Immáron bő két hét is eltelt azóta, hogy lezajlott és véget ért az év hagyományosan is legrangosabb és legelismertebb játékszoftver-ipari rendezvénye, az E3 (vagy ahogy idén hívták: E3 Media & Business Summit 07). A show kialakulásáról és eddigi hagyományairól már beszámoltunk a kiállítás előtt egy összefoglaló írásunkban, jelen értekezésünkben inkább azt próbáljuk meg körüljárni, hogy milyenek is az idei trendek, mik az általános tapasztalatok, és milyen volt a kiállítás egy magyar újságíró szemével.

Sokan kérdezték tőlem a hazaérkezésem után, hogy valóban laposabb volt-e a kiállítás az eddigi évekhez képest, tényleg kevesebb volt-e a pompa, valóban annyi játék volt-e agyonhallgatva és tényleg ennyire vérszegény volt-e az egész?! Annak ellenére, hogy majdnem az összes feltett kérdésre igennel tudnék válaszolni, mégsem jöttem haza rossz szájízzel. A pompa kevesebb volt, jó pár nagyon várt játék alig, vagy szinte semennyire sem volt jelen a kiállításon (Alan Wake, Indiana Jones, Far Cry 2), és még a folyamatos ingázással is meg kellett küzdenem - de a felhozatal minősége és mennyisége így is lenyűgöző volt (több száz, idén polcra kerülő játék volt szabad préda). Igaz, hogy az amerikai újságírók többször is protekcióban részesültek (a hazai pálya előnye ugye), de számunkra, európai firkászok számára is remek lehetőség volt ez, hogy testközelből faggassuk a fejlesztőket, vagy akár több tíz percen át nyúzzunk egy fél év múlva várható sikerjátékot. Több zárt ajtós prezentációt is végigülhettem, amik közül nem került fel az internetre sem videó, sem más információs anyag - ez így becsapós lehet annak számára, aki például a Halo 3, a GTA 4, vagy más favorit játékát hiányolta intenzívebben a kiállításról. Minden jelen volt, ami számított, csak más világ a helyszínről és más az internetről nyomon követni az eseményeket. Az ilyen helyek teljesen más atmoszférát nyújtanak élőben - ezért is igyekeztünk minden beszámolónkat részletesen és személyes hangvételben megírni. A továbbiakban is számíthattok még pár beszámolóra a helyszínről - a hét során minden cég minden bemutatott játékát sorra vesszük, és képernyőre vetjük tapasztalatainkat.
A Santa Monica-i Barker hangár egyenkinézetű standjain ugyan szinte minden játék játszható formában volt jelen, de a kiállítás felhozatalának ez mindössze csupán a felét tette ki. Mindez talán annak köszönhető, hogy az idei évben a hangsúly az uszkve 4 ezer meghívott újságíró profibb, intimebb, és bővebb tájékoztatására helyeződött - amit a kiállító cégek nem egy ömlesztett helyen, hanem a saját maguk privát kis hoteltermeikben képzeltek el. Így alakulhatott ki az a csöppet sem kellemes állapot, hogy a Need for Speed: ProStreet vagy a Medal of Honor: Airborne játékteszt az Electronic Artsnál 20 percnyire esett a Bethesda Fallout 3 prezentációjától, ami után loholhattunk át Microsofthoz, hogy élőben lássuk a Halo 3-at, a Mass Effectet, vagy a Halo Warst. És így nem csak hogy fárasztó, de időt rabló utazásokba is kergették szegény résztvevőket, akik természetszerűleg a lehető legtöbb játékra kíváncsiak voltak (és nem utolsó sorban talán a hangárban lőtt fényképek is jól példázzák, hogy az a pompa és csillogás, ami eddig az E3-at jellemezte, idén csak árnyéka volt önmagának).

A show idei motívuma a szalonbeszélgetés-szerű prezentációk, és hangulatos szállodai konferenciatermekben tartott sajtótájékoztatók köré épült - ennek köszönhetően sztárokat alig, felhajtást szinte semennyire, kidobott mellű hostess lányokat pedig egyáltalán nem láttunk. Az információk azért áramlottak, a nagy konzol-triumvirátus csak megtartotta a maga különbejáratú kis bemutatóját, de az is tisztán látszott, hogy idén a hangsúly valami teljesen másra helyeződött. Ez pedig nem volt más, mint az úgynevezett casual gaming vonal. Vagyis olyan játékok és szoftverek készítése, amelyek egyáltalán nem a keményvonalas, hardcore játékosoknak készülnek, hanem olyan embercsoportokat céloznak meg, akiknek eddig szinte semmi, vagy nagyon kevés közük volt a számítógépes és konzoljátékokhoz. Aggodalomra persze semmi ok, továbbra is készülnek a hagyományos játékok, csak a fejlesztőstúdiók és kiadók rájöttek, hogy bővíteni kell a felvevőpiacot, és szélesebb körökben kell terjeszteni az igét - no meg egyértelműen így kell nagyobb bevételi alaphoz jutni.
Sajnos (vagy szerencsére?) az már hosszú évek óta tartó trend, hogy a konzolok térhódítása a 80-90%-os arányt nyaldossa, így a kizárólag PC-re készülő játékok száma elenyészővé zsugorodott a Microsoft, a Nintendo, vagy a Sony konzoljára készülő termékek mellett. Idén talán a csak videó formájában jelenlévő StarCraft II és a játszható, és előzményeket bemutató S.T.A.L.K.E.R. 2 (alias Clear Sky) volt az a két PC-exkluzív játék, amelyek említésre méltóak voltak. A harmadik nagy exkluzív, a már eddig is sokat mutogatott és valóban lélegzetelállító Crysisről pedig úgy hírlik, jövőre már nem csak kizárólag PC játékként beszélhetünk... A konzolok dominanciája tehát nem újdonság, ennek ellenére a legtöbb blockbuster játék előbb-utóbb, vagy akár párhuzamosan is készül több platformra is, így az idei show egyik legnagyobb durranása, a Call of Duty 4 is ugyanúgy játszható lesz Xbox 360-on, mint személyi számítógépen.

Az azonban szintén új fordulat, hogy a Sony és a Microsoft egyre közelebb kerül egymáshoz, az eddigi öldöklő exkluzivitási harcban is puhulni látszanak az álláspontok, és egyre több multiplatform cím készül a legnagyobb durranásokból (elég csak az eddig PlayStation exkluzívként számon tartott Grand Theft Auto IV esetére gondolni). Nyilván a piac dönt, mi játékosok és vásárlók diktáljuk a feltételeket, a fejlesztők pedig igyekeznek megfelelni nekünk. A Nintendo mint nevető harmadik pedig sorra aratja a babérokat és a dollármillókat. Hogy mi lesz ezen konzolgenerációk végelszámolásakor a pontos mérleg? Azt szinte jelen pillanatban még csak megsaccolni sem lehet. A végén bármelyik résztvevő odaérhet a vezető pozícióba, ha olyat dobbant, ami lemossa két másik riválisát. Addig azonban csak egyvalaki nyerhet: mi játékosok.