Pár éve bármit el lehetett adni Leonardo da Vinci nevével: könyvet, filmet, szappant, női magazint... bármit. Gondolom, ekkor kezdték el fejleszteni ezt a kalandjátékot is. És kissé lemaradtak vele. Szerencsére a Dan Brown bestsellerét követő da Vinci mánia alábbhagyott, és még nagyobb szerencse, hogy ez az elsőre gyengének látszó kalandjáték is igen élvezetesre sikerült. Nincsen semmi köze a hírneves könyvhöz, sőt mintha iróniát is fogalmazna meg vele szemben, hiszen ebben a történetben da Vinci éppen az olyanok ellenkezőjét testesíti meg, akik hisznek a regény fantasztikumának.
A történetben persze sok rejtély van és természetesen misztikum is, azonban időnként megjelenik maga da Vinci, és meggyőz minket arról, hogy mindez csak babona, és mindennek természetes magyarázata van. Ráadásul – mint azt tudjuk – da Vinci nemcsak művész volt, hanem tudós polihisztor és mérnök is. Igazán jó alany egy kalandjátékhoz, hiszen elromlott gépezeteit nekünk kell megjavítanunk, hogy továbbjuthassunk a történetben.
A Da Vinci rejtélyei egy panorámás klikkelős kalandjáték. Előre renderelt helyszíneiben minden irányban körbefordulhatunk, mint például a Jumurdzsák gyűrűjében. Ezzel egyetlen gond van: ha többen ültök le a gép elé, hogy együtt kalandozzatok, akkor az, aki nem az egeret irányítja, könnyen elszédülhet. Ez inkább az elején jelent gondot, mert utána nagyrészt a megismert helyszíneken barangolunk és nem kell annyit forgolódnunk, hogy minden négyzetmillimétert átpásztázzunk.
A helyszínek nagyon szépek és kidolgozottak. A játék nevéből ítélkezve nem számítottam erre és ezért pozitív csalódás volt a remek grafika. Ugyanebbe a grafikai hangulatba illik bele a program kezelőfelülete. Különösen a tárgyaink rendezgetésére szolgáló panel, de a menük is. Ha már megemlítettem, érdemes leírni a tárgyas panelt. Itt gyűlnek ugyebár a felvett tárgyak, hasonlóan a többi kalandjátékhoz. Sajnos más játékokkal ellentétben, itt nem kombinálhatók a tárgyak ezen a panelen belül. Például egy foghíjas létrát itt nem tudunk megjavítani, hiába van nálunk a két új létrafok. El kell mennünk egy olyan helyre, ahol a létra letehető, és csak ott rakhatjuk be a két új fokot. Ellenben ezen a panelen van a lelkiismeretünk. Ezt egy ördög és egy angyal szimbolizálja. Mi magunk pumpálhatjuk fel jó vagy rossz énünket, attól függően mire van szükségünk a feladat megoldásához. Ez egy érdekes újdonság. Ezen kívül ezen a panelen van két notesz is. Az egyikben a történetünk íródik: itt jegyzeteli le helyettünk a gép, hogy mi történt velünk és milyen feladataink vannak. A másik noteszben a felvett dokumentumok gyűlnek, ezeket itt olvashatjuk el. Természetesen többségüket – da Vinci valódi szokása szerint – tükörírással írták és csak tükörrel olvasható. Ezen kívül néha egy szerkezet rajzát kapjuk, de elrontva. (Mindezt da Vinci stílusában megrajzolva.) Ezeket a szerkezeteket a lapon – hasonlóan a The Incredible Machine játékhoz – 2D-ben rakhatjuk össze. És ha működik, akkor kapunk valami újabb útmutatást, vagy a történetünk gördül tovább.
A magyar fordítás mindig kritikus. Így van ez most is. Maradtak hibák a honosításban, ráadásul néha olyanok, amelyek megakaszthatják a feladatok megértését. Például látszólag más fordította a tárgyak neveit, és más a naplónkba bekerülő szövegeket: így a naplónkban az a feladat olvasható, hogy fessünk meg valami tányérokat. És bár a helyszínek tele vannak tányérokkal, azok megfesthetetlenek. Úgyhogy gyors fejtörés, mi is lehetett az eredeti szöveg: plate, ami vaslemezt is jelent. És igen, a tárgyak között ott vannak a vaslemezek, amiket meg is lehet festeni.
Érdeme a játéknak, hogy nem csak egyféle végigjátszás van benne. Ugyanazt a dolgot többféleképpen is megoldhatjuk. Például lelkiismeretünk elaltatásával lophatunk is, vagy kicsit több munkával aranypénzt is verhetünk, amivel a kívánt tárgyat – lopás helyett – megvehetjük. Ráadásul nem is mindent fix sorrendben kell megoldani. Váltakoznak ugyan a napok, de ezt csak a fő feladatok vezérlik. A kisebb feladatokat bármikor elvégezhetjük. Ezt persze mi nem tudtuk előre, és abban a biztos tudatban játszottunk, hogy ezt az ajtót vagy szekrényt csak azért nem tudjuk kinyitni, mert még nem jött el az ideje. Aztán amikor közeledtünk a sztori végéhez, már kénytelenek voltunk kinyitni, és akkor derült ki, hogy ezt már az első nap is meg tudtuk volna csinálni, ha többet gyűrjük magunkat. Ráadásul a szekrény tartalmával sok minden könnyebb lett volna... Mindez pedig arra ad lehetőséget, hogy ne csak egyszer élvezhessük végig a kalandot. Maga a befejező videó is többféleképpen érhet véget, attól függően hogyan döntünk korábban.
Összefoglalva a Da Vinci rejtélyei sokkal jobb annál, mint amit a neve vagy a doboza sugall. Vannak hiányosságai (kevés helyszín és a tárgyak összekombinálhatóságának hiánya), de a szép grafika és a nem kötött sorrend, illetve az alternatív megoldások mégis izgalmassá teszik egy kalandjátékos számára.
