A Might & Magic története egészen a ’80-as évekig nyúlik vissza, ekkor jelent meg a legelső, még igen kezdetleges szerepjáték. Ebből aztán az évek során egy egész franchise nőtte ki magát, amely 2014-ig összesen tíz epizódot ért meg, de ezek egyre nagyobb időközökkel születtek meg. Ám 1995-ben született egy spin-off, amelynek sikerült az a bravúr, hogy végül összehasonlíthatatlanul nagyobb népszerűségre tett szert, mint az eredeti széria. Ez volt a Heroes of Might & Magic, egy körökre osztott fantasy stratégia. Míg a szerepjátékos vonal a következő húsz évben lassan, de biztosan elkopott, addig a mindenki által csak Heroesnak hívott új sorozat élt és virult, főleg az ezredforduló környékén. 1999-ben jelent meg a sokak szemében máig az egész franchise legerősebb epizódjának tartott Heroes of Might & Magic III, amely után azonban lassú hanyatlásnak indult a széria. A 2002-es negyedik rész még nagyjából rendben volt, ezt még az eredeti kiadó, a The 3DO Company adta ki. Ám miután ők 2003-ban csődbe mentek, a Ubisofthoz kerültek a játék jogai. Ők követték el az ötödik, hatodik és hetedik részt (a hatodikat ráadásul a magyar Black Hole Entertainment készítette), ám ezek egyike sem tudta még csak megközelíteni sem hangulatban a klasszikus epizódokat.
A Might & Magic Heroes VII (mert a hatodik-hetedik résznél még a címet is megbuherálták) után több mint egy évtizedes pihenő következett, ami – valljuk be – rá is fért a franchise-ra. Az utolsó részek már nagyon nem azt képviselték, amiért annak idején milliók megszerették a szériát. A Ubisoft 2024-ben, kilenc évvel a hetedik rész megjelenése után jelentette be, hogy új epizóddal készülnek a franchise 30. évfordulójára. A francia kiadó a rá jellemző bénázással ezt természetesen elszalasztotta, hiszen a Heroes of Might & Magic: Olden Era nem érkezett meg 2025-re. De ez most aligha bánt bárkit is. Ugyanis azt már a legelső előzetesből is rögtön kiszúrták a rajongók, hogy itt bizony nem az utóbbi részek stílusát akarják folytatni vagy feleleveníteni. Nem, ehelyett visszanyúlnak a gyökerekhez mind a történet, mind a játékmenet vagy a látványvilág terén. Ez a fajta megközelítés pedig minden extra várakozást megért. A játék korai változata egy hónappal ezelőtt rajtolt el, abban pedig minden rajongó és kritikus egyetért, hogy a fejlesztést végző Unfrozen Studio (valamint a Ubisoft mellett társkiadóként tevékenykedő Hooded Horse) fantasztikus munkát végez.
Az Olden Era egy előzménytörténet, amely időben jóval a Heroes of Might & Magic: A Strategic Quest eseményei előtt játszódik. A helyszín a Jadame kontinens, amelyen hellyel-közzel békében élnek egymás mellett a népek. Persze rendre vannak konfliktusok, határmenti villongások, érdekérvényesítések, szövetségek és ármánykodás, ahogy az minden fantasy világ minden jóravaló népénél már csak lenni szokott. A korai változatban e népek közül hatot ismerhetünk meg és próbálhatunk ki: Lovagrend, Nekropolisz, Berek, Kaptár, Hazátlanok és a Kaverna. Ja igen, a játék teljes és meglepően igényes magyar feliratokkal jelent meg, ami nem is pirospont, de egyenesen dicséret az üzenőfüzetbe a fejlesztőknek.
A korai változatban máris belevághatunk a kampányba, amely a Kaverna népéhez tartozó minotaurosz, Gundár (eredetileg Gunnar) küldetéseit követi nyomon. A történet szerint a birodalmak határában különös, kiolthatatlan tüzek lobbantak fel, a környéken élők pedig megőrülnek tőle. Gundárt küldi a triumvirátus, hogy a végére járjon a rejtélynek, amely végül oda vezet, hogy felfedez egy új népet, a Kaptárt, amely fokozatosan terjeszkedik és pusztítja Jadame földjét. Az addig viszálykodó népeknek nem sok esélyük lenne külön-külön, így össze kell fogniuk, hogy megfékezzék a terjedő „kórt”.
Az Olden Era a Heroes of Might & Magic legszebb korszakát idézi. A játék valójában teljesen 3D-s, de a fix kameranézetnek, illetve más vizuális trükközéseknek hála az egész jellegzetes 2D-s hatást kelt, így nagyon emlékeztet a második és harmadik részre. Ezt erősíti a világ megvalósítása is, nagyon hasonló elemekből építkeztek a készítők. Aki valaha is játszott bármelyik korábbi Heroes-játékkal, az első pillanatban tudni fogja, mit merre keressen, merre induljon, mit kell tennie. A dolog egyetlen apró szépséghibája, hogy annyira szépen megrajzolták és berendezték a pályákat, hogy könnyű összetéveszteni az interaktív és a pusztán dekorációs elemeket is. De összhatásban mindhárom téren közel hibátlanul teljesít a játék: kint a világban, a városokban és persze a csatatéren is. A városok elég jellegzetesek, mindegyik elképesztően jól néz ki, főleg amikor már elég sok épületet felhúztunk és felfejlesztettünk bennük. A világról már beszéltem, de érdemes a csatatérre is vetni egy pillantást. Bár itt elsősorban a különböző egységek, illetve a varázslatok az igazán szemet gyönyörködtetőek, nagyon sokat dobnak az összhatáson az olyan apróságok is, mint a csatatér szélén motoszkáló apró vadállatok vagy más dekorációs elemek.
Mindez persze fabatkát sem érne, ha a játékmenet nem lenne jól felépítve. E téren egyszerre van könnyű és piszok nehéz feladata a fejlesztőknek. Könnyű, hiszen egy bitang erős alapra építkezhetnek, a Heroes-játékok évtizedek óta ugyanazt a jól kigondolt sablont követik. Ugyanakkor nagyon nehéz is, mert úgy kell ehhez a remekül működő rendszerhez hozzányúlnia a készítőknek, hogy tudjanak újat hozzáadni, de közben ne rontsanak semmin, ami eleve jól működik. Azt gondolom, hogy az Unfrozen Studio egyelőre jól teszi a dolgát. A játékmenet régi ismerősként köszönt: hősünkkel (vagy hőseinkkel) körökre osztva járhatjuk a világot, meg kell látogatnunk bányákat és különböző buffokat adó PoI-kat, csatáznunk kell a pályákon ólálkodó szörnyekkel és seregekkel, no meg persze le kell győznünk az ellenséges népeket a pályán. Utóbbihoz rendszerint le kell győzni annak hőseit, illetve el kell foglalni a városaikat, miközben természetesen a saját érdekeltségeinket megóvjuk. A hősök mellé egyre nagyobb és erősebb sereget kell toborozni, amit rendszerint a városokban tehetünk meg, de vannak a világban is helyszínek, ahol csatlakozhatnak hozzánk különféle egységek. A hősök képességeit is fejleszteni kell, amelyek révén mind a csatatéren, mind a világban egyre hatékonyabbá válnak.
A hősök hat alapvető tulajdonsággal bírnak: támadóerő, védelem, varázserő, bölcsesség, szerencse és morál. Ezeknek mind megvan a maga szerepe a csaták és a felfedezés terén. Ezek mellett idővel nyolc további passzív képességet is szerezhetünk, valamint nagyon fontos, hogy ereklyéket, felszerelési tárgyakat kutassunk fel. A játék egyik újítása, hogy ezek az ereklyék fejleszthetők is, javítva az alapvető képességeiket, valamint vannak kollekciók is, amelyekből minden elemet összegyűjtve és a hősre aggatva extra bónuszokat is adnak. Ilyen holmikból rengeteg van a játékban, így lehet mindenféle irányba terelgetni a hősök harcmodorát és stílusát. Varázslatból talán nincs annyira nagyon sok (persze early access a játék, szóval minden bővülhet még), de azok is mind fejleszthetők ugyanabból a nyersanyagból (alkimistapor), mint az ereklyék.
A játék már most, early accessben is nagyon korrekt tartalommal rajtolt el, ráadásul egész jól ki is egyensúlyozták. Persze bőven van még min csiszolni, vannak finomhangolásra szoruló részletek. Ilyen például, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy a világban az interaktív helyek közül mit érdemes többször is meglátogatni, illetve bizonyos esetekben nem ad visszajelzést a játék arról, ha valamivel éppen interakcióba léptünk. Egyelőre ennél súlyosabb hiányosság vagy hiba nálam nem merült fel.
A Heroes of Might & Magic: Olden Era pontosan az a játék, amelyre a franchise rajongói szerintem nem tíz éve, hanem inkább huszonöt éve várnak. Már most, félkész állapotban is lenyűgöző, és elvileg ennél később csak még jobb lesz. Persze benne van a pakliban, hogy a stúdió elbaltáz valamit, mégiscsak egy Ubisoft-játékról beszélünk, de ezen a ponton valahogy ezt nem érzem valódi veszélynek. Az Olden Era minden Heroes-rajongónak kötelező, de azoknak is erősen ajánlott, akiknek eddig a széria kimaradt. Ennél jobb belépési pont nem kell.
