A Panzer General I annak idején szép karriert futott be a játékpiacon. Kétségkívül egy jól átgondolt, könnyen kezelhető és átlátható programot sikerült kihoznia az SSI-nek, ami sokak szívébe belopta magát. Azon kívül, hogy alapműnek számít - hiszen ezt elég sok játékról el lehet mondani -, azon kevés játékok egyike, amely tapasztalataim szerint a "hivatalos" számítógépes közönségnél tágabb körben is ismertté vált. Láttam nem egy olyan embert megszállottan játszani vele, aki egyébként a gépek közelébe se szokott merészkedni. Ezek után mindenki lázasan várta a második részt, ami meg is érkezett, de szerintem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Játszhatóság szempontjából nem hozott sok alapvető újdonságot, a grafika pedig ál-3D-s lett. Egy körökre osztott stratégiai játéknál viszont bőven megfelel egy szépen kivitelezett 2D-s környezet, mint amilyen az első rész is volt.
Tavaly jelent meg a Panzer General 3D, melyben a korábbi 2D-s motort 3D-sre cserélték, most pedig megérkezett a sorozat harmadik része is. Mondanom sem kell, nagy örömmel és kíváncsisággal vetettem bele magam a csaták hevébe, és a lelkesedésem tíz perc múlva sem csökkent, bár azért vannak hiányosságok...
A játék elején kiválaszthatjuk kedvenc hadvezérünket, akivel végig akarjuk vinni a hadjáratot. Természetesen a hadjáratokon kívül részt vehetünk különálló csatákban is, ahogy már megszokhattuk. A hadjáratok érdekessége, hogy egy nagy hiányosságot pótoltak, aminek köszönhetően már nem csak a németek oldalán vezethetünk hadjáratot, hanem a szovjetek oldalán is beszállhatunk a történelem alakításába. Ha a korábbi részekben valaki esetleg szeretett volna a szövetségesekkel lenni, akkor annak az egyedi csaták végigjátszásán kívül nem sok lehetősége volt erre, úgy pedig nem túl érdekes.
A hadjárat elején a hadvezéren kívül számos opciót állíthatunk be (pl. utánpótlás képzettségi foka, stb.), amik növelik vagy csökkentik a hadjárat nehézségi fokát.
A csaták előtt kiválaszthatjuk, hogy milyen irányban szeretnénk terjeszkedni a hadjárat során. Az észrevehető újításokkal már a csatára való felkészülés során is találkozhatunk, úgyhogy ezeket érdemes alaposabban kitárgyalni. Először is változott az egységekkel kapcsolatos filozófia. Magukat a harci egységeket a tisztek irányítják, és ők is kapják a harcok során szerzett tapasztalati pontokat és kitüntetéseket. Minden tiszt alakulat kategóriákba tartozik, úgymint gyalogos, páncélos, bombázó stb. Ez nem azt jelenti, hogy csak a hozzá tartozó alakulatokat vezetheti, hiszen szabadon hozzárendelhetjük őket bármely egységhez, de célszerű figyelembe venni a képességeiket, mivel az alakulathoz tartozó speciális parancsokat csak így tudjuk majd kiadni (megfelelő tapasztalat felett). Másik újítás, hogy a játékból eltűnt a pénz. Tehát nem vásárolhatunk kedvünkre új egységeket, hanem csak a már meglévők közül választhatunk. Új egységek vagy a csaták alatt csatlakoznak hozzánk erősítésként, vagy a csaták között kapunk új típusokat a hadi fejlesztések eredményeképpen.
Az egységek elhelyezése a megszokott módon történik az első forduló előtt. Minden csatánál meg van szabva, hogy hány forduló alatt kell teljesíteni a küldetést a nagy győzelem kivívásához, és hogy maximum hány áll rendelkezésünkre. A nagy győzelemért természetesen több pontot kapunk.
Minden egységnek vannak harci és mozgási pontjai, amiket egy kör alatt tudunk felhasználni. Ezek száma függ az egység élére állított tiszt tapasztalatától, és az esetleges veszteségektől. A pontok alapvetően azt határozzák meg, hogy a kör alatt hányszor léphetünk és hányszor támadhatunk, de a felhasználásukkal adhatunk ki egyéb speciális parancsokat is. Minden alakulathoz számos speciális parancs tartozik, ezeket most nem sorolom fel, mindenesetre érdemes őket alaposabban tanulmányozni. A legtöbb a támadás módozatával függ össze, és így vagy úgy, de fokozzák az ellenség veszteségeit. Vannak még olyanok, amik a rejtőzködésben segítenek, illetve az ellenséges csapatok korai észlelésében. Itt jön ismét a képbe a tisztek tapasztalata, és egyéb képességei, a speciális parancsok ugyanis alapesetben nem állnak rendelkezésünkre. A csatában felmutatott eredményeinket tükrözik az utána kiosztható kitüntetések száma, amiket tisztjeink között osztogathatunk ki. Ezekből is sok fajta van. Egy részük csak a megadott alakulat osztályba tartozó tiszthez rendelhető, például a hawkeyes a vadászrepülőkhöz, ami növeli a látótávolságot és lehetetlenné teszi, hogy minket támadjanak elsőként. Vagy az all weather segítségével a bombázók minden időjárási körülmények között végrehajthatnak támadást, igaz, egy vihar kellős közepén csak feleakkora hatékonysággal. Továbbá vannak mindenki számára kiadható kitüntetések is, mit amilyen az aggressive attack, street fighter vagy tank hunter és a többi. Egy további kérdés, hogy ha ütközet során megsemmisül az egységünk, akkor vajon elveszik-e a vezérük is? Nos kb. egy a háromhoz az esélye annak, hogy túléli, de ez is állítható a hadjárat elején.
És most térjünk rá a grafikára. A kezelői felület nem bonyolult, a kezelése gyorsan kitapasztalható, viszont olyan alapvető funkció hiányzik belőle, hogy következő egység kiválasztása. Igaz, ez csak akkor kényelmetlen, ha a front nagyon szétszórt, és sokat kell tologatni a terepet az egyes egységek kiválasztásához. Elméletileg az alul elhelyezkedő ikonokkal egyből meg lehetne ezt tenni, de egy időben csak pár egység ikonja látható, és először a kiválasztandó egység ikonját kellene odavarázsolni. Van egy harmadik lehetőség is, hogy az egész hadsereget megjelenítjük, és onnan választunk, de ez sem egy kattintás.
A csatatér megjelenítése viszont első ránézésre lenyűgöző, miközben ide-oda forgatjuk a kamerát. A felszín talán túl el van mosódva, de az alapkoncepció nem rossz. A nézőpont kiválasztásánál viszonylag nagy a szabadságunk, szemlélhetjük a terepet akár teljesen felülnézetben, de levihetjük akár 45 fokos dőlésszögig. Bizonyos korlátok között lehet közelíteni és távolítani is, és körül is járhatjuk a hadszínteret. Ha szeretnénk átgondolni a stratégiánkat, akkor azt a hagyományos 2D-s minitérképen tehetjük meg.
Az egységek animációja is jóra sikerült a hozzájuk tartozó hanghatások pedig tényleg kitűnőek. Bár maga az animáció egy idő után unalmas lehet, főleg ha sietne az ember, kikapcsolni viszont nem praktikus (egy kattintással úgyis hipertérugrással a célban terem az egység), mivel ha kíváncsiak vagyunk az egyes ütközetek kimenetelére, akkor utána ismét manőverezni kell kicsit az egérrel, hogy előtűnjön egységünk állapota. Ezt a kis apróságot leszámítva jól áttekinthető a csatamenet.
Alapvetően kétfajta játék létezik. Egyik, ahol az ember kikapcsolja egy-két perc után a zenét, a másik, ahol nem. Nos, a PG III az utóbbiak közé tartozik. A hangeffekteken kívül az aláfestő zene is jól el van találva, és illik a hangulathoz.
Úgy látszik, a grafikusok kitettek magukért, és így egy (szó szerint) új dimenzióba lépett a Panzer General. Magában a játékban nagyon könnyű elmerülni, és bizony napokig a gép elé láncolja az embert, két alapvető dolgot azért mégis hiányoltam. Egyrészt a hadjárat során kapjuk egymás után a csatákat, és nem gyönyörködhetünk semmi átvezető moziban, de még csak képben sem. Szerintem kár volt kihagyni, sokat dobott volna a hangulaton. A másik pedig, bár ez a kisebbik, hogy rejtélyes módon eltünedeztek a tengeri csaták és egységek, amit szintén kár volt kifelejteni, így elég egysíkú lett.
Mindezeket figyelembe véve nehéz megmondani, hogy mennyit fejlődött a Panzer General sorozat az idők során. Ami a grafikát illeti, a harmadik rész mindenképpen megfelel a mai elvárásoknak, a többit illetően azonban lehetne vitatkozni. Játszhatóság terén tényleg sokat javítottak és valósághűbbé tették a szimulációt, azonban a már meglévő jó elemek elvételével kicsit egyoldalúvá vált a program. Ennek ellenére a Panzer General rajongók és a stratégia játékok kedvelői semmiképpen se hagyják ki!
