A 80-as évek elejéről egy szovjet II. világháborús filmélmény kezdeném cikkemet:
A hómezőn áll két szovjet katona. A távolban feltűnik egy húszfős náci alakulat. Az egyik vöröskatona odaszól a másiknak:
- Te, Iván, hány töltényed van még?
- Nekem 2, Szása, hát neked?
Nekem még van 3! Akkor adjunk le egy sorozatot!
És győztek!!
Na, nekünk nem lesz ennyire egyszerű a dolgunk az EA legújabb világháborús játékában, a Battlefield 1942-ben, de hasonló szituációba könnyen kerülhetünk, amikor egyedül találjuk magunkat szemben egy német Tigris tankkal, egy szál puskával a kezünkben.
Mostanában sorra jelentek meg a II. világháborús FPS játékok, elég talán a Wolfenstein vagy a MOHAA sikerét említenem. Azonban amíg a Wolfenstein nagy előnye a remekül kidolgozott multiplayer rész volt, addig a MOHAA valósághű háborús hangulata révén ragadta meg az e stílus szerelmeseit. Az EA kiadásában a svéd Digital Illusions alkotógárdája (korábban a Motorhead, Pinball Illusions vagy a Rally Masters játékok kapcsán hallhattuk a nevüket) megalkotta a Battlefield 1942-t, melyben egyesítette a két sikeres program értékeit és ezzel egy remek taktikai FPS-sel ajándékozott meg minket.
Teljesen valósághű környezetben vívhatjuk meg a történelemből jól ismert csatákat. Tankcsatát vívhatunk Kurszknál, repülőgép-anyahajót bombázhatunk a Midway szigeteknél, partra szállhatunk Normandiában, vagy Berlinben felszámolhatjuk a németek utolsó hadosztályait. A harcok során nemcsak a rendelkezésre álló kézifegyverekkel szállhatunk szembe az ellennel, hanem a harctéren található valamennyi járművet és fegyvert is használatba vehetjük. Így ha kedvünk tartja, beugorhatunk egy tankba, vagy egy páncélautóba, és onnan oszthatjuk az áldást, vagy repülőgépre pattanva bombázhatjuk az ellenség állásait. Akár légvédelmi ágyúba, vagy egy anyahajó fedélzeti ágyújába is beülhetünk - szinte mindenféle fegyvernemben megmutathatjuk, mit tudunk. Az orosz fronton még egy valódi Katyusát is kipróbálhatunk. Ha gyorsan akarunk valahová eljutni, akkor segít a katonai jeep, amellyel villámgyorsan tudunk átszáguldani a fronton, vagy repülőre szállva akár ejtőernyővel kiugorva kerülhetünk az ellenfél katonáinak háta mögé. Vezethetünk repülőgép-anyahajót is, partraszálló csónakot, sőt, állítólag tengeralattjárót is, bár ez nekem nem sikerült eddig.
A harcok során választhatunk, hogy a Szövetségesek vagy a Tengelyhatalmak oldalán kívánunk harcolni, vagyis lehetünk angol, amerikai, szovjet, illetve német, japán színekben.
A játék grafikája nagyon szép, a járművek, az ellenfelek nagyon részletesen kidolgozottak. A katonák arcán még némi mimika is látszik, a tankokon és repülőkön pedig még a felségjelzések is tökéletesen megrajzoltak. Természetesen az igazi részletességhez nem árt egy megfelelő számítógép se, ajánlott 1 GHz feletti processzorral, legalább 512 MB RAM-mal, egy minimum GeForce2 videokártyával megkezdeni a harcokat.
A hangeffektusok is remekül eltaláltak. Az ágyúk döreje, a gellert kapó golyók süvítése, a társak beszólásai, jajkiáltásai mind hozzájárulnak a remek hangulat megteremtéséhez. Az ember hátán végigfut a hideg, amikor egy fal tövében lapulva meghallja a Tigris tank lánctalpainak csörgését, miközben arra gondol, hogy már az utolsó tár van csak a géppisztolyában, és azon imádkozik, hogy ne vegye észre a lövegtoronyban ücsörgő német katona.
Tehát a hangulattal nincs baj, de azért van sajnos néhány negatívuma is a programnak.
Rossz hír a magányos játékosoknak, hogy a BF igazából a hálózatos játékra lett kifejlesztve, és a single player mód gyakorlatilag a multi pályákon a botokkal történő harcot jelenti. Ez nem is lenne baj, ha a botok intelligenciája megfelelő módon lett volna kialakítva. Ez nem így történt, ennek nyomán a gépi társak sokszor csak bosszúságot okoznak az embernek. Volt úgy, hogy a gép bevezette a tankot a harc kellős közepébe, majd lövés helyett nekiállt a tornyot forgatni jobbra-balra, miközben 2 tank okádta ránk számolatlan a lövedékeit.
Tehát elsősorban a LAN vagy az internet a legalkalmasabb közeg egy jó kis BF party lebonyolítására. (Sajnos kedvenc szervereinket nem tárolhatjuk el a programban, pedig ez egy hasznos funkció lett volna.)
A csaták általában egy adott helyszínen a különböző stratégiai pontok elfoglalásából és megtartásából állnak. Ezeket zászlók jelzik, megtartásuk azért is fontos, mert a respawn (azaz a halálunk utáni újraéledés) nemcsak fixen rögzített ponton történik, hanem annak helyét is az általunk birtokolt zászlóknál választhatjuk ki. Az adott helyszíneken az veszít, akinek a pontjai előbb elfogynak, a pontok minden egyes halál nyomán csökkennek, mindaddig, míg a 0-át el nem éri valamelyik csapat.
A harcok során 5 különböző karakter közül választhatunk:
A felderítő rendelkezik az alapfelszereltségen (kés, pisztoly) kívül távcsöves puskával, valamint távcsővel, amivel az ágyúknak jelölhetünk ki célpontokat. Ekkor, pl. a hajón lévő fedélzeti ágyúval társunk úgy is kiszedheti a távoli célokat, hogy azokat ő nem is látja! A katona karakter egyszerűen csak lőni tud a géppisztolyával, de azzal elég jó hatásfokkal. Fontos csapattag lehet a doki is, aki menet közben tudja gyógyítani a társakat és saját magát is. Bár a Wolffal ellentétben ezért pont nem jár. A páncélöklös ember a tankok nagy pusztítója lehet. Ha egy tank háta mögé sikerül lopóznia, akkor 1 lövéssel is a levegőbe röpítheti azt, míg szemből lőve ez 3 lövés után se biztos, hogy sikerül. Végül a mérnök is igen hasznos, mivel aknákat tud telepíteni (ezek az ellenfél számára láthatatlanok lesznek), meg tud javítani sérült tankot, ágyút, sőt akár bombát is tud telepíteni. A választható karakterek jellege is mutatja, hogy a BF is a csapatjátékra alapoz, magányos Rambóként nem leszünk hosszú életűek a harcok során.
Úgy gondolom, hogy a Battlefield 1942 egy újabb gyöngyszem a II. világháborús FPS-ek palettáján, azok között is talán az egyik legfényesebb. Feltétlenül ajánlom mindenkinek: aki a Wolfensteint, MOHAA-t szerette, ezt is imádni fogja!
