Ugyan már a FIFA 07-ben is nyílt rá lehetőség, hogy menedzserként is győzelemre vezessünk egy csapatot, de az igazi próbatétel mégis inkább a Football Manager 2007-ben vár ránk, hiszen ez a pálya helyett kizárólag a kispad mellett álldogáló öltönyös úriemberre fókuszál.
Olyannyira, hogy a meccsek kimenetelébe csak közvetve van beleszólásunk a taktika, a kezdő és a cserék megválasztásával. Ezzel kiküszöbölték az olyan csúfságokat, hogy a humanoidok akár egy félamatőr gárdával is rommá verjék a világ sztárcsapatait (mint az a FIFA-ban többször is előfordult). A pályán történtekről szöveges formában tájékozódhatunk, illetve az izgalmasabb részeket meg is tekinthetjük „gombfoci” formában, azaz egy focipályán sok, kicsi, színes, számmal ellátott kör kerget egy kis labdát. Ez mókásnak tűnhet, és egy kicsit kevés is így 2006 végén, de többre nem is nagyon van szükség, hiszen remek hangulatot tud varázsolni. Tehát grafikai megjelenítés, mint olyan, ezt leszámítva nincs a játékban. Ezen nincs mit csodálkozni, mindössze egy darab CD-ROM-on elfér az egész.
Az viszont már annál meglepőbb, hogy mekkora adatbázist pakolni rá erre az egyetlen CD-re. Több mint 50 ország klubcsapatai, hihetetlen részletességgel és pontossággal. Magyarország az NB2 két csoportjáig van képviselve, plusz még egyéb csapatok, hogy a Magyar Kupát feltöltsék. Mikor új játékot kezdtem (természetesen) a Lokival, az első edzőmeccseket a Bőccsel és a Soroksárral játszottam. Kb. ilyen részletes. A stáblistát megnézve láthatjuk, hogy az adatbázis összeállításában közreműködtek az érintett országokban dolgozó szakemberek is. Csak dicséret jár nekik a munkájukért.
Menedzserként a legfontosabb feladatunk a csapatépítés és a keret kialakítása. A FIFA 07-ben ez annyit jelentett, ki tud minél több 90+ értékű játékost egy csapatba gyűjteni. A helyzet itt sokkal bonyolultabb. Nincs egy összefoglaló számértéke a játékosoknak, és az ár is leginkább csak iránymutató, sokszor csalóka lehet. Először is ki kell küldeni a szakmai stáb egy tagját (róluk később), hogy megfigyelje a játékost: mik az erősségei, gyengeségei, erősítést jelentene-e a csapatnak, és hogy akar-e egyáltalán átigazolni a mi csapatunkba. Ez utóbbi jelentősen beszűkíti lehetőségeinket, ha egy kisebb ország bajnokságában dolgozunk, például Magyarországon. Egy kelet-európai csiszolatlan gyémánt boldogan ír alá, míg a legutolsó nyugat-európai falábúnak már büdös a mi kis magyar bajnokságunk. Ha megvan a kiszemelt, dicsérhetjük a képességeit, hogy növeljük a hajlandóságát (nagy segítség az is, ha az illető kedvenc klubját irányítjuk, vagy pedig olyan játékosok vannak a keretben, akikkel szívesen játszana együtt). Még azt is elérhetjük, hogy ne írjon alá új szerződést régi klubjához, így akár ingyen is megszerezhetjük.
Ha élő szerződésből vásárolunk ki játékost, előbb a klubjával kell egyezkedni és csak utána tárgyalhatunk az új kontraktusról. Itt is jelentősen növeli az esélyeinket, ha jóban vagyunk az adott menedzserrel. Ha a játékos végre aláírt, a következő átigazolási szezontól áll majd rendelkezésünkre. Az új szerzeményeknek kell egy kis idő, míg beilleszkednek, megtanulják a nyelvet (ha más országból jöttek), stb., és a maximumot tudják nyújtani. Például igazoltam ingyen egy 18 éves bolgár gyereket, aki legalább fél évig tiszta depi volt, alacsony morállal, meg minden, aztán ez idővel elmúlt, elkezdett megtanulni magyarul, és azóta kiválóan teljesít.
A keret régi tagjaival is hasonló a helyzet. Egyenként kell pátyolgatnunk érzékeny lelküket, dicsérni őket, ha jó formában vannak, hallgatni a panaszokat, ha nem jutnak elég játéklehetőséghez és büntetni, ha kihagynak egy edzést, vagy túl durván viselkednek a pályán. Fontos szempont, hogy többnyire azonos személyiségű játékosokat gyűjtsünk egy csapatba (lehetőleg valamilyen pozitív tulajdonság mentén), mert ez könnyíti a beilleszkedést és növeli a csapategységet meg a morált. Ha valakié nagyon eltér a többségtől, az boldogtalan lehet, vagy negatív hatása lesz a többiekre is.
Az adott játékoskeret csapattá formálásában segítségünkre van a szakmai stáb, amit szintén alakíthatunk új szakemberek igazolásával, régiek elküldésével. Edzők (ifi, kapus, erőnléti, stb.), gyúrók, felderítők és az asszisztens tartozik ide. A legfontosabb, amire velük kapcsolatban figyelni kell, az a számokkal jelzett tulajdonságaik és a hírnevük. A híresebb nem biztos, hogy jobb is, viszont jelentősen megkönnyíti a sztárjátékosok kezelését és leigazolását. Egy világsztár sokkal könnyebben fogad szót egy híres szakembernek, mint egy zöldfülűnek, hiába sokkal jobbak az utóbbi képességei. Az edzők tartják az edzéseket, képességeik meghatározzák annak minőségét, mi csak az edzésterv összeállításába szólhatunk bele, igaz annak minden részletébe, akár egyes játékosokra külön-külön lebontva. Minél magasabb szintűek az edzések, annál inkább ki tudjuk hozni játékosainkból a maximumot.
Merthogy a játékosok tulajdonságait jelölő számok nem „kőbe vésett” adatok, akár meccsről meccsre változhatnak, fáradtságtól, esetleges sérüléstől, jó/rossz formától függően. A kor előrehaladtával pedig drasztikus csökkenés következik be. Tehát ha egy jó játékosnak nem tudunk megfelelő edzést biztosítani, beleszürkül a mezőnybe és csökken az értéke is. Mint már említettem, az ár legfeljebb csak iránymutató. Vetekedhetnek egy játékos képességei a legnagyobb világsztárokéval, amíg nem figyelnek fel rá híres klubok, az ára alacsony marad. Például igazoltam (a Lokival) ingyen egy 20 éves szenegáli csatárt. 5 évig ontotta a gólokat a csapatban, de az ára mindig 200-300 millió forint között mozgott. Aztán mikor nőtt a hírneve, csak úgy röpködtek érte a milliárdos ajánlatok a Realtól, Ajaxtól és a Chelsea-től. Végül a Lyonhoz igazolt 1 milliárdért és most már az ára is ezen a szinten mozog, tehát belőle is sztár lett.
Nem minden klub teheti meg, hogy világklasszisokat összevásárolva alakítsa ki a keretét. Ha mi is ezzel szembesülünk, a legjobb mód egy győztes csapat összekovácsolására a már említett csapategység. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg minden játékosunk beilleszkedjen, szeressen a klubban játszani, magas legyen a morálja. Utóbbira elsősorban a győzelmek vannak hatással, de edzőként mi is befolyásolhatjuk meccs előtti, utáni és félidei beszédekkel, amik lelkesíthetik, megnyugtathatják, illetve további jó teljesítményre sarkallhatják a játékosokat. Ez fontos, mivel ha rosszul reagálunk le egy vereséget, akkor az, divatos kifejezéssel élve, morális válságot okozhat a csapatban, és akár több meccsre is kihathat. Ekkor segíthet egy edzőmeccs a tartalékosokkal, akiket jól elgyepálva visszaállíthatjuk a harci szellemet. Egy jó kis összetartó csapatot kombinálva minőségi edzésmunkával, megszoríthatunk a mienknél sokkal nagyobb és híresebb klubokat is.
Mivel mi csak vezetőedzőként működünk egy csapatnál, felettünk áll az igazgatóság és a tulajdonos(ok). Ők határozzák meg, a kitűzött célokat, mennyit költhetünk bérekre és átigazolásra, eldöntik fejlesztik-e a klub infrastruktúráját (stadion, edzőpályák) és akár a fejünk felett is dönthetnek egy játékos eladásáról, ha olyan összeget kínálnak érte. Mi persze egyezkedhetünk velük, de ha túl követelőzők vagyunk, akár az utcán is találhatjuk magunkat. Előfordulhat, hogy a régi tulajdonos lelép és jön egy új. Míg a váltás be nem fejeződik, nem vehetünk játékosokat.
A hatalmas adatbázisnak köszönhetően az FM2007-ben bárki megtalálhatja benne kedvenc csapatát (és átveheti annak irányítását), legyen szó magyar vagy külföldi klubcsapatokról, vagy akár válogatottakról. A hangulata pedig ennek következtében magával ragadó, hiszen ki ne szeretné diadalra vezetni kedvenceit, vagy esetünkben például felvirágoztatni a magyar focit? Mikor betöltünk egy elmentett állást, a menüben van egy függőségi mutató melynek mottója: „Real football managers don’t need food!” Vagyis igazi menedzsernek nem kell étel!
