Nagyon jó és izgalmas játék, kb 2 hónapja van meg, és nem sietem el a dolgot! :-D Szerintem a grafika nem is olyan lényeges, pont passzol egy lerobbant káosz által uralt kutatóbázishoz. Azt én is észrevettem hogy 1-2 feladat nem épp a logikus kategóriába tartozik.
Amúgy szerintem nem igaz az hogy az ellenfelek csiga lassúak:-D Szinte mindíg az volt hogy ha észre vett egy, akkor vadul elkezdtem futni, egy pillanatra hátranéztem, és ott lihegett a nyakamba;-)
Amúgy az picit jobb lett volna hogy ha már az elején is úgy van hogy nem úgy jönnek a szörnyecskék hogy felveszek egy tárgyat és utána hanem össze vissza:-D Jó persze ez meg amiatt lenne gond mert nem lehet megölni őket de így izgisebb lenne. Mind1. végsősoron nekem nagyon elnyerte a teccésemet ! 5*
A horror témájú kalandjátékok kategóriáját erősíti a svéd Frictional Games új játéka, first-person kameranézettel, egy tervezett trilógia második epizódjaként. Az első rész az Overture alcímet viselte, míg a befejező epizód úgy néz ki, a Requiem elnevezésű kiegészítő lesz hamarosan. Nézzük, miről is szól a sorozat!
Az Overture részben Philip, a főhősünk egy levelet kap halottnak hitt apjától, így elindul a keresésére, és a nyomokat követve Grönlandra jut. Az időjárás viszontagságai elől menekülve egy elhagyatott bányában keres menedéket, ahol rádióüzeneteket vesz egy embertől, aki állítólag tud egy-két infót, ami Philipet érdekelheti, de rádión nem mondja el, csak személyesen... Philip tehát egyre mélyebbre merészkedik a bányában, közben furcsa módon nagyra nőtt, és annál ellenségesebb természetű állatokat talál, meg annak a nyomait, hogy ezen a helyszínen egy titkos társaság valami szokatlan jelenséget tanulmányozott. Philip végül megtalálja a fent említett illetőt, aki arra kéri, hogy izzítson alá egy kicsit a szemétégetőben... A maradványai között aztán talál egyet s mást, ami a bánya „zárkózottabb” részeibe, a Menedékbe való bejutást segíti. Főhősünk rövidesen arra lesz figyelmes, hogy valaki figyeli, de hogy ki, azt már nem tudja kideríteni, mert az a valaki leüti... És itt kezdődik a második rész: Philip egy koszos, bezárt helyiségben egy még koszosabb matracon tér magához, és érthető módon az az első gondolata, hogy ki kellene onnan jutnia valahogy.
Maga a játékmenet a szokásos kalandjáték sémában zajlik, különféle helyzeteket kell megoldanunk a környezetünkben található tárgyak, vagy azok kombinációinak segítségével. A first-person keret különlegességét az interaktív objektumok és azok kezelése jelenti: olyan mozdulatokat kell tenni az egérrel, mintha valóban megfognánk az egyes tárgyakat. A fentebb vázolt kezdő helyiségből például az „egyszerű” kalandjátékos szisztéma szemszögéből leírva úgy lehet kijutni, hogy kivesszük a pénzérmét a szekrényből, az asztalon lévő satuval kilapítjuk, elhúzzuk a fal melletti polcot, és a mögötte található szellőzőrácsot kicsavarozzuk a meglapogatott érmével. Nos, ez a Penumbrában úgy zajlik, hogy megfogjuk a szekrényajtó szélét, és egy negyedköríves egérmozdulattal nyitjuk ki, megfogjuk a satu karját, és egész köröket írunk le az egérrel, hogy összepréseljük a belehelyezett érmét, aztán megfogjuk a polcot, és az egeret egyenesen magunk felé húzva tudjuk elmozdítani a faltól.
A feladatokkal egyébként akadnak kisebb-nagyobb problémák. Egyrészt, hogy nem feltétlenül logikus a megoldásuk. Egyik-másikkal igen sokat kellett vacakolnom, aztán megesett, hogy csak véletlenül jöttem rá a megoldásra. A másik, hogy a továbbjutáshoz szükséges dolgokat nem mindig egyszerű megtalálni. Például volt egy biztosítékszekrény, aminek ki kellett nyitni valahogyan az ajtaját. Erre célszerűnek láttam egy nagyobbacska vasrudat kivonszolni az egyik közeli szobából, hogy azzal majd leütöm a zárat, de azzal nem működött, a fal mellett, az árnyékban rejtőző kisebb betondarab volt a „kulcs”, amit hozzá kellett vágnom, hogy letörjön az ajtó. És az sem túl kellemes, hogy a gázmaszkot konkrétan az elgázosított szobán belül találjuk, amely gáz mindamellett, hogy mérgező, még a látásunkat is elhomályosítja... Az pedig igazán kellemetlen, mikor rájön az ember a helyes megoldásra, de elsőre-másodikra nem működik, és esetleg arra már nem gondol, hogy harmadjára is meg kellene próbálni. Ezek persze nem gyakori dolgok, különösebben nem zavaró, de előfordul, érdemes rá odafigyelni. Hogy pozitívumot, ellenpéldát is említsek ebben a témában, vannak olyan kisebb feladványok is, amelyekre több megoldás is létezik. Például amikor ki kell halásznunk egy doboz kólát az automatából, azt megtehetjük úgy is, hogy bedobjuk a pénzérmét, amivel nemrég a szellőzőrácsot csavaroztuk ki, vagy hozzávághatunk egy téglát. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: kiesik egy doboz üdítő.
Mint mondottam volt, FPS nézetből játszunk, egy sötét, lepukkant kutatóbázis belsejében kell mászkálnunk, és – micsoda meglepetés – kis idő elteltével jönnek a zombik is... Ez még nem is lenne baj, ha az elején a matracunk mellett letámasztottak volna egy shotgunt is, de ilyesmiről szó sincs. A zombikkal két dolgot tehetünk: vagy elbújunk, vagy elszaladunk előlük. Jó esetben van egy helyiség, aminek az ajtaján csak kívülről van kilincs, oda becsalogathatjuk, és bezárhatjuk az egyiküket, de nem ez az általános. Alapesetben marad a szaladgálás, de úgy meg elég macerás logikai feladványokon gondolkodni. Mégiscsak jól jött volna az a shotgun...
A játék grafikája elég rendesen le van maradva, de ez nem különösebben zavaró tényező. Az elején még feltűnt, mert külön odafigyeltem rá, de aztán a továbbiakban eléggé belemerültem a kalandozásba ahhoz, hogy erről teljesen elterelje a figyelmemet. A hangok viszont dicséretesen sokat tesznek hozzá az atmoszférához! A sejtelmes zörejek a szomszédos helyiségekből, csörömpölés, sziszegések, sikolyok és egyebek gondoskodnak arról, hogy valahogy mindig legyen a játékosnak valami baljós előérzete, sehol ne érezze magát biztonságban. A hangokkal kapcsolatban meg kell említenem, hogy a hazai kiadás teljesen magyar nyelven jelent meg, a hangok, a feliratok a falakon, a szövegek a jegyzetfüzetünkben mind-mind magyarok, tehát a hiányos angoltudás senkit ne tartson vissza attól, hogy közelebbről megismerkedjen a játékkal. A szinkronok egészen jól sikerültek, az egyetlen, ami egy kicsit idegesítő, az a „tudatalattink” hangja, amit a legtöbbet hallunk, de hadd tegyem hozzá, hogy ennek a hangnak éppen ez a célja...
Így a végén meg kell még említenem a játék egyik fő jellemvonását, miszerint a 3990 forintos budget árkategóriában került a polcokra – ráadásul igényes megjelenésben, vastagabb DVD dobozban, papírtokkal. Ezt is figyelembe véve egy nagyon kellemes játékról beszélhetünk, de félreértés ne essék, teljes árú játékként is megállná a helyét. Kicsit rövid ugyan, de az egyedisége miatt mindenképpen megér egy próbát, és a fent említett atmoszféra néha még engem is meglepett, holott meg voltam róla győződve, hogy engem holmi horror témával már nem lehet megijeszteni...
