Az Empire Interactive-tól már megszokhattuk, hogy bátran vállalkoznak különleges alapötletű játékok kiadására is. Ilyen volt például pár évvel ezelőtt a birkapásztoros Sheep, és most a tavalyi ECTS-en megismert, szó szerint szellemes Ghost Master. Ez utóbbit találtuk akkor a kiállítás egyik legeredetibb játékötletének, és most, a teljes verzió kipróbálása után kijelenthetem, hogy az ötlet valóban jó, és bár a kivitelezésben találunk kisebb hibákat, összességében egy élvezetes játékot kaptunk a Sick Puppies („Beteg kutyusok” :-) fejlesztőcsapattól.
Mivel a preview verzióról szóló előzetesben már részletesen beszámoltam a játék alapjairól, ezt most csak érintőlegesen futnám át. A játékos egy ún. Ghost Master szerepét kapja, akinek szellemek feletti hatalmával kell irányítania a rendelkezésre álló csapatot, hogy azok segítségével teljesítsük a küldetésekben kapott feladatokat. Ez a legtöbbször a házak lakóinak elkergetését jelenti, de van, ahol elég néhány meghatározott személynek – például három boszorkánynak, vagy egy kórház orvosainak – rémületbe kergetése. A feladat teljesítéséhez kezdetben néhány szellem közül válogathatjuk ki a nekünk tetszőket, de ez a gárda folyamatosan nőhet, ha a pályákon lévő szellemeket kiszabadítjuk a megfelelő feladat elvégzésével.
A szellem-csapatot akár személyes szelektálással is összeállíthatjuk, általában azonban legegyszerűbb a gépre bízni, hogy az általa javasolt csapattal induljunk neki a küldetésnek. Ezután röviden ismertetésre kerül a feladat, és már neki is láthatunk a teljesítésének. Először érdemes bejárni az épületet, megnézni, merre járnak leggyakrabban az emberek, illetve hol találhatóak a ház egyes helyszíneihez láncolt szellemek. Ez utóbbiakra kattintva megtudunk pár dolgot a történetükről, és általában ebből kell kitalálni, hogy szabadíthatjuk ki őket fogságukból, hogy aztán a mi szellem-gárdánkat erősítsék a későbbiekben. A csapatunkban lévő szellemeket mi helyezhetjük el a házban és a ház körül, annak megfelelően, hogy milyen típusú szellemről van szó. Van, amelyiket elektromos berendezésekhez – tévé, hűtőgép, számítógép – köthetünk, másokat szobákhoz, vagy éppen külső területekhez. Tevékenységüket pedig ezek körül fogják elvégezni, a beállított rémítési szintnek megfelelően ijesztve az arra járókat. Lehetőség van a szellemek „finomhangolására” is: parancsokat adhatunk nekik, hogy csak akkor ténykedjenek, ha valaki van a szobában, vagy például csak meghatározott embert ijesztgessenek. Ez például akkor hasznos, ha elég néhány szereplő elkergetése, vagy a fő feladat egy adott személy szellemekben való hitének megnövelése.
A szellemek használata persze nem korlátlan: a plazmaszint határozza meg, mennyi keretünk van ijesztési célokra. Gyakorlatilag a plazma funkcionál a szellemeket hajtó energiaként: amíg van kihasználatlan belőle, addig új szellemeket rakhatunk a pályára, illetve magasabb rémítési szintre állíthatjuk a már ott lévőket. A plazmaszint pedig nem csak nő a játék folyamán. Ha ugyanis az emberek elkezdenek megnyugodni, rémületi szintjük csökken, és ezzel együtt plazmánk is. Ilyenkor gyorsan ki kell vonni néhány szellemünket a forgalomból.
Az első küldetés a korábbi cikkben már ismertetett leánykollégiumi feladat: az összes lakó elkergetése. A küldetés során bekapcsolható segítség is: a program elég jól elmagyarázza teendőnket. A feladat teljesítése után válik elérhetővé a következő egy-két küldetés, és ez így folytatódik: minden egyes sikeres küldetés után újabbak nyílnak meg előttünk az összesen mintegy 15-ből. Sokféle épület vár ránk, a vidéki faháztól a nagy kórházépületen keresztül a rendőrségig. Ezek mindegyike több szintből áll, vannak 3-4 emeletes házak, és a legtöbb helyen pince is van, ahol kisebb szobák, börtöncellák, vagy épp az elektromos főkapcsoló vár ránk. Stratégiai szempontból pedig igen változó, hogy melyiket tudjuk jól hasznosítani.
Minden egyes helyszínen több-kevesebb embert találunk. Mindegyikük külön egyéniség, saját névvel és néhány tulajdonsággal. Ezek közül legfontosabb a félelmi szint, mely a fentebb részletezett plazmaszintünkkel van kapcsolatban. A szellemekben való hit szintjétől függ, hogy mennyire fog megrémülni egy-egy szellemünktől az illető, ha pedig az őrültségi szint lesz túl magas, emberünk teljesen begolyózik és elmenekül. A készítők sokszor filmek szereplőinek nevét kölcsönözték a karaktereknek, így például az egyik pálya három boszorkánya az Eastwick-i borszorkányok című film főszereplőit alakító színésznők keresztneveit kapták: Cher, Susan és Michelle. Feladatunkat nehezítik a játékban amúgy a szellemekben hívő emberek – médiumok, boszorkányok, sőt, szellemirtók – megjelenése is. Ezek ugyanis akcióban lévő lényeinket egyszerűen kiiktathatják, ha nem vonjuk vissza őket gyorsan a számukra kijelölt területről.
A pályák mellett két különleges helyszín is található a játék helyszínét mutató térképen. Az egyik ilyen a „Ghoul Room”, ahol szellemeinket edzhetjük. Itt megtalálhatjuk az összes rendelkezésre álló szellemet, és a küldetések után kapott arany-plazma pontjaink keretéből ezeknek új erőket taníthatunk. A „High Scares” házikóban elért legmagasabb pontszámainkat láthatjuk, és hogy melyik szinten mely szellemeket sikerült kiszabadítanunk. Ha valahol magasabb pontot szeretnénk elérni, vagy csak szükségünk van az újabb szellemekre, innen újrajátszhatjuk a régebbi pályákat is.
A preview verzió legfőbb hibája az volt, hogy teljes mértékben hiányzott a mentés funkció, így valahányszor volt egy kis időm játszani vele, újra és újra az elejétől kellett kezdeni. A végleges verzióban persze ez nem így van, és bár egy pálya teljesítése során továbbra nem tudunk állást menteni, a teljesített küldetéseket megjegyzi a program. Sőt, több játékost is támogat, mindenkinél külön figyelve a teljesített pályákat. Mivel egy-egy szint átlagban fél és egy óra közötti időt jelent, ez így már nem olyan rossz állapot, maximum ennyi időt kell újra eltöltenünk, ha hirtelen kell befejeznünk a játszást. Sajnos az időgyorsítás hiánya nem változott, a végső verzióban se lehet felpörgetni az eseményeket, így a küldetések nagy része a második felére unalmassá válik. Míg kezdetben viszonylag gyorsan növelhetjük a plazma-szintet, ez egyre nehezebb lesz, így a nagyobb hatású ijesztéseket sokszor csak több szellem ideiglenes kivonásával, és valamelyik maximum erőre kapcsolásával, vagy sok szellem egy helyre koncentrálásával érhetjük el.
A játék grafikája nem rossz, sőt, inkább a látványos jelzőt lehet rá használni. Első ránézésre a The Sims-hez lehet hasonlítani, de valamivel talán jobb az összhatás. Szépen kidolgozott szobák és emberek, és elég jó grafikai effektek jellemzik az engine-t. A 3D megjelenítés pedig nem megy az irányítás hátrányára se, elég jól navigálhatunk a szinteken a billentyűzet és az egér kombinációjával. Az irányítás amúgy se túl macerás, a navigálás mellett szellemeink állítgatását kell végeznünk általában, ami egy többszintes menü segítségével végezhető, ha nem is a legegyszerűbben, de magától értetődően. Végül még a zenéről és a hangokról illik pár szót ejteni, amik jól megadják a játék hangulatát. A szereplők beszélnek, a szellemek láncot csörgetnek és más hasonló hangokat adnak ki, miközben folyamatosan szól az aláfestő zene. Az eredmény pedig igazán nagyszerű.
A Ghost Master egy fantáziadús ötlet szép és jó megvalósítása. A kisebb hibáktól – főleg a feladatok végére kissé lelassuló tempótól – eltekintve egy élvezetes játék, mely hosszú időre leköti a játékost. Az újrajátszási lehetőség is biztosítva van, és ez valamelyest kárpótol a közepes mennyiségű küldetésekért. Ez tényleg egy olyan játék, melyet mindenkinek érdemes kipróbálni!