sziasztok!
Légyszi segítsetek!! Elakadtam még az elején.. Egy szobában vagyok a légkondit kikapcsoltam, de nem tudok átmenni a másik szobába, mert ott vannak.. Már mindet kipróbáltam..:-(
A point and click kalandjátékok grafika terén úgy látszik, kétfelé váltak: vannak a vicces kinézetű, rajzfilmszerű játékok, mint a Runaway vagy a Jack Keane. A másik iskola pedig a fotórealisztikusság irányába megy el, mint a Syberia, a Tunguska vagy éppen e cikk tárgya: az Art of Murder: Az FBI titkos aktáiból. És valóban egyre szebbek és realisztikusabbak lesznek. Amikor tesztelésre kaptam ezt a játékot, elsőre azt gondoltam, hogy valami gagyi, nevenincs játékról van szó, mivel korábban nem is hallottam róla. Azonban ezt a hitemet már a doboz kézhezvétele szertefoszlatta. Szimpla műanyag DVD tok helyett egy igényes papírdobozt kapunk, melyet ki is nyithatunk, mint egy könyvet, ám a tartalmát felülről kell kihúznunk.
A következő meglepetés indítás után ért, mivel egyrészt nagyon szép grafikával találtam szembe magam, másrészt a sztori is hamar elkapott és hajtott, elakadástól elakadásig... A másik érdekesség, ami feltűnt, hogy sok mindenben hasonlít a játék a Tunguskára: a grafika minősége (ez persze nem jelent semmit), a képernyőn található lehetőségek (tárgyak, továbbhaladási irányok, megfigyelendő helyek stb.) kiemelt megjelenítése, ha a játékos elakad. Aztán a festett hátér, melynek bizonyos része – a valósághű hatás miatt – mozoghat. Végül a történet, melyben női főhősünkkel nyomozunk hátborzongató, mitikus, rituális összeesküvési ügyben.
Persze mindez a hasonlóság lehet a véletlen művei is, ráadásul akármi az oka, az Art of Murder izgalmasra és szépre sikeredett. A története szerint egy ifjú FBI-os lány bőrébe bújunk, aki most került a céghez, tele van ambíciókkal, meg akarja menteni a lakosságot az utca söpredékétől, ám a történet legelején rögtön megölik a társát, a főnöke pedig vissza akarja ültetni az íróasztalhoz. Ezt persze nem hagyhatjuk, hiszen azért tanultunk annyit – kriminológiát, pszichológiát –, hogy nyomozhassunk. Szerencsére – vagy sajnos – két fontos bűntény is borzolja az idegeket, így a főnök kénytelen az egyiket ránk bízni, de mellénk adja Nicket, a tapasztaltabb kollégát, akit sajnos elég nehéz elérni, mert igen lógós fajta. Így hát egyedül kezdjük göngyölíteni a szálakat, és igyekszünk utolérni Nicket, illetve megfelelni a főnök szeszélyes elvárásainak.
Elég sok helyszínünk van, amelyek mind szépen kidolgozottak. Talán túl sok a sötét hely, de hát ez New York, és milyen stílus illik jobban egy misztikus sorozatgyilkossághoz, mint a noire? Nincs is vele semmi baj: a játék stílusa, zenéje, képi világa mind beleillik a történetbe. Mindez hajtja is a játékost – nehéz elmenteni és abbahagyni. Kivéve azt az egy-két elakadást, ami meg tudja torpantani a lendületet. Azonban ez sem vészes! Az Art of Murdert – hasonlóan a Tunguskához – végigjátszás nélkül is meg lehet csinálni. Mindez – szerintem – annak a segítségnek köszönhető, amely megkíméli a játékost a pixelvadászattól. Így nem marad más dolga, mint logikus módon összekombinálni az információkat és megoldani a nehézségeket. De ez józan paraszti ésszel is megy, kivéve azt a két részt, ahol kicsit többet kellett időzni. Ám végül az is saját kútfőből oldódott meg.
A grafikáról már említettem, hogy nem teljesen statikus a festett háttér. Nos ez igaz, ám némelyik helyszínen – pont emiatt – elég rendesen beszaggat a játék, ami furcsa egy kalandjátéktól. Szerencsére kevés ilyen van, ám az egyik – Ruth, a titkárnő asztala – sokszor előfordul. A magyar feliratról is érdemes pár szót ejteni, hiszen a hazai játékosoknak ez is fontos lehet: a fordítás jó. Néhol talán túl jó is, ami azt jelenti, hogy kicsit hosszabban, részletesebben, bőbeszédűbben fordították le az eredeti angolt, így néha nagyon gyorsan kell olvasni, mivel a hang hamar véget ér és így a szöveg is eltűnik.
Ritkán kerül a kezem közé olyan kalandjáték, ami hivatalosan is elrontható. Azaz ha nem jól csinálunk valamit, a főhősünk meghal. Az Art of Murder azonban ilyen, ami klassz kis bizsergést kölcsönöz minden egyes kattintásunkhoz. Sajnos – vagy inkább szerencsére – kevés ilyen hely van, de azért jó húzás volt a készítőktől. Azonban levon a játék értékéből, hogy baromi lassan menti el a játékállást és tölti vissza. Illetve az izgalmas sztori lezárása se éppen katarzis. Szerencsére a végéig – azaz a játék nagyobb részében – nincsen probléma a történettel.
Összességében az Art of Murder egy elég jó kalandjáték. Viszonylag kevés puzzle van benne és azok sem értelmetlenül, hanem a sztori integráns részeként. A többi feladat pedig tényleg magától értetődő. Ezen kívül igyekeztek elkerülni azt a hibát is, hogy egy szép helyszín maximálás kihasználása érdekében háromszoros csavarral kelljen megoldani egy egyszerű feladatot. A beépített tippgombbal pedig megkímélhetjük magunkat a helyszínek unalmas végigkotorászásától és csak a feladatok ésszerű megoldására kell koncentrálnunk. Mindezt szerethető hősünkkel egy gyönyörű játékban.
