzünk a szerencsejátékra, ne adj' Isten kurvázni, hát eladhatjuk szépen és kész. Ugyanis a játékot így is és bármilyen módon végigvihetjük, tulajdonképpen bárkit meg is ölhetünk, nincsenek kulcsfontosságú karakterek... Míg anno a Morrowindben minden második formánál kiírta, hogy "ezzel itt a vég", addig az Arcanum NPC-i pótolhatók, ezzel is maximálisan szabadkezet biztosítva a játékosnak, akit tényleg elfog a határtalanság érzése

-adódott úgy, hogy folyton morgó törpe csapattársamtól meg kellett válnom egy időre, így otthagytam a fővárostól nem messze egy kis faluban, igaz, csak pár napra. Viszont visszaérkeztemkor már hűlt helyét találtam csak, így szomorkodva indultam vissza Tarant városába (főváros), hogy feltöltsem készleteimet, mire kit látnak szemeim! Törpe kolléga a sarki kocsmából kirontva küldd el az anyámba, amiért valami tetves vidéki putriban kellett várnia és bár most rohadtul mérges, hajlandó visszalépni, de legközelebb már nem! :O
Na mi ez, ha nem IGAZI játékélmény?

Szóval "Oblivion with guns."
Az Arcanumot az eredeti Fallout fejlesztői(ből összeállt Troika) csinálta, így joggal várható el, hogy a brand kötelez, de vajon mire. A Bethesda állítja, hogy a rajongók hőbörgései és félelmei alaptalanok, hiszen az, hogy valami konzolra jelenik meg, nem jelenti azt, hogy felszínes lesz, s példaként rögtön fel is hozta a szerinte bonyolult Obliviont.
Nem szeretek csalódni, de az a helyzet, hogy ikszbokszháromszázhatvan.

Amúgy ez az egész firkálmány amolyan játékajánló akart lenni, nem hiszem, hogy túl nagy sikerrel, de mindegy, én megpróbáltam. Nyilván maga az Arcanum volt a tárgya, ami szegény már a megjelenés pillanatában is csúf volt, így a látványonly arcoknak (padavan & co) alapból felejtős, nem is tudom konkrétan, hogy mit akartam ezzel. Akinek módjában áll, azért próbálja ki, tulajdonképpen minden próbálkozásom ellenére is egy a -felvázolhatatlan- lényeg: elmondhatatlan szakadék van mélyülőben a 8-10 évvel ezelőtti játékok és a mai, ideodaportolt vackok között, ahol az az egy-egy üdítő darab is maximum csak szabályt erősítő kivétel lehet.

Köszöntem a figyelmet.

Utolsó módosítás: 2008.07.03. 08:55

2 érv a PlayStation 3 mellett...

McCl@ne | 2008.02.15. 21:00 | kategória: Játszótér

A múltkori PS3-mas kis eszmefuttatás és az azóta tartó folyamatos infógyűjtés hatására úgy döntöttem, hogy tartom a várakozó álláspontomat, amíg a Sony megerősíti avagy megcáfolja a hírt, miszerint lecserélik a 80 GB-os modelljeiket nagyobb tudású változatokra.
Remélem azonban, hogy a dolog mihamarabb megtörténik, s mire az alábbi 2 játék megjelenik, már kezemben tarthatom a -most már egyáltalán nem- nextgen konzolomat! Nem szeretném ugyanis úgy érezni, hogy lemaradok valami korszakalkotónak a debütálásáról, s ez persze érthető: akit mozgatnak picit a játékok, az ott akar lenni, amikor valami reformálódik vagy kikristályosodik, s a Final Fantasy XIII illetve a Metal Gear Solid IV esetében nyilvánvalóan erről van szó!

Előbbi a világ legnagyobb példányszámban eladott RPGsorozatának éppen soron következő darabja, az első, ami az új generációs játékgépeket is meghódítja, s vélhetőleg nem okoz csalódást! Talán elmondhatom, hogy PCs mozgolódásom 8 éve alatt egyetlen olyan dolog szúrta a szememet, ami a kezdektől máig tartott, ez pedig a Final Fantasy sorozat PS exkluzivitása! Persze mondhatjuk, hogy a 7. és 8. rész megjelent, de gyakorlatilag nem voltak többek hanyagul összedobott átiratoknál, s ezzel rövid úton betették a kaput a későbbi részek előtt. Szerintem öreg hiba volt, a sorozat tökéletesen képviseli mindazt, ami a PC-s szerepjátékokból hiányzik! A dinamikus és történetközpontú játékmenet, változatos karaktermenedzsment és kiegészítő lehetőségek, minijátékok, többnyire a kevésbé idegesítő fajtából, és mindezt nyakonöntve olyan filmbetétekkel, amik tökéletesen biztosítják a beleélést, olyan érzelmi kötődést kialakítva a karakterekkel, ami még filmek vagy -inkább- sorozatok esetében is ritka!

Egy kis kedvcsináló a XIII. részből, bár inkább csak a sorozat rajongóinak, ők könnyebben el tudják helyezni a stílust, tudják, mire számítsanak! (közepefelé ingame részek is lesznek, állkeresgélés garantált)




Amit a Final Fantasy művel(t) a szerepjátékkal, azz tette a Metal Gear Solid az akciójátékokkal! És most egy őszinte vallomás: sajnos csak a sorozat első részét volt szerencsém végigjátszani, azt is anno még az első gépemen, de már ott beleszőtte magát az agyamba: ezt így kell csinálni! Akciódús, itt-ott humoros, feszült és részletes játék volt, aminek a folytatásába aztán PS2-n kezdtem bele, de sajnos csak néhány órát sikerült vele játszanom, technikai okokból, amiket most nem firtatok, tök mindegy. A lényeg, hogy az egyik fő oka annak, hogy a komolyabb kiszerelésű és így visszafelé is kompatibilis PS3-ra fogok beruházni, az a Metal Gear Solid 2-3! (meg persze a FFXII)

Álljon itt tehát még az első trailer, mert a múltkor már belinkeltem a legfaszább gameplay videót (link a bejegyzés tetején!), meg a hangulatot ez sokkal jobban generálja! Főleg, ahogy kezdődik, beszarás!

Utolsó módosítás: 2008.02.17. 03:51

Konzol dilemma!

McCl@ne | 2008.02.02. 10:58 | kategória: Játszótér

Bizony! Elérkezett az idő, hogy összegezzem a helyzetet és továbblépjek, legalábbis nagyon közel van a döntés pillanata! Felmerült ugyanis már jó ideje, hogy jó lenne egy konzol. Az okok változatosak, de főleg a változatos játékok és a High Definition filmek úttörése az, ami előbb-utóbb ki kell, hogy billentsen a PC-only gondolkodásmódból! Mert bár a legtöbbet futtatott műfajom, az FPS nem igazán érdekel billentyűzet és egér híján (tudom, hogy lehet hozzá csatolni, de akkor sem ugyanaz, legalábbis pl. egy CoD4 esetében!), viszont az all-time favourit RPG-k egy egészen más vállfaja, plusz az akciójátékok is mind-mind elég széles skálán képviseltetik magukat ahhoz, hogy lépjen az ember! Elég itt csak a nemrég kiadott és itt is kivesézett Uncharted-re gondolni, lenyűgöző játék, fantasztikus megvalósítás, soha nem jön PC-re! Ahogy a hamarosan megjelenő új epizódja az éppen befejeződő Metal Gear Solid sorozatnak, vagy az éppen aktuális Grand Theft Auto is jóval hamarabb befut, de persze említhetném minden idők egyik legszínvonalasabb RPGsorozatát is, a Final Fantasy-t is! És mivel ezek mind PS3 exkluzív címek, így valószínű, hogy nem fogok a MicroSoft doboza mellett dönteni, pedig ott is jócskán akadnak érvek, úgy mint a kedvező ár, vagy éppen a Mass Effect:)

A fő indok, amiért jelenleg többen választják az XBox 360-at -a jóval barátibb ár mellett- a feltörhetősége, és a széles játékkínálata! E kettő feltétlenül összefügg, mivel nyilván nem vesz valaki tucatjával 20e forintos játékokat, próbaképpen, tehát a bejáratott neveken túli próbálkozást nyilván sokan oldják meg warez segítségével! Ezt az indokot azonban akár figyelmen kívül is hagyhatom, mert egyrészt konkrét nevek miatt venném a konzolt, másrészt amint belenyúlok a dolgokba, azonnal bukom a garanciát, ami azért nem feltétlenül egy jó üzlet! Szóval érdemes átgondolni, de még mindig van egy szempont, amit feltétlenül figyelembe kell venni, ez pedig a HD.

A Sony kütyüjének beépített Blu-Ray lejátszója épp néhány hete tett szert óriási fölényre, amikor is a Warner pontot pakolt a formátumháború végére azzal, hogy végleg a Blu-Ray technológia mellett tette le a voksát! Így fordulhatott elő, hogy azóta a PS3 szekere eszméletlenül megindult, lassan talán elmondhatjuk, hogy kezd felzárkózni, bár ez egyelőre korai, de az PS-exkluzív címek még hátravannak és most érkeznek fél éven belül, tehát lesznek még itt érdekes szituációk! Továbbá annak, hogy ilyen szintű harcok vannak a két konzol között, egyedül mi látjuk hasznát, elég ha az új PS3 modell-re gondolunk, ami ugye némileg csökkentett tudásáért (4 helyett 2 USBport, nem kompatibilis PS-s játékokkal, 60 GB helyett 40 GB) cserébe bizony egészen kellemes árral rendelkezik, úgy 400€ (kb. 100e forint) körül mozog! És ezzel el is érkeztem a fő problémához!

Ugyanis ahogy itt is lehetett olvasni a napokban, elterjedt a pletyka, hogy a Sony újra vált, nem gyártanak több 80GB-os modellt, jönnek az új, fejlesztett (?) 120-160 GB-os modellek, stb. Igen, de vajon érdemes-e beruházni a drágább verzióba? Hiszen a csökkentett USBport problémára ott van megoldásként, hogy veszünk szépen egy USBelosztót, nem egy nagy összeg, amivel aztán sokszorosára növelhetjük a kapacitást e téren! Azt már nem tudom, hogy mennyire oldható meg a HDD külső tárhellyel történő bővítése, de szerény technikai tudásommal nem látom akadályát egy winchester hozzáadásának, így viszont nincs értelme több pénzt fizetni egy szimpla 160-as merevlemezzel megáldott példányért, hiszen a különbözetből már kaphatunk egy 500 GB-os vincsit, ami ugye lényegesen jobban hangzik!

Tehát elég sok kérdés felmerül, igazából a 40 GB-os modell árát barátinak tartom, a "hátrányai" elméletileg kijátszhatók, ám ez még valahogy kevés az üdvösséghez! Elég sok tesztet elolvastam, de rengeteg egymásnak totálisan ellentmondó véleményt láttam, nem ritka az olyan felhasználó sem, aki totálisan elzárkózik a Sony gépétől és az életét tenné a Box-ra, bár az érvek alatt ilyenkor gyakran ropog a jég...

A bejegyzés célja mindenesetre az, hogy aki nálam bővebb ismeretekkel rendelkezik e téren(tehát gyak. szinte mindenki), az esetleg adhatna pár jótanácsot, függetlenül attól, hogy tulaja-e bármelyik masinának, avagy sem! Viszonylag rugalmasan kezelem a kérdést egyelőre, akár Box-ról is lehet szó, bár ahhoz azért elég komoly érvekre lesz szükség, a Final Fantasy hiánya könnyen végzetes lehet! :)

(aki az akciójátékokat szereti, nézzen bele komolyabban ebbe a videóba;-)!)

Boszorkányos ügyességgel

McCl@ne | 2007.11.01. 01:25 | kategória: Játszótér

A warez rossz! Ééérteeem??

Sokáig emlegettük a Crysis-t, mint mindent elsöprő érvet a PC-k mellett. Aztán szépen elkezdtek szivárogni az infók és az esélylatolgatás is beindult -mind fejlesztői, mind user oldalról- egy esetleges konzolátiratról. Ők kapták meg elsőnek a BioShock-ot, ők már régen tolták a Call of Duty 4 gyalázatos pályáit, mikor mi csak áhítoztunk hasonló mókáról. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi marad akkor nekünk?
A nagy játékdömpingben, amit amúgy minden kuszasága ellenére is könnyedén átláthat az egyszeri gamer, volt valami, ami elkerülte a figyelmemet. Vagy inkább csak az érdeklődésem: a The Witcher-t még saját fejlesztői is egy akcióorientált RPG-nek (szerepjáték) tüntették fel, persze komoly körítést is ígértek, rengeteg lehetőséget, meg a többi, ebben az iparban már évekkel ezelőtt rongyosra koptatot üresen kongó frázist is tovább nyúzták, így én is csak azt tehettem, amit minden józan ésszel felvértezett harcos player: továbblapoztam. Volt már nekünk akcióorientált RPG-nek kikiáltott Diablo-nk, Dungeon Siege-ünk és Titan Quest-ünk, a hátam közepére nem kívántam a következő izzadságszagtól bűzlő próbálkozót...

A megjelenés napjához közeledve aztán teljesen ki is ment a fejemből a játék, de a Crysis körüli kavarás [demóhalasztás, multi használhatatlansága az idióta játékosok miatt] végül mégis arra sarkalt, hogy új móka után nézzek. Így került a szemem elé, majd a merevlemezre a játék törvénytelen utat bejárt verziója, ami aztán a sokadik próbálkozásra sem indult, így mikor az sg-s kockák azon kezdtek szenvedni, hogy hogyan is kell szintet lépni, elöntötte az agyamat a harag...
Ami ezúttal remek tanácsadónak bizonyult! Be a helyi GameStopba a megjelenés napján, ropogós friss példány a kosárba, 45 könnyes szemmel búcsúzó euro a laikus pénztárosgyereknek, aki még életében nem hallott RPG-kről, és szélsebesen irány haza!


"Geralt. Witcher."

A telepítés egészségesen hosszú időtartamát és az azt megelőző 1-2 napot persze a kapcsolódó kommentek tanulmányozásával töltöttem, melyek rendkívül pozitív összképet festettek! Egy részletekbe vesző, lineáris történetvezetésű szerepjáték körvonalazódott, ahol a lehetőségek tárháza meglepően gazdag és a történetorientált játékmenet telis tele van érdekes, életszerű karakterekkel. Egyetlen, ám rendkívül bosszantó negatívumként az irányítást említették, ami többeknél az uninstallig vezetett! Így aztán némileg összeszorult gyomorral markoltam meg az egeret, de elkapkodtam. A lengyel srácok először megmutatták nekem minden idők leglátványosabb/leghangulatosabb fantasy intróját, amitől a morálom az egekbe csapott, "Mit nekem irányítás!", mondtam, s a lovak közé csaptam!
Főszereplőnk szőke, de nem kóla és nem herceg. Boszorkányvadász. Egy olyan világban él ő -és kollégái-, ami némileg távolesik a túlzásokkal és lekerekítésekkel operáló, gyakran idealizáló fantasy univerzumoktól. Ez nem a Forgatten Realms, bár nem mondom, hogy ott estimeséket éltem át a Baldur's Gate vagy az Icewind Dale alatt, de most másról van szó. Egy olyan világban járunk, ahol mindekit érdekek vezérelnek, mindenki mocskos és korrupt, és mi sem feltétlenül kell, hogy az önzetlen igazságosztó szerepében tetszelegjünk.
Ahogy Geralt jellemzi Vizima Templom[!] Negyedét: "Whores, bandits, corrupt guards, sickness, plague"... És milyen igaz: lépten-nyomon kurvákba és rosszfiúkba botlik az ember, akik többnyire ugyanazt akarják: pénzt. Hirtelen ki is pillantottam a dobozra, és tessék: 18. Én azért még egy +-t mögé tennék, mert ez a játék tényleg nem az érzékeny lelkületűeknek készült: a drogozás és az alkohol pont olyan mindennapos, mint a csonkolás vagy a kurvázás. Sőt, ezek szinte mindegyike szükséges néha a sztori előrelökéséhez, információszerzéshez, vagy csak éppen némi tőkenöveléshez! Ezért -bár nem tisztem atyáskodni- tényleg óva intek mindekit, aki nem üti meg a dobozon jelölt szintet, várjon még pár évet...

A koncepció egyik fekete pontja számomra -szigorúan a megjelenés előtt- az volt, hogy a hősünknek neve és szakmája van! Hát miféle szerepjáték ez, hiszen én akarok nevet adni, karaktert generálni, pontokat elosztani, stb.! Csőlátásom önmagam megmosolygására késztetett utólag: a játék által használt karakterrendszer nem is lehetne jobb, Geraltnál keményebb és cinikusabb karaktert magam sem tudtam volna összehozni és a szintlépések is egész más szerepet töltenek be itt, mint mondjuk egy Fallout esetében...


Apropó Fallout!

Bizony Fallout! A készítők egy interjúban azt nyilatkozták (www.rpgvault.hu), hogy játékuk leginkább egyfajta fantasy Fallout, annak minden keménységével és iróniájával! Én ezt annyival egészíteném ki, hogy a játék felépítése viszont szinte egy az egyben a Final Fantasy sorozatot idézi, remélem azért akad egy-két PC-s, akiknek ez a név mond valamit! Számomra a Final Fantasy sorozat és a Fallout 1-2 volt a szerepjátékok csúcsa! Olyan páratlan élményt nyújtottak, aminek semmi nyomába nem ér! Ért. Mostanáig! A The Witcher kombinálja a két játék legjobb tulajdonságait: a Final Fantasy-k sztori és főhősorientáltságán kívül visszaköszön a potion-ök és fegyverek készítése, ill. a féllineáris játékmenet. Ez nagyjából annyit tesz, hogy a játék fokozatosan oldja fel előtted a területeket, de a feladatok sorrendje csak rajtad áll, sőt: a játék csak úgy hemzseg a választási lehetőségektől! És a döntéseink végre igazi döntések, ugyanis később hatással lehetnek a megítélésünkre, vagy akár új történetszálakat is indíthatnak véletlen események! Tehát a szkriptek oly mértékű sokaságával van dolgunk, hogy az már szinte a szabadság érzésével határos, bár valahogy nem éreztem egy percig sem [na jó, talán Vizima külterületén az elején...], hogy el akarnék csatangolni, annyi a teendő így is, hogy eszünkbe sem jut az ilyesmi.
A Fallout sorozatból pedig egyetlen elemet emeltek át, de az az egy elem volt anno a 3. Világháború utáni lepukkadt világban, amit a legjobban szerettünk, ez pedig a nagybetűs HANGULAT! Úgy tűnik ehhez a játékostársadalomnak valóságos erkölcsi és morális fertőre van szüksége, de itt megkapja! Geralt megkeseredett alakja és fenomenális cinizmusa, szarkazmusa segítségével már az első fejezet közepére beszippant minket a világ, és elkap egy érzés, ami még soha: aggódva figyeltem a monitort, amikor a mocsárban leszállt az éjszakai köd, nem örültem, hogy magam vagyok... Haragot éreztem azok ellen, akik elárulták egykori társaimat, büszke voltam, amiért segítettem néhány rászorulónak. És bár nem gyakori, hogy Geralt bármiféle jócselekedetet tesz önzetlenül, azért örültem, hogy mindenre lehet 4-5 féle válaszom, lehetek rendes, vagy áruló, tisztelhetem a törvényt, vagy lefizethetek szinte bárkit! Csak egy példa: szükséged van egy névre, de az illető nem igazán hajlik a dologra. Viszont a szart is kiverni belőle nem biztos, hogy jó ötlet, később még segítségünkre lehet... Ilyenkor általában rengeteg lehetőségünk van, pl. tehetünk neki vmi szívességet, egy quest formájában, lefizethetjük, vagy az asztal alá ihatjuk/itathatjuk, hogy seggrészeg állapotában kiköhögje végre, amit hallani akarunk! Zseniális!


Az ördög a részletekben...

Boszorkányvadászaink nem szimpla mezei kardforgatók: alkimisták is! A gyorsan elsajátítható (ajánlott már 2., 3. szint környékén megtanulni) herbalizmus képességgel ugyanis bizonyos növények részeiből, állatok testrészeiből különféle hasznos és értékes potionöket készíthetünk. Ezek általában a keményebb ellenfelek ellen nyújtanak hathatós segítséget, legalábbis normál nehézségi fokon, hard-on állítólag tovább fajulhat a helyzet és néha a legutolsó jöttmentnél is fel kell hörpinteni egy flaskával! Az amúgy feltűnően korlátozott számú fegyverből (páncélból sincs sok, sőt!) tehát így varázsolhatunk egy időre súlyos sebekkel kecsegtető halálosztót, ill. későbbiek során már permanens dolgokkal is felturbózhatjuk őket. Az alkímia és a különböző alkotóelemek, potion-ök, szörnyek és formulák ismerete és elsajátítása így a játék lényegi részét képezi, rengeteg olvasással, recepttanulmányozással és gyakorlással jár! Minden ellenfélről pontos leírást találhatunk a naplónkban, taktikákkal, érzékeny pontokkal, hihetetlen mennyiségű -ám nem túl sok és ízlésesen tálalt- részlettel, ezeket érdemes tanulmányozni a váratlan és kellemetlen szituációk megelőzése érdekében.
Én ezeket a részleteket legalább olyan élvezettel kutatom, mint magát a játékteret, de akinek esetleg nincs ínyére az ilyesmi, eltekinthet tőle, némi gyakorlással is el lehet sajátítani a szükséges harci viselkedést, semmi sem kötelező!


Életre kelt festmény!

Sokáig gondolkodtam, hogy mit írjak a grafikáról, mi jellemezhetné legjobban a megjelenítését egy olyan játéknak, ami teljes egészében mellőzi napjaink csillogó effektjeit... És tessék: ez egy festmény, ami él. Tiszta, fakó, karcos, ütött-kopott, bár a részletek élesek, és minden él! Mert bár nincs HDR [bloom van helyette, az sem sok], de ilyen szépen még nem ment le a Nap sehol, egyszerűen gyönyörű, ahogy nyugszik vagy ahogy kel! És az eső ugyan nem gyűlik tócsákba, sőt, talán még a folyóvízen sem látszik, de az emberek befutnak az ereszek alá és kommentálják a történteket ["Fuckin' rain!":D], csapot-papot maguk mögött hagyva! A madarak felröppennek az útról/fűből, ha a közelükbe érünk, a gyerekek követnek és beszólogatnak ["You are huge and ugly!!!"], Geralt pedig utat vág magának a kezeivel a tömegben, nagyjából úgy, ahogy azt az Assasin Creed videókban láthattuk! Tehát egy soha nem tapasztalt interaktivitású világba csöppentünk, aminek akár a Gothic, de főleg az Oblivion is bottal ütheti a nyomát. Itt nem a 3DMark 2007-ben játszol ugyan, de legalább szaga, íze van mindennek! Valamit valamiért! Amúgy azért senki ne gondolja, hogy ez egy csúnya játék! A textúrák tűélesek, a karakterek kidolgozása párját ritkítja, és úgy általában: én semmibe nem tudok belekötni, de majd biztos lesz, aki igen. Mindig van.
Ideveszem egy kalap alá a grafikával a hangokat is, márcsak azért is, mert ilyesmiről beszélni, kb. mint a szexről! Tessék meghallgatni, aztán irány a boltba a Collector's Edition-ért, ugyanis soundtrack CD is lesz a csomagban! Bizony! A valaha általam hallott legjobb szerepjáték zene, pedig megvolt minden, legalábbis ami számít [gondolok itt Jeremy Soul munkáira pl.]...


"Your own mother won't recognize you!"

Így jellemezte Geralt az egyik -kissé berémült- delikvensnek a szituáció egyik lehetséges kimenetelét! És tényleg! Kedves készítők! Ez lenne egy akcióorientált RPG? Tudom, tényleg az, van benne akció dögivel, de máskor válogassák meg a szavukat és akkor talán előbb belekezdek a reklámkampányba. Így csak utólag tudtam, ráadásul most a játék is elveszi előle az időt, de azért nem adom fel! Már tervezek beruházni egy szinkronos Collector's Edition-re is...
Összegeznék, mert az jó: sok mindenről nem esett szó (harcrendszer, irányítás, szintlépések), de ezeket egyyszerűen nem akarom senki szájába rágni! Ez a játék a felfedezések öröme, herótom van a sok lámától, akik 3 percenként a fórumokra futkoznak, hogy akkor most itt meg itt mit kell csinálni. Fizetnek a játékért (?) és -bár nem közvetve, de ugye a net is pénz- azért is fizetnek, hogy valaki végigvigye helyettük! Klassz, nem? Nem hát! Tapasztalja ki mindenki, annyit elárulok, hogy az elején kissé aggódva váltogattam a lehetséges irányításmódok között, keresve a nekem megfelelőt, mostanra azonban azt kívánom, hogy ezt a rendszert ültessék át minden készülő RPG-be!

Szóval ha minden igaz, november 14-én (vagy 16-án? lehet, hogy keverem!) jön a magyar változat a játékból, a műfaj szerelmeseinek egy gyöngyszem, a laikusoknak egy -a fordítás miatt- kiváló lehetőség!
Annyi bizonyos, hogy az RPG-k etalonja, egy olyan kvalitású darab, ami simán odakerült a Fallout és Arcanum bitorolta trónra, lazán egy lapon említhetjük az olyan klasszisokkal is, mint a Final Fantasy legjobb darabjai (kinek mi), vagy pl. a Baldur's Gate! Legtöbbjükön túl is mutat, de nem akarok túl nagy szavakat használni, nehogy a lelkesedésem tévesszen meg valakit! Ez nem fellángolás, hanem szerelem.

Jó játékot!;-)

Utolsó módosítás: 2007.12.12. 14:26

Maximum Speed! De hova?

McCl@ne | 2007.09.25. 01:02 | kategória: Játszótér

Első kalandozásom játékblog birodalomban...

A Crysis demó körüli kavarás oly' mértékben kedvem szegte, hogy azon nyomban elhatároztam: márpedig b@$$z@ meg mindenki, akkor is játszani fogok vele! Így aztán gyors fileplanet regisztrálás után már csordogált is le a bétakliens. Hozzáteszem, hogy torrentről, mert én, mint kitüntetett fileplanetfelhasználó, mindjárt tölthettem is helyben a cuccost kemény 10 kb/sec sebességgel, ami azért így a jobb alsó sarokba dugott naptárt alaposabban megvizsgálva is minimum röhejes.

A továbbiak előtt gyorsan leszögezném, hogy az elkövetkezendő szösszenetnek akár büntetőjogi következménye is lehetne, hisz' a bétakulcsért történő röpke sorbanállás alatti, megszakítás nélküli "accept"-gomb püfölés (szerződések) közben valszeg "aláírtam" olyasmit is, hogy full kussban leszek a látottakkal kapcsolatban, így -részben ezért, részben a felfedezés élményének megőrzése érdekében- igyekszem a továbbiakban tartózkodni a részletektől, amennyire csak lehetséges.

De: el kell, hogy vesszek az apróságokban, ha szóba akarom hozni a játék legtöbbet hype-olt részét, a látványvilágát! Nem lehet csak úgy lefantasztikusozni, vagy egyszerűen döbbenetesnek nevezni, ez így sértően kevés. A beállítások ugyan csak "high" szintig emelhetők a bétában, ill. lehet gyanítani, hogy bizonyos dolgok (pl. növényzet) átestek a mulitkat általában érintő egyszerűsítésen, hovatovább, a fizika, mint olyan is teljesen hiányzik, kizárólag az autókat érinti, DirectX9-es multi ez, azaz: history. De így sem marad éhesen a száj: egy nappali pálya keretein belül egy trópusi szigetrészletet járhatunk be, ami azon kívül, hogy gyanítható volt, még kellően tágas is.
Itt rögtön megemlíteném a látvány egyik legerősebb elemét: nem éppen szakszóval élve, de kurva messze ellátunk! Gyakorlatilag mint annak idején az Operation Flashpointban, ha volt elég durva géped, vagy ráállhattál a Paksi Erőmű 2-es blokkjára, akkor kilométerekre elláttál, most sincs ez másképp. És ez valódi látótávolság, nem olyan kamu, mint 1-2 játékban, ahol bármit állítgatsz, az ellenfél csak bizonyos távolság után lesz kivehető. Nem, itt -megfelelő "műszerek" esetében- már a pálya másik feléről kiszúrhatjuk Vérpistike95-öt, amint éppen belegyalogol egy golyóba:D
További ütős látványelem a már említett növényzet és annak reakcióba lépése a környezettel. Azt már láthattuk, amint odébblökjük az egyes ágakat, leveleket, de azon túl, hogy ennek mekkora a feelingje és mennyire "igazinak" tűnik, még taktikai jelentősége is van. A láthatatlanul közlekedő nanoruhás csórikák is ugyanúgy löködik ugyanis a bodzást, így kiszúrásukat ez is jócskán megkönnyítheti. De az igazán nagy feeling az, amikor a fák közé befutott dzsip felrobban: a lökéshullámba beleremeg az egész környék! El sem merem képzelni, hogy mi lesz a DX10-es verzióba, ahol mindez már a fákat is kidönti!!!
Ami még mindenképpen említésre érdemes mindezek mellett, az a textúraélesség: valami félelmetes. Ez a látvány legmeggyőzőbb pontja, ugyanis -majdnem- mindenre vonatkozik: a nanosuit természetesen überbrutál, de szó szerint, pont, mint a képeken! Szépek a sziklák, szépek az épületbelsők, a tereptárgyak (a szemeteszsákok is kurva jól néznek ki!), gyakorlatilag a növényzeten kívül minden. Ez pedig a már említett okokból olyan, amilyen, legalábbis nagyon remélem...
Az örökös benchmark és referenciaelem is nagy szerepet kapott: H2O a köbön! Bár a látványával kissé elégedetlen vagyok, ez megint csak a multinak tudható be: a demonstráló videókban nagyságrendekkel szebb volt, pedig ez sem semmi. Bár ezt ragozni már nem fogom, tényleg "mustsee" kategória!
A látványról nagyjából ennyit, igazából a gépigény kérdését hanyagolnám, nehezen lehetne ezen béta alapján megállapítani, hogy mennyire fog futni nálam, nem aggódom különösebben, de tényleg túl lett már ragozva a téma.
A játékmenet részleteibe jogi és egyéb okok miatt sem akarok belemászni, legyen elég annyi, hogy semmi olyat nem látunk, amit korábban nem láttunk vhol -természetesen a nanoruhát kivéve!-, de mindenből a legjobb részeket emelték át. Olyan pozitívumok dobják fel a játékot, mint a változatos járműhasználat, ami azonban nem vezet BF2 szerű spawnpontbombázáshoz, lévén elég csekély számban vannak a támadójárművek, legalábbis a bétában, és azok sem csak úgy újratermelődnek. Van itt még ezenkívül területfoglalósdi, ami ezúttal nem csak pontszámnövelésre való, hanem alkalmadtán új fegyverekhez és/vagy járművekhez is juthatunk általa. Lényeg: van itt minden, mint a búcsúban, zenélő órától a vattacukorig.
Egyetlen, ám nagy hátrányként viszont mindenképpen megemlíteném, hogy ez lesz a kemper lelkületű játékosok mekkája: a végtelenített látótávolság és a megmászható magaslatokkal teletűzdelt pályák tökéletes terepet biztosítanak az önjelölt snipereknek, akik szokás szerint azon túl, hogy a világon semmit nem tesznek a csapatért, lévén területet nem foglalnak, csak elbasszák mások szórakozását. Ha ez ellen kitalálna vmit a Crytek, akkor talán új etalon születne nálam a multishooterek terén... Meglátjuk.

Nagyjából ennyi lenne, igazából a látvány és a beígért feature-ök megléte érdekelt, előbbiből jelesre, utóbbiból -érthető módon- elégtelenre vizsgázott a program, de a lényeg már látszik: ütni fog, mint a Far Cry és ez a lényeg.
Csak ezeket a rohadt ufókat felejtenék otthon végre...

Utolsó módosítás: 2007.12.12. 15:03

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.