xeLaR blogja

Professor Layton - Puzzle-játékcsoda

xeLaR | 2011.02.13. 23:16 | kategória: kalandjáték

Azt rengetegen tudják, hogy a japánok fura szerzetek, és meglehetősen elborult ötleteik vannak a szórakoztatóipar összes területén. A játékszoftverek gyártásánál ugyancsak ez a helyzet, hisz rengeteg őrült koncepciót sikerült megvalósítaniuk, legyen az RPG (pl. Final Fantasy), vagy éppen akciójáték (pl. Bayonetta). Manapság azonban elég sok japán játékfejlesztésre rájár a rúd, mivel sokan úgy vélik, hogy nem mutatnak fel semmi újat. Az sem segít, hogy a japán történetmesélést már egy jó ideje a linearitás jellemzi, míg a nyugati fejlesztések kezdenek nagyobb szabadságot adni a játékosoknak ilyen téren. Elég csak a Final Fantasy 13 vegyes fogadtatására gondolni, aminél a fő problémája a korlátozott barangolás volt.

Persze a lineáris játékmenet egy műfajnál nem igazán jelent gondot: a kalandjátékoknál. Nem is meglepő az, hogy a japánok rengeteg ilyen játékot készítenek (bár azt is érdemes megemlíteni, hogy ezek többsége az ún. „hentai-ok” közé tartozik). Azonban ezek a kalandjátékok nagyban különböznek a nyugati fajtájuktól, mivel nagyon kevés interakció, azaz „játék” van bennük. Ezek a „visual novel-ek”, amelyek inkább a történetre és karakterekre koncentrálnak, mint a játékélményre.

Az utóbbi időben az ilyen típusú kalandjátékok hatalmas sikereket értek el világszerte a Nintendo DS-en. Közülük talán a legsikeresebb az aktuális témám, a Professor Layton széria, amely a 2007-es első rész óta hatalmas rajongótáborra tett szert. Pedig ez egy egyszerű puzzle játék. Pontosabban egy visual novel megszakítva egy-egy rejtvénnyel. Nagyon szórakoztatónak tűnik, mi? Azonban bármennyire is bugyutának tűnik a játéksorozat, mindegyik epizód baromi jól ki lett találva, és a megvalósítás is zseniálisra sikerült.

A Professor Layton játékok alaptörténete egy rejtélyes, misztikus jelenség kiderítésében merül ki, ami a sztori előrehaladtával bonyolódik, és egy monumentális végkifejlettben fejeződik be. A történet a régi detektívregényekre hasonlít, amikben csak a végső leleplezésnél derül ki minden. Bár azokban a könyvekben ezek a magyarázatok sokszor hihetetlenek, addig a Professor Layton játékokban nagyon is hihetők, mivel maga a világ, amit a játékhoz alkottak, egy hatalmas rejtély mindenki számára.

Talán erre a legjobb példa, hogy Layton professzor világában mindenki imádja a különféle rejtvényeket, legyen az logikai, matematikai, vagy éppen egyszerű kirakós feladvány. Ez lenne a játék „játék” része, amihez a történet csak egy körítés, hogy jobban fogyasztható legyen a sok agytekervényt megmozgató puzzle. Ezeket a feladványokat általában a különböző helyszíneken lévő karakterektől kapjuk meg. Érdemes minél többet megcsinálni belőlük, ugyanis vannak a játékban olyan helyek, amik csak bizonyos számú megfejtett fejtörő után enged tovább, hogy folytassuk a történetet. Ezen kívül még van egy két minijáték is, amiknek a megnyerése még több és még nehezebb rejtvényekhez vezetnek.

A játékok látványvilága nagyon egyedi, ám ugyanakkor erősen érezhető az animés stílus. Ennek ellenére jó páran az európai animáció stílusjegyeit fedezik fel benne. Bármilyen stílusa is van, nekem nagyon bejön a látvány. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a történet fontosabb jelenetei filmbetétként vannak jelen a játékban, amit nagyszerűen animáltak meg. Emellett még a zene is jól lett megkomponálva, ami nagy szó, mivel jó néhány feladványnál ugyanazok a dallamok játszódnak le egymás után, ám mégse lettek idegesítőek.

Bár a feladványok elég élvezetesek, és jól vannak a játékokban elrendezve, illetve az látványvilág is lenyűgöző, azonban számomra a legfontosabb a sztori, és abban rejlik igazán a Professor Layton széria zsenialitása. Ez nem csak a rejtélyes cselekménye miatt van, hanem mert nagyon erős érzelmeket vált ki. Hátborzongató, ahogy egy akciódús végkifejletet alig pár mondattal egy kegyetlen tragédiává változtat. Lehet azért működik ez olyan jól benne, mert a történet nem veszi magát túl komolyan addig, amíg a végső nagy csavar nem jön el. Nemrég fejeztem be a harmadik részt, és mit ne mondjak, brutálisra sikeredett.

Most pedig akkor jöjjön a véleményem az eddig megjelent részekről:
Professor Layton and the Curious Village: kijátszva mind a három részt, azt kell mondjam, hogy a széria első darabjához képest nagyon jól össze lett rakva. A történet nagyon jól van felépítve, jól adagolja a különös falucska titkait, és rá a megoldásokat. A rejtvényekkel vannak kisebb problémák, mint például az, hogy a különféle feladványok nem igazán illeszkednek a környezethez, de végül is ez nem nagy gond. Nagyon meg vagyok elégedve ezzel.

Professor Layton and Pandora’s Box: ez nagyon jó lett, de ezt csak a játékmenet szempontjából mondom. A rejtvények jobban illeszkednek, és jobbak a minijátékok is. Viszont a történet annyira nem jött be. Úgy éreztem, hogy nem megy semerre sem, és bár egész jó lett a vége, kicsit mégis kiábrándító volt az első rész után. Ettől függetlenül ez is nagyon jól sikerült.

Professor Layton and the Lost Future: ezt nemrég fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok. A játékmenet még jobb lett, több átvezető animációs szegmens van benne, és a történet is őrültebb, de ugyanakkor eszméletlenül jól sikerült. Egyértelműen a legjobb az első trilógiából.

Szóval mennyire sikeres a Professor Layton széria? Olyannyira, hogy az eddig megjelent négy rész (a negyedik még fordításra vár) mellett két 3DS-es epizód is készül. Emellett még egy filmmel is büszkélkedhet, és a második is már készül. És én már alig várom, hogy játszhassak velük.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.