James Bond 007: NightFire

„A nevem Bond, James Bond...” Minden bizonnyal már szinte mindenki hallotta eme mondatot. A világ legnépszerűbb titkosügynöke – akinek napi rutin megmenteni a Földet a fenyegető gonosztól, s közben minden lehetséges hölgy ágyában megfordulni – nemcsak a mozivásznakon, hanem a játékok világában is hódít több-kevesebb sikerrel. Most egy újabb Bond-játékot köszönthetünk, hiszen az Electronic Arts remekül kihasználva a lehetőségeket, a Die Another Day (Halj meg máskor) című új Bond filmmel egy időben dobta piacra a James Bond 007: Nightfire-t.

A játékban tehát James Bondot, a titkosügynökök királyát, a királynő hűséges alattvalóját alakítjuk, s így megadatik a lehetőség számunkra, hogy az aktuális szupergonosz terveit meghiúsítván megmentsük a világot, és persze gyakran hódoljunk a női nem csodálatának.

Az gonosz neve ezúttal Rafael Drake, foglalkozására nézve milliárdos üzletember, kinek vállalata, a Phoenix International Corpotaion elvileg az egyetemes jót szolgálja, védi a környezetet, de ez persze csak álca, valójában Drake nukleáris robbanófejeket akar megszerezni, hogy azokkal mérsékelten környezetvédő tevékenységet folytasson :-) Ezt kell tehát nekünk megakadályoznunk, s tehetjük mindezt kilenc nagyobb pályán keresztül.

A történet tehát amolyan „bondosan gagyi”, de ez persze nem baj, egyetlen Bond film forgatókönyvét sem jelölték még tudtommal Oscarra :-). A játék intrója nagyon jóra sikeredett, a zene remek, megadja az alaphangulatot (Bond feeling) melynek fontos szerepe lesz a játékélményben.

Elindítván a játékot sokakban megfogalmazódott egy mondat, nevezetesen az, hogy a No One Lives Forever 2-nek még a menüje is szebb volt ennél... A játékot fejlesztő Gearbox (Half Life: Opposing Force, Blue Shift, Tony Hawk’s Pro Skater 3) ugyanis a Half-Life módosított motorját használta fel, és egy gyors fejszámolás után kiötölhetjük, hogy a HL 1998 végén, immáron 4 éve jelent meg. Négy év pedig nagy idő, hiszen a HL a Quake 2 módosított motorját használta, ami pedig 5 éves, tehát a játék nem a vizualitással fogja meg az embert. Azt elismerem, hogy sikerült a végsőkig kifényezni a motort, de ez ma már nem elég. Az objektumok poligonszáma alacsony, a külső tereken nagyon látszik, hogy hol a „pálya vége”, a fényhatások plasztik hatásúak, egyedül a karaktermodelleket lehet úgy-ahogy korrektnek nevezni. Nem tudom megérteni, hogy miért nem lehetett volna a Q3, (mely már szintén kezd nagyon erősen elavulni), a Jupiter vagy a UT2K3 motort licenszelni. Anyagilag minden bizonnyal jobban jártak, de napjaink FPS-einek még csak a nyomába sem ér a grafika.

A zene terén már jobb a helyzet, már az említett intróban hallható főcímzene is nagyon jó lett, emellett pedig a játék közbeni zenék, hanghatások is szépen növelik a „Bond feelinget”.

Ami egyébként is átszövi a játékot. A készítők minden eszközt megragadtak ahhoz, hogy a hangulat „bondos” legyen, és ez többé-kevésbé sikerült is nekik. A játékot sok kis animáció tarkítja, melyek a fontosabb jeleneteket hivatottak prezentálni. A zene is igazodik az eseményekhez, néha vérpezsdítően szólal meg.

Természetesen nem hiányozhatnak a jól ismert Q kütyük sem. Van sokkoló, mely kulcsnak álcázott elektronikus ketyere, segítségével közelről tudjuk likvidálni a delikvenseket. Aztán a lézeres karóra, mellyel zárakat, drótokat lehet feltörni. Kapunk nyíllövő tollat, amivel hangtalanul lehet akár nagy távolságból is leszedni az ellent. A mászókampós mobillal magaslatokra lehet felmászni. A Q-vírus egy hitelkártyának tűnő kis szerkezet, számítógépek feltörésére. A kütyü-arzenálban szerepel még kódfejtő, főleg biztonsági berendezések elhallgattatására, öngyújtó, mely fényképezőgépként funkcionál, és végül a legjobb, a napszemüveg, melynek van röntgen-, éjjellátó-, és hőérzékelő funkciója is. A fegyverek a szokásos „géppityu-mesterlövészpuska-rakétavető” triumvirátus alapján készültek, semmi extra nem található közöttük.

A játékmenet meglehetősen egyszerű, „menj, lőj, nyomogasd a kapcsolókat” sémára épül. Ugyan a Q tárgyak használata némi színt visz a játékba, de nem igazán lehet (vagy érdemes) használni őket, én néha a töltőtollal szórakoztam, de az MI butasága miatt az éjjellátó szemüveget már nem használtam sokat, igaz, a program a missziók végeztével külön pontokkal honorálja ezek használatát.

És ezzel el is érkeztünk az MI-hez. Bár én inkább jelen esetben MU-nak (Mesterséges Unintelligencia) hívnám. Ugyanis a készítők előre letárolták az algoritmusokat, tehát hogy mit is kellene csinálni bizonyos esetekben. Ez szép és jó, néha tényleg hatékony (csapatosan támadnak, bekerítenek), de ez a kivétel. Az esetek többségében inkább megpróbálnak fedezéket keresni, de miután kibukkannak mögüle, ugyanoda lőnek, ahol voltunk. Ráadásul mindig ugyanott bukkannak elő például egy doboz mögül. Ha ekkor odarohanunk a dobozhoz és felugrunk rá, akkor szegény bot megvárja, amíg letelik a „felbukkanási idő”, és csak azután emelkedik tüzelésre. Helyesebben ugye, emelkedne, ha nem lőttük volna rég fejbe... A másik nagyon bosszantó (akárcsak a Soldier of Fortune-ben), hogy vannak pontok, ahonnan várják a támadásunkat. Például ha egy lépcsőn lefutunk, akkor a nyakunkba ugranak a szomszéd szobából. Viszont ha a karzatról ugrunk le a lépcső végére, akkor maradnak szépen a szobában, ahol már nem jelentenek túl sok veszélyt. Akárcsak a MoHAA-ban, vért itt sem láthatunk, tehát ez a játék nem az örömteli mészárlások játéka.

A helyszínek változatosak, van itt ausztriai kastély, trópusi sziget, és űrállomás. Az viszont fáj, hogy a konzolos verzióval szemben itt nem tudunk járműveket vezetni, nem értem, hogy ezt miért hagyták ki.

„A nevem Bond, Bug Bond...” Ez a fáradt poén sajnos nagyon is illik a játékra. A Nightfire is a „karácsony előtt ki kell adni” című hősköltemény jegyében született, márpedig ez még nem volt jó hatással játékra. Rengeteg kisebb-nagyobb hiba maradt a programban, melyek néha nagyon meg tudják keseríteni az életünket. Én szerencsétlen, álmosan feltelepítettem a progit, és elfelejtettem patchelni. Miután nagyjából két órát játszottam kiléptem (magával ragadó ez a játék :-), majd amikor később be akartam tölteni a játékállást, helyesebben be is töltöttem, akkor keserű meglepetés ért. A játék ugyanis kirakott a pályán túlra, nem tudtam mozogni, a pályát távolról láttam, de ennyi, kezdhettem elölről (mindegyik mentés ilyen volt), hát köszönöm szépen, ez kicsit lelohasztotta a játékkedvemet. Tehát a játékhoz javítás nélkül hozzákezdeni csak saját felelősségre...

Összességében a játék nem rossz, de számos olyan hibája van, melyekre a szőrösszívű kritikus (azaz én) lecsap. A grafikai hiányosságok (stílszerűen) nagyon szembeötlőek, a játékmenetbeli jó ötleteket tönkrevágja az MI butasága és a bugok. Mégis néha, egy-egy ponton sikerült elérniük a klasszikus „Bond feelinget”, és látszik, hogy sokat foglalkoztak vele a Gearboxos srácok, hogy így legyen, de mégsem sikerült egy maradéktalanul remek kémhistóriát összehozniuk.