Miután megnéztem a filmet, több verzió is volt, hogyan kezdjem majd el a film (DVD) bemutatását (a film szerint, a DVD anyaga alapján vagy az első benyomásaim szerint). A harmadik verzióval, az első benyomással kezdem.

Talán rossz szó a benyomás, inkább gondolat. S ez nem is a lemez kézhezvételekor ért, hanem akkor, mikor a tékásom szólt, hogy kijön a Kárhozottak királynője. Ő tudta, hogy várom már - hiszen (akkori tudásom szerint) teljességgel meglepő módon nem vetítették a magyar mozik ezt a filmet, pedig Aaliyah halálakor elég sokat hallhattunk róla.
Az Interjú a vámpírral film folytatást kívánt. Ezt Anne Rice meg is teszi nekünk, immár nemcsak a Vámpírkrónikák, hanem az Új vámpírtörténetek sorozatban is - és be kell vallani, elég jól teszi. A romantikus vámpírtörténetek új fejezete, ahol nem a véré a főszerep, hanem a vámpírlét gondjaié, "lelki válságaié".
Ebből próbál a film is meríteni, de a Jim Morrison és Brandon Lee féle Holló keverékéből kovácsolt Lestat igen távol áll az Interjú a vámpírral filmben Tom Cruise által megformált vámpírtól és lelkivilágától. Legalább annyira, mint a film fő vezérvonalai a könyvtől. De azon oknál fogva, hogy - számomra a megtekintés óta is érthetetlen módon - nem a második részt, hanem azonnal a harmadikat filmesítették meg az alkotók, aki nem olvasott pár Anne Rice könyvet, az nehezen fogja megérteni, miért is folyik a vér. Aki meg olvasott, az azon fog gondolkodni, hogy még egyszer el kéne olvasnom a könyvet, mert nem így emlékszem. (Ez az ember öregebb egy jó negyvenessel? Marius nem szőke a könyvben? Marius csinált vámpírt Lestatból? És Lestat Jesseből?) Lehet, hogy az alkotóknak is olvasni kellett volna a művet.

A film igazából egy nagy videóklip, amit az MTV-re terveztek (s ők szponzorálhatták is, elég sokszor elhangzik a nevük). A rockzene végigviszi az egész művet, dübörög a basszus - az eredeti regényből ezek szerint az a momentum ragadta meg a készítők figyelmét, hogy Lestat rockzenekart alakít. Erről szólnak az extrák is. Találunk 4 darab videóklipet - ebből három a filmben is feltűnik a Lestat a vámpír zenekar videóklipjeként - és két szám teljes koncert-előadását. Extrának kapunk még egy emlékezést a 2001-ben tragikus körülmények között elhunyt Aaliyahra, valamint egy interjút a film zenéjéről - sajnos mindkettőt felirat nélkül. Az utóbbi, 12 perces összeállításban megszólal a film több alkotója, a soundtrackért felelős Jonathan Davies (a Korn frontembere), de a mikrofon elé kerül az egy-egy számhoz hangját adó Marilyn Manson, vagy Chester Bermington a Linkin Parkból. Végül egy pár perces bakiparádé zárja az extrák sorát, mely az egész más jellegű kísérőzene és a rövid snittek miatt kissé furcsa benyomást kelt, ráadásul a legtöbb a jelenetek elröhögéséről vagy a kötélen repülés elrontásáról szól. Az extrák terén végülis nem lehet panaszunk, igaz, túl soknak se nevezhető, de néhány mai DVD előzetes+kommentár extráihoz képest mindenképpen többet kapunk.
Amennyire mély nyomot hagyott bennem az Interjú a vámpírral, legalább akkora csalódás ez a film. A zene jó (a látvány is, de az ma már hol nem?), a többit el kell felejteni. Ha mégis megnézi valaki, legalább a Pandorát olvassa el, hogy értsen valamit - s ne a dramaturgiai zűrzavar miatt kelljen 101 (milyen szép orwelli szám :) percet végigunatkoznia.