Az 1997-ben alakult, és ezáltal már jó néhány játékot maga mögött tudó Irrational Games portfóliójának láttán azt hiszem, minden valamennyit is magára adó játékos kénytelen fejet hajtani. Főleg a minőségi akcióelemekkel tűzdelt RPG, vagy fantasy játékaik miatt őrizzük őket szívünkben, de játékaik között nemcsak a stúdióval szinte eggyé váló System Shock található, hanem nevükhöz köthető még például a Freedom Force vagy a SWAT 4, de a Tribes: Vengeance is az ő kezeik közül került ki. Az amerikai Bostonban és az ausztrál Canberrában is fejlesztőstúdióval bíró cég talán a csapat egyik leghíresebb játékához nyúlt, amikor bő két és fél évvel ezelőtt először jelentették be, hogy a System Shock szellemi örököseként, egy BioShock című játékon dolgoznak.
Az Electronic Arts által birtokolt szellemi tulajdonjogok miatt a már említett System Shock sorozattól teljesen elvonatkoztatva, de hangulatában ahhoz nagyon hasonló elánnal készül egy belső nézetes RPG-akció-sci-fi-fantasy játék, melyet az idei E3 kiállításon, bő egy hónappal a megjelenés előtt immáron teljes pompájában próbálhattunk ki. Abban a kivételes helyzetben találtuk magunkat, hogy a felvezetést és a körítést az a Nate Wells prezentálta számunkra, aki a játék teljes vizuális megjelenéséért is felelős. Nate szavaival élve a fő feladatunk a túlélés lesz. A sztori szerint repülőgépünk ugyanis az Atlanti-óceánba zuhan, és mint egyetlen túlélőként, egyedül kell megbirkóznunk a túlélésért a jéghideg vízzel, majd a később ránk zúduló ellenfelekkel. Az irányítást már ebben a felvezető részben megkapjuk – első feladatunk, hogy úszva a túlélésért, elevickéljünk a legközelebb eső világítótoronyhoz. A szárazföldet és biztonságot jelentő torony azonban nem a várt megmenekülést jelenti, hanem további kalandjaink kezdetét, hiszen egy rejtett, víz alatti világba süllyedő kapszula az egyetlen tartozéka a szigeten álló világítótoronynak. A Rapture néven ismert, utópisztikus és rusztikus fantáziavárost, melyet a polgárháborús időkben álmodott meg és épített fel egy szovjet származású építész, Andrew Ryan, az '50-es évekbeli New Yorkról mintázták. Nate elárulta nekünk, hogy több száz könyvet bújtak át kollégáival, hogy a lehető legélethűbb, és a korra kifejezetten jellemző Art Deco látványt tárhassák elénk. Ahogy egyre mélyebbre ássuk magunkat a városban, betekintést nyerhetünk Rapture minden mocskos kis titkába, találkozhatunk az összes torzszülött lényével, és óhatatlanul is belecsöppenünk az itt uralkodó furcsa viszonyokba.
A BioShock a megfelelő hatás elérése érdekében belső nézetből próbálja az egekbe pumpálni az adrenalinszintünket. Ennek ellenére egyáltalán nem húzhatjuk rá a tucat-FPS jelzőt, hiszen már önmagában is érdekes elegye lesz az akció, a horror, a fantasy és az RPG játékoknak. Igen, karakterünk fejlődhet, a fegyverei lehetnek organikusak is, lesznek társaink, és tucatnyi minijátékot kapunk majd kalandozásaink közepette. A BioShock három fő erősségének egyike a nagyon aprólékosan és minden részletre kiterjedően kidolgozott története. A víz alatti város rejtélyét csak úgy bogozhatjuk ki, ha figyelünk a részletekre. Áldozatok naplóit olvashatjuk el, bekukkanthatunk a legeldugottabb zugokba, és figyelhetünk a sejtelmes utalásokra is. Az első pályán hamar megtapasztalhatjuk az alapfelállást: valamilyen bonyodalomnak köszönhetően betör a káosz Rapture világába, és különböző organikus lények szabadulnak el, akik minden betolakodót potenciális áldozatnak tekintenek. Egy eltévedt áramütés következtében szinte első kézből tapasztalhatjuk meg, milyen érzés is lesz telekinetikus energiákkal rendelkezni – összesen több mint húszféle mágiával kábíthatjuk majd ellenfeleinket (a hagyományos kézifegyverek mellett persze). Ezeket, ahogy a harmadik pályára lépünk, immáron kombinálva, csapdákat állítva is használhatjuk – a bemutatóban például egy szobában védekezve kellett kitartanunk a folyamatosan özönlő ellenfél-roham ellen. Szinte folyamatosan lelhetünk rá újabb kincsekre az elhullott áldozatoknál – minden alkalommal érdemes lesz átkutatni a holttesteket rejtett kincsek után. Ez tehát a második nagy nóvum a történetmesélés után – az újszerű és változatos harcrendszer. Az RPG elemek pedig ezek keveredéséből, és saját magunk fejlesztéséből áll. Az előttünk álló fejtörőkön és megoldandó feladatokon ugyanis akár többféle módszer szerint is áthámozhatjuk magunkat – a számos mágia és fegyver kombinációjának köszönhetően akár egymás ellen is fordíthatjuk haragosainkat, de a vízbe kergetve árammal vegzálhatjuk őket, vagy akár robbanó hordókhoz is csalhatjuk szerencsétleneket. De mindezek közül a legjobb az, amikor több fegyvert kombinálva egy komplett csapdarendszert állítunk fel, így mint a dominóban, az első esemény egy egész láncolatot indít el. Mit tagadjam, szívhez szóló látvány volt, amikor fél percen keresztül robbant, égett és lövellt az egyik ellenfél a csapdáimnak köszönhetően...
Ahogy haladunk előre a történetben, folyamatosan tárul fel előttünk Rapture világa. Megismerkedhetünk Adammel, egy lányát kereső férfival, összefuthatunk a félelmetes és fúrópajzs-szerű kézzel rendelkező hatalmas búvársisakos gólemekkel, a Big Daddykkel, megismerhetjük azokat a kislányokat (Little Sisters), akiket valamiért minden Rapture lakos keres, és persze lassan, de biztosan összeáll majd a komplett kép, hogy mi is történt a városban egyáltalán... Erre egyébként hat különböző, de szabadon átjárható kerület nyújt lehetőséget a városon belül – nem kevés utalással és kikacsintással a System Shockra. A PC és X360 verziók ugyan játékmenetben teljesen megegyeznek majd, a PC-s változat ennek ellenére erősen feljavított változata lesz a konzolosnak. Nemcsak a DirectX technológia 10-edik változatát használja ki (azon kívül, hogy a 9-essel is tökéletesen fut majd), de a képernyő kezelőfelülete, az interfész és a gombkiosztás is teljes mértékben PC-optimalizált lesz. Az augusztusi világpremiert szinte egy időben élvezhetjük az amerikai piaccal, ráadásul a rajongók nyomásának köszönhetően akár gyűjtői változatban is – azt hiszem, a PC Dome csapatával egyetértésben egyöntetűen nagy sikervárományosként tekintünk a BioShockra, hiszen mind hangulatában, mind pedig játékélményében is mindenképpen egyedülállónak ígérkezik.
