Ismét a boltokba kerül egy (Magyarországon nem annyira ismert) klasszikus vígjáték 1976-ból, a Meghívás egy gyilkos vacsorára. Nem először láttam most a filmet, s nagy valószínűséggel nem is utoljára, hiszen egyik személyes kedvencemről van szó. Átlag kétévente érdemes megnézni, újra élnek a poénok, s a néző ismételten fetreng a nevetéstől.

Neil Simon vígjátékában olyan szereplőgárdát hoztak össze, amilyen sztárdömpingről a mai producerek csak álmodhatnak: David Niven, Peter Sellers, Peter Falk, Alec Guiness, Maggie Smith. Mindegyik színész hozza a saját karakterét, amit megszokhattunk filmjeiből. Ez alól Alec Guiness a kivétel, akiben nem ismertem fel a Híd a Kwai folyón főszereplőjét, a Csillagok háborúja Obi-Wan Kenobiját, de ez inkább a maszkmesternek köszönhető.
A film alapsztorija, hogy Lionel Twain meghívja a világ öt legjobb nyomozóját vacsorára, ahol bejelenti, hogy éjfélkor valaki az asztalnál ülők közül meg fog halni 12 késszúrás által. A történetről többet nem árulok el, mert aki először nézi, azt megfosztanám pár érdekes csavartól.
A meghívott vendégek mind paródiák a XX. század krimijeinek leghíresebb nyomozóiból, így össze tudjuk hasonlítani, hogy nyomozná ki ugyanazt az esetet Charlie Chan, Miss Marple vagy Poirot. Karikatúraszerűen láthatjuk viszont kedvenc nyomozóinkat, élvezhetjük, hogy csipkelődnek egymással.

A DVD-nek köszönhetően megtudtam, hogy a film felirattal éppen annyira élvezhető, mint szinkronnal. Na jó, ez a mondat ne tévesszen meg senkit, a DVD-n csak a felirat található, de, mint mondtam, nem először láttam a filmet. A 19 választható feliratból a 14. volt a magyar, a héber, arab, norvég, s pár ismeretlen – talán mongol, ógörög, egyiptomi hieroglifák – után. (A menüben kicsit eldugott helyre került a magyar felirat kiválasztása, így bolyongtam egy sort, mire ráleltem.)
Extrákkal nem halmoz el minket a kiadó. Három előzetes (ebből egy a filmé), jelenetválasztás, és egy Neil Simon interjú található a lemezen, amikhez a magyar feliratot már egyáltalán nem lehet választani.
A hang sem erősíti a DVD-t. Sztereóban élvezhetjük végig a filmet, de legalább nem recseg. A kép ellenben teljesen tiszta, nem érezni, hogy lassan harmincéves filmet nézünk. Talán az ilyen típusú filmek kedvéért hozzák vissza a VCD-t a forgalomba. Így – sajnos – csak a fanatikus gyűjtők fogják megvenni ezt a mai napig is élvezhető és érthető vígjátékot, pedig a könnyed szórakozást kedvelőknek kihagyhatatlan.