A Nintendo lassan egy éve bemutatott új konzolja bár grafikájában alulmúlja az újgenerációs konkurenciát, elsősorban az újszerű vezérlőnek köszönhetően mégis sikerült a Wiivel – a megszállott Nintendo-pártiak mellé – egy olyan új célközönséget elérni, akiknek a játékélmény a fontosabb a látványnál. Elsősorban az ő számukra készült a Kororinpa is, mely egy egyszerű ötlet ügyes megvalósítása, még akkor is, ha grafika tekintetében maximum a PS2 szintjét hozza.
Bizonyára mindenki találkozott már olyan műanyag labirintusokkal, melyeket kezünkben döntögetve kellett a benne lévő golyót a célba juttatni, kikerülve az útba eső lyukakat. Nos, ezt vették alapul a Hudson csapat fejlesztői, amikor megálmodták a Kororinpát. A megvalósításhoz pedig nagyszerű lehetőséget biztosított számukra a Wii Remote, mivel azzal teljesen jól utánozható a kezünkben tartott műanyag doboz döntése. Jelen esetben ugyanis a kontrollert kell döntögetnünk, melynek hatására a képernyőn megjelenő labirintus ugyanúgy dől, a benne lévő golyó pedig a fizika törvényeinek megfelelő irányba indul el. Ha pedig véletlenül leesnénk, nincs nagy probléma, a golyó visszakerül a kezdőpontra, és folytathatjuk a gyémántok gyűjtögetését a célba érésig.
A virtuális labirintus adta lehetőségeket nagyon jól kihasználták a játékban. A pálya nem egyetlen szintből áll, rengeteg helyen pottyanhat le golyónk egy szinttel lejjebb, de még izgalmasabb, hogy sokszor kilencven fokban is meg kell döntenünk a pályát, vagy akár 180 fokban fejjel lefelé forgatnunk azt, hogy folytathassa labdánk az utat. Vagy akár kisebb "szakadékokat" kell átugratnunk a labdával, erőteljesebben döntve meg a vezérlőt. Nehezítés még, hogy az útnak sok esetben fala sincsen, vagy hogy a talaj eltérő felszínű, például ragadós, vizes vagy jeges, és mindenhol máshogyan viselkedik a labda. Szintén ötletesek a különböző liftek, ágyúk és más eszközök, mint például amikor egy sínen csúszó platform a pálya dőlésének megfelelő oldalra megy át, és ennek segítségével kell átjuttatnunk labdánkat a másik oldalra. Jópofa megoldás még, hogy nem egyfajta golyó áll rendelkezésünkre. Kiindulásul egy sima üveggolyót kapunk, azonban ahogy jutunk előre, újabb és újabb labdák válnak elérhetővé. Ezek némelyike inkább csak a mókaszintet növeli, például kutya, macska vagy malac kinézetű – de persze attól még golyó alakú –, és vicces hangeffekteket adnak ki, mások pedig például nehezebbé teszik az irányítást (esetleg cserébe gyorsabbá).
Az ötven pálya mellé kisebb bónusz-szintek is elérhetővé válnak – szám szerint 15 darab –, ha jól teljesítünk, vagy megtalálunk egy-egy extra – zöld – gyémántot. De mivel a golyó célba juttatása időre megy, bármikor visszatérhetünk a korábban már teljesített pályákra is, hogy jobb helyezést érjünk el a toplistán, vagy rangosabb kupát kapjunk (arany, ezüst vagy bronz díjakat kapunk, ha megadott szintidő felett teljesítünk). Míg az első pályák érthetően viszonylag egyszerűek, egyfajta tutorial célt szolgálnak, elég sokáig viszonylag rövidek, egy perc alatt teljesíthetőek maradnak a szintek. Mindezt úgy, hogy akár első nekifutásra jó időt tudunk elérni rajtuk. Ez így viszont sajnos kicsit kevés, pár óra alatt végigvihető az egyszemélyes mód. Jól jött volna egy pályaszerkesztő hozzá, vagy esetleg lehetőség további letölthető pályákra (vagy a kettő kombinációja, ahol a játékosok közössége osztja meg egymással az újabbnál újabb szinteket).
Multiplayer játékra is van lehetőség: osztott képernyőn két Wii Remote birtokában egyszerre ketten játszhatunk. A másik játékos golyója is látható saját térfelünkön, mintegy szellemként, a két labda azonban nem ütközik egymással. Pedig jópofa lenne ki-bekapcsolható lehetőségként így is versengeni egymással, hogy közben folyamatosan nehezítjük ellenfelünk útját, vagy megpróbáljuk lelökni a pályáról. (Azért a mellettünk ülő kezében lévő vezérlőt meglökhetjük így is, ha nagyon gonoszak vagyunk...)
A játék grafikája a Wii képességeinek megfelelő, a kezdeti fából készült labirintusokat később különböző más témák váltják fel, mint például édességek (zselés cukrok és perecek kerítésként, sütemények felülete útként, stb.), vagy városok útjai (természetesen ez is a levegőben). Ilyenkor a háttérben látható objektumok is illeszkednek a környezethez, konyhai eszközöket vagy felhőkarcolókat láthatunk például.
A Kororinpa egy ötletes, jól kivitelezett játék, az irányítására pedig tökéletes megoldást választottak a fejlesztők a Wii Remote használatával. Kár, hogy hosszú távon elfogynak belőle az újdonságok, és ha már mindenhol aranyérmet szereztünk, nem sok motiváció marad arra, hogy újra meg újra elővegyük. Ennek ellenére érdemes kipróbálni, egy- és kétszemélyes módban is órákra le tudja kötni az embert.
