Valami újba belevágni, ráadásul mindezt a megszokottól homlokegyenest tenni legtöbbször kockázatos dolog. Ennek ellenére az EA úgy gondolta, hogy maga is belép a gördeszkajátékok piacára, konkurenciát állítva a Tony Hawk szériának. És hogy a versenyben tényleg "extrákkal" induljon, egész újszerű vezérlési módszert választott a skate. címre keresztelt, PS3 és X360 platformokon megjelent játékhoz.
Na de kezdjük az elején, a kerettörténettel. Merthogy a skate.-nek az is van, ha nem is egy túl összetett valami. Egy nagy baleset – busszal való találkozásunk – után vágunk neki a város utcáinak, hogy újra elsajátítsuk a deszkás trükköket, különböző feladatokat teljesítve felkerüljünk magazinok címlapjára, szponzorokat szerezzünk, no meg versenyeket nyerjünk. A játék terepéül szolgáló város igen nagy, hosszú időbe telik egyik végétől a másikba átdeszkázni, így igénybe vehetjük a tömegközlekedést is. A különböző zónáknak eltérő témája is van, betondzsungeltől macskaköves, régi épületekkel tűzdelt belvárosi részekig. A hely mindemellett élő, (mérsékelt) autóforgalommal, fellökhető járókelőkkel stb.
Ahogy a bevezetőben említettem, a játék legfőbb újdonsága az irányításban rejlik. Nincs külön gombunk az ilyen-olyan ugrásokra, helyette gyakorlatilag különböző testrészeink vannak hozzárendelve a kontroller egyes részeihez. Két gomb a lábainkkal való gyorsításra (külön jobb és bal láb), a két alsó ravaszgomb kezeink vezérlésére szolgál, tehát például az utóbbiakkal foghatjuk meg deszkánkat. A trükkök végrehajtására pedig az analóg karok megfelelő mozgatása szükséges, így a jobb karral vezérelhetjük lábunkat a különböző ugrásokhoz, a ballal (vagy a SIXAXIS dőlésérzékelő funkciójával) pedig kanyarodhatunk gurulás közben vagy a levegőben fordulatokat téve. Tehát a jobb kart például középállásból lefele húzva nekikészülünk az ugrásnak, majd hirtelen felrántva ugrunk egyet. Ha mindezt átlós vagy íves mozdulatokkal tesszük, különböző extra trükköket láthatunk szereplőnktől. Ha a levegőbe érve megnyomjuk az egyik ravaszgombot, karakterünk lehajol és megfogja a gördeszkát, ha pedig a bal analóg kart is használjuk, pöröghet is ugrás közben. Persze ha mindezt rosszul időzítjük, az eredmény egy látványos esés lehet. És itt értünk el az irányítási rendszer legfontosabb részletéhez: az időzítésen múlik gyakorlatilag minden, ha kicsit is tévedünk, egész más trükk jön létre, vagy rosszabb esetben egy óriási bukás. (Nagyobb esések után pedig azt is kijelzi a gép, hogy milyen arányú sérüléseket, töréseket szereztünk különböző testrészeinken.)
Más deszkás játékokkal ellentétben a skate.-ben nem kell feloldani rejtett mozgásokat, ha elég ügyesek vagyunk, magunktól rájöhetünk az egyes speciális mozdulatokra. De a program is segít az irányítás elsajátításában, a kapott küldetések eleinte egy-egy mozgáskombinációra vannak kiélezve. Előrehaladásunk jutalmáét azonban mégis az unlockolások jelentik: a város új helyszínei válnak elérhetővé, ahogy jutunk előre a ranglétrán. A feladatok változatosak: egy-egy speciális mutatványt kell jól bemutatnunk, meghatározott számú pontot kell elérnünk, esetleg párbajra kell kiállnunk egy másik deszkással, pontosan utánozva az általa bemutatott trükköt, majd mi mutathatunk egyet, amit neki kell teljesítenie. Mindemellett filmre is rögzíthetjük deszkázásunkat, és ezt egy alapszintű beépített vágószoftver segítségével tetszés szerint alakíthatjuk is, majd megoszthatjuk a netes közösség tagjaival. Főhősünket természetesen maximálisan tetszésünkhöz hangolhatjuk, testfelépítésétől arcberendezésének megválasztásán keresztül márkás ruházatáig sok-sok ponton.
A skate. határozottan jó próbálkozás a Tony Hawk játékok uralmának megtörésére. Persze mint általában minden első kísérlet, nem tökéletes, de kíváncsian várjuk, vajon az EA is sorozatban gondolkodik-e vele, és folyamatos fejlesztések során egyre tökéletesebb játékkal jön ki a piacra.
