Football Manager 2008

Vannak sikeres játékok, amelyek jönnek, látnak, győznek, rettentő pénzeket hoznak be, majd két év múlva már a kutya sem emlékszik rájuk. Hiába a hatalmas - ámde statikus - rajongótábor, a szédületes grafika, az idő vasfoga a földre nyomja szerencsétlen alkotást, hívei pedig vállrándítva lépnek tovább egy másik fejlesztő másik projektjéhez. Ha játékfejlesztő lennék, én nem erre vágynék. Inkább dolgoznék „rétegjátékokon”, amelyek igazi mélységbe juttatnak el - ennek köszönhetően persze kevesebb rajongóra tesznek szert, ám azok kitartanak mellette, és fanatikus hevük nem csak 2 hónapig tart, hanem akár hosszú évekig is. Az is igaz, hogy ehhez nem árt megtalálni a megfelelő témát. Nem minden köti le az embereket, és nem minden érdekelhet tömegeket tartósan. A foci igen. Az nem olyan, amit csak úgy megun valaki. Néha lanyhul az érdeklődés, néha elvan az ember 2-3 hónapig nélküle, de elég meglátni egy labdát, egy idióta reklámban a felmorajló közönséget, és beindul az agy. És... vannak, akiknek nem csak az élő stadion ugrik be ilyenkor, hanem egy jól ismert grafikus felület, átigazolási pénzek, az új szezon, BL, hazai bajnokság, hosszú órák... És akkor elindítja ismét a Football Managert. A következő hetekben pedig tombolhat kinn akár világvége is, kit érdekel, míg tart a „na még egy meccs, aztán kikapcsolom” életérzés?

Persze egy ilyen játéknál sem lényegtelen a folyamatos fejlődés, amivel - lássuk be - az FM az utóbbi időben nem kényeztette el igazán a rajongóit. Rendszeresen ugyanazt kaptuk vissza, néhány újítással, ami éppen elég volt az elindításához, de azért az emberben ott tombolt a hiányérzet. Ezen akartak változtatni a fejlesztők a 2008-as részben, és igen, sikerült nekik!

Hosszú, hosszú évek óta érthetetlen volt számomra, hogy egy menedzserben hogy a fenébe nincs elvárás európai liga vagy hazai kupa terén, de végre ezt is megkaptuk. Sőt, annyi értékelést tolnak elénk ezentúl, hogy az talán már sok is. Az igazgatóságnak van általában egy hosszú távú elvárása, egy aktuális - aztán meg persze megadja, hogy milyen eredményeket akarnak látni a különböző kupákban, de még az átigazolást is véleményezik. Ők csak burkoltan, de a szurkolók már kevésbé. Az új funkcióként debütáló szurkolói szóvivő által ugyanis minden meccsről megkapjuk a rajongók elemzését, akik emellett véleményt mondanak a csapat aktuális formájáról, és ha kell, akkor egy-egy játékos kihagyására is felszólítanak - akár a valóságban. De nem árt vigyázni az átigazolásokkal sem, ha egy nagy név nem válik be, akkor bizony nagyon gyorsan megkapjuk a fejünkre, hogy mit keres ez itt, ha pedig több ilyen is előfordul, akkor az kihat átlagunkra, így ezzel a munkánkat kockáztatjuk.

Rendkívül sokat fejlődött a személyzet is. Az edzésmunkánál mostantól nem az ötös csillag a maximum, így jobban tagolódnak a lehetséges edzők képességei, és valóban megéri sokat áldozni egy-egy vén rókára - persze ők csak akkor jönnek, ha csapatunk már elért valamit. A figyelők szintén szintet léptek, ténylegesen érezni fogjuk, hogy mennyit számít a különböző régiók ismerete. Ha leigazolunk egy olyan scoutot, aki egy eddig még számunkra ismeretlen nemzetet ismer, akkor akár több száz új játékost fedezhetünk fel az átigazolási piacon, ami azért igen kellemes előnyökkel jár. Talán az asszisztens az, aki egyáltalán nem változott, néha ugyan benyög egy-egy értékelést a jól teljesítőkről, de igazából sokra nem tudjuk használni. Ezzel szemben a gyúróink sokkalta hatékonyabban dolgoznak, és pár hónap után minden játékosunkról el tudják mondani, hogy miben fejlődött erőteljesen, és milyen a munkamorálja.

A pénzügyek terén frissítő változatosság, hogy mostantól nincsenek vakfoltok, minden kiadást és bevételt nyomon követhetünk végre, sőt a szezon elején még folyamatosan értesítenek az aktuális bérleteladásról is. Szintén a szezon elején lehetséges beállítani a prémiumokat, ami alatt nemcsak a hazai bajnokság végeredménye, hanem a különböző európai kupák is szerepelnek. Ezzel azért nem árt csínján bánni, ha túl sokat fizetnénk, akkor nem lesz nyereségünk az esetleges győzelem után, a túl kevés nem motivál, és persze az sem mindegy, hogy melyik sorozatot részesítjük pénzügyileg előnyben. Szezon elején emellett meghatározhatjuk az aktuális célt is, a vállalások között pedig egy tehetősebb klubnál igen nagyok az eltérések. Egy biztos középmezőnybeli helyezésnél akár 10-20 milliós átigazolási díjjal többet kaphatunk a harcban a bajnoki címért felkiáltásért - csak aztán tudjuk is teljesíteni, mert különben... Végre lehetőségünk nyílik az átigazolási összeg és a bérezési keret átmozgatására is. Eleddig igen idegesítő volt, hogy nem tudunk a kiválasztottal dűlőre jutni a szerződésajánlatnál, mikor a másik kasszában meg ott tornyosul a rengeteg euró (illetve csak év elején tehettük). Mostantól azonban bármikor átvariálhatjuk, a legtöbb klubnál legalábbis elég érte a főnöki irodába befáradni.

Ha már az idény kezdésénél járunk, érdemes megemlíteni a pálya méretét is. Szerintem kissé vicces, hogy minden évben meghatározhatjuk a sajátunk méreteit - ami persze különböző taktikai előnyökkel és hátrányokkal jár, de ez vonatkozik az ellenfél stadionjára is. Azért nehezen tudom elképzelni, hogy a valóságban is így megy... Persze tény, tényleg jót tesz a taktikai variációknak, hisz egyes pályákon lehetetlenné válik a széljáték, a másikat az Isten is kontrára teremtette, a harmadikon pedig szélsőinknek akkora hely jut, hogy százszor is beadhatnak a meccs folyamán.

És akkor elérkeztünk a mérkőzésekhez is. Nem tudom, hogy ki találta ki, hogy ha cserélni akarunk, akkor nem áll meg a játék úgy, mint rég, de neki üzenném, hogy ennek csak akkor lett volna értelme, ha kiszedik az általános pause gombot is. Mert bizony nem tették. :-) A meccsek kapcsán igazából egy jelentős taktikai változásról tudok jelenteni, a felállásnál eddig is húzhattunk nyilakat, de csak egyeneseket, mostantól viszont görbülhetnek is. Hogy ez mire jó? Például arra, hogy szélsőink támadásnál befelé húzzanak, vagy épp a középpályások jobb irányítására. Az FM-es srácoknak mindenesetre annyira bejött az ötlet, hogy láthatólag némi előnnyel „sújtják” azokat, akik ezt használják, de hát egye fene... Az összecsapás előtti, illetve a félidei csapatbeszélgetésekkel viszont nem vagyok elégedett, maradt minden a régiben, egyes sablonok semmire se használhatóak (ki dicséri agyon például félidőben a srácokat, ha ettől úgyis csak leeresztenek?), jó lenne ezen még dolgozni. Annyival azért jobb a helyzet, hogy mostantól nem kell beállítgatni, ki kezelje ezt a funkciót, egyetlen kattintással utasíthatjuk az asszisztensünket, hogy beszéljen ő, ha nekünk nincs ötletünk. (De ha nincs, akkor minek játszunk?)

A főbb változások mellett rengeteg apró is helyet kapott a Football Manager 2008-ban: van külön bajnokság hírszekció, a bírók kritizálását keményebben büntetik, a kulcsjátékosok látványosabban teljesítenek, nem mindegy, hogy kit jelölünk ki a csapat kapitányának, mert klikkek alakulhatnak ki a csapaton belül stb.

Egy szó, mint száz, az SI Games fiai végre ráéreztek, hogy kissé bántó már ugyanazt a tortát visszadobni minden alkalommal, így most tényleg összekapták magukat, és jelentős változtatásokat eszközöltek legendás sorozatukban. Egyetlen komoly bajom volt csupán, a förtelmesen ronda alapskin, de ezt meg szerencsére le lehet cserélni egy kis keresgéléssel, így hát különösebben nem orroltam meg érte.

Maradjunk tehát annyiban, hogy ha szereted a focit, és csörgedezik benned valamiféle menedzservér, akkor már tudod, ki a stílus királya. Ha mostanában néha egy picit kérdésessé is vált ezen rang birtoklója, a Football Manager 2008 egyértelművé tette a kérdést: ő az.