Mostanában csőstől jön a baj. Nem elég, hogy a fő szállítási profilt képező ezüstöt csak majd 15%-kal drágábban tudom beszerezni, nem elég, hogy a kalóztámadások az utóbbi időben mind intenzívebbé váltak, nem elég, hogy a megrendelt három hajó elkészülte egyre csak csúszik, nem elég, hogy az egyik adósom köddé vált, mindezek tetejébe még itt a fekete halál is. Halleluja: a szállítások nehézkessé fognak válni, a jól képzett tengerészeim úgy fognak hullani, mint a legyek, és persze a város is nagylelkű adományokat fog elvárni egyik leggazdagabb polgárától. Hogy érzéketlen lennék? Nem hinném. Én csupán kereskedő vagyok...
Fiam, egyet jól jegyezz meg: mindig légy kíméletlen az ellenfeleiddel szemben, azonban soha ne legyél fukar, némi adomány addig zárt ajtókat nyithat meg előtted, és még a peonok is hálásak lesznek neked – a kis naivak. Hatalmadat fokozatosan építheted ki, kezdetben csupán egyszerű nevenincs vállalkozóként kezdesz, keményen átdolgozott évek alatt válhatsz majd a leghatalmasabb kalmárok egyikévé.
Elengedhetetlen, hogy megtanulj jól bánni a pénzzel és vagyontárgyaiddal. Kezdeti pár rozzant hajódat nem érdemes hamar lecserélned, használd ki őket minél tovább, azonban ügyelj rá, hogy még idejében válts, és megfelelő ütemben bővítsd flottádat, különben a konkurencia hamar a fejedre nő.
Bár ez jellemző a magadfajta zöldfölűekre, ne kapkodj, ne költ feleslegesen, pályád elején próbáld meg minimalizálni a kiadásaidat. Ugyan lehetőséged nyílik majd építkezni, illetve szert tenni a legújabb hajócsodákra ne feledd szavamat: mindent csak a maga idejében! Tőkéddel ügyesen kell zsonglőrködnöd, járj utána, hogy melyik áru hol olcsó, ill. hol mire van szükség.
A kalózokról a tudatlan nép azt tarja, hogy aljas, kegyelmet nem ismerő gyilkosok, akik a kereskedők egyik legnagyobb ellenségei. Nem mondom, hogy ez nincs így, azonban ezek a haramiák segítségedre lehetnek, hiszen ha lepaktálsz velük, akkor a konkurenciának hirtelen nagyon sok baja lesz a kalózokkal...
Azt hiszem, a legszükségesebbeket elmondtam neked, a többit majd magad fogod kitapasztalni, ha ezt a nehézségekkel teli hivatást választod. Megöregedtem, érzem, erőm fogytán van. Örökösöm nincs, és talán ez így is van jól, a pénz visszaszáll azokra, akiktől elvettem – már ha a herceg nem tartja meg magának az egészet. Most pedig menj, ifjú, és emlékeztesd atyádat arra, hogy a tartozását öreg elmém még nem felejtette el...
Most minden bizonnyal azon tűnődsz kedves olvasó, hogy a fenti zagyvaságot miért is írtam le. A válasz pedig annyi, hogy a Patrician 3 bizony nem győzött meg a tesztelés során. Ennek elsődleges oka pedig az, hogy a Rise of the Hanse szinte teljes egészében megegyezik az előző, mintegy két évvel ezelőtt debütált résszel. Olyannyira, hogy sokáig élt bennem a gyanú, hogy ez voltaképpen a második rész: ugyan az a grafika, zene, menürendszer, játékmenet, sőt, még az intro végén megjelenő logó is mintha a Quest for Power nevű előző részt akarná prezentálni...
Csak nagyítóval sikerült minimális innovációt felfedeznem a programban, ami aligha válik az előnyére. A Rise of the Hanse-ban továbbra is egy kereskedőt alakítunk, aki meglepő módon kereskedelemmel foglalkozik. Be kell szereznünk a megfelelő anyagokat, meg kell néznünk, hol mit érdemes eladni, új hajókat vehetünk, melyeket tetszőlegesen felszerelhetünk, gazdasági birodalmunk növekedésével épületeket emelhetünk, reputációnk növekedésével pedig egyre nagyobb beleszólásunk lesz a város dolgaiba. Mindössze pár küldetés található a játékban, melyek egy-egy nagyobb horderejű eseményt taglalnak: pestis, kalóztámadások, avagy új hajóflottánk kiépítése.
Aki szereti a menedzselős játékokat, annak megfelelő szórakozást nyújthat a második epizód, melyet fillérekért vesztegetnek a szoftverüzletekben. A harmadik részt inkább csak azoknak ajánlom, akik rendkívüli módon ki vannak éhezve egy ilyen típusú játékra, azonban kockázatok és mellékhatások tekintetében hozzám ne forduljanak... :-)
