Gobliiins 4

Onnan lehet tudni, hogy egy szórakoztatóipari ágazat tekintélyes múltra tekint vissza, hogy képes több évtizeddel ezelőtti örök klasszikusokat is felmutatni, amelyekre gondolva minden beavatott elégedetten csettint: igen, azok voltak ám az idők, amikor ilyen dolgok születtek. A tekintélyes múlt másik ismérve, hogy az adott iparág nem csupán képes a klasszikusok kitermelésére, hanem évtizedek múltán azok felélesztésére is. Legyen szó remake-ről avagy éppen húsz évvel későbbi folytatásokról, a játékipar már a 90-es évek végén tizenéves klasszikusokat porolt le, abban bízva, hogy a nagy nevek nagyszámú vásárlót vonzanak majd a kasszák elé. Ezen folyamatábra legújabb terméke a Gobliiins 4 is, amelynél a harmadik és a negyedik rész megjelenése között potom tizenhat élv telt el.

A már-már kultikusnak számító sorozat első tagja 1991-ben jelent meg. Ebben három megnyugtatóan idióta, ámde különböző képességekkel felvértezett goblinnal kereshettünk, poénkodhattunk és kutathattunk, no meg persze ipari mennyiségben oldhattunk meg fejtörőket. A Pierre Gilhodes által teremtett teljesen lüke goblinok, és nem kevésbé tökkelütött világuk játéktechnikailag már megjelenésükkor sem számítottak különösebben innovatívnak: jófajta kalandjátékok voltak ezek, melyekben egyik helyszínről a másikra különféle logikai feladatokon át vezetett az út. Szereld fel ezt, bökd oda amazt, és húzd ki emezt – nagyjából ennyiben foglalható össze a Gobliiins életfilozófiája. A meglehetősen egyszerű játékmenetet a már említett humor és a szeretnivaló karakterek dobták fel, olyannyira, hogy a folytatásokra éhes közönség az első epizód megjelenését követő években, azaz 1992-ben és '93-ban két utódot is kapott, melyekben a főszereplők száma fordított arányosságban csökkent a sorozat számozásával a kezdeti háromról egyre. Ezen előzmények után azonban síri csönd honolt a sorozat háza táján, egészen pár évvel ezelőttig, mikor is felrebbent a hír: készül az oly sokak által várva-várt negyedik epizód. Egy várakozásba bő másfél évtized alatt simán bele lehet őszülni, azonban mit számít mindez, ha a végén a jutalom bár nem maga a Szent Grál, de legalábbis minimum egy korszakos remekmű. A Gobliiins 4 esetében azonban mindez nem ilyen egyértelmű. Távolról sem.

Alapvetően amit a negyedik rész formájában kapunk, meglehetősen bajosan nevezhető folytatásnak a szó klasszikus értelmében – azonban remake-nek sem nagyon. Ugyanis mint az már az előzetes videókból kiderült, ipari forradalmat megszégyenítő fejlődésre nem számíthatunk, hiszen lényegében ugyanazt a játékmenetet kapjuk meg, mint az előző évtized elején. Agyzsibbasztó hőseinkkel most is lineárisan baktatunk egyik pályáról a másikra, ott különféle tárgyakat gyűjtünk össze, hogy ezekkel megoldhassuk a változatos feladatokat, és továbbjussunk a következő, szintén egy egész darab képernyőnyi pályára. Aztán a következőre. És még egyre. És még egyre... Maga a metódus az eredeti sorozat megjelenésének idején tökéletesen megfelelt a kívánalmaknak, sőt, bizonyos, napjainkban sűrűn emlegetett megszorítással még ma is teljesen elfogadható lenne. Azonban hiába az elődöket talán túlságosan is idéző játékmenet, ha egyszer a Gobliiins sava-borsát adó feladványok erőteljesen alatta maradnak a klasszikusok nívójának. Nem mindig és mindenhol, de az általános összkép a fejtörők terén (is) gyengébb, mint az ősökben volt, habár azt el kell ismerni, hogy találkozhatunk pár némileg megizzasztóbb fejtörővel is. Általánosságban azonban kevesebb a kombinációs lehetőség, és főként kevesebb az ötlet.

Mindazonáltal a fejtörők csupán a játékélmény egyik felét adták a Gobliiins sorozatban. A másik hangsúlyos elem a humor volt, melynek terén a negyedik felvonás szintén elmaradt a régi játékoktól. Van ugyan egy-két értékelhető poén, s persze ne tagadjuk: az elődök sem értek fel Monty Python-i magasságokba, azonban az ott megtalálható gyermeki báj viszonylag ritkán csapott át gyermeki infantilizmusba. Ez azonban nem mondható el a negyedik részről, melynek szellemisége láthatóan egy meglehetősen alacsony átlagéletkorú korosztályt céloz meg. Mindez nem is lenne probléma, azonban míg az első három epizód nagyjából egészében remekül élvezhető volt idősebbek számára is, ugyanezt a kijelentést nem merném megkockáztatni a negyedik mű esetében.

További problémaforrás – mit problémaforrás, egyenesen atomkatasztrófa –, hogy az audiovizuális megvalósítás finoman szólva sem áll a helyzet magaslatán. Pedig olyan szép szó. Audiovizuális. Csak éppen a Gobliiins 4 esetében se audio nincs, se vizualitás: ami meg van, abban nincs sok köszönet. A grafika a hasonszőrű játékok kilenc-tíz évvel ezelőtti színvonalát idézi, amire még az "ocsmány" is meglehetősen hízelgő jelzőnek tűnik. A megvalósításért felelős grafikus motort sanda gyanúm szerint több mint tíz éve készíthették el, s most kapták elő nagy hirtelenjében a fiókból: más magyarázat ugyanis nincs erre a vizuális horrorra. A grafikai stílus javíthatna a helyzeten, azonban különösebben markánsnak, netán megkapónak ez sem nevezhető. S bár a zenék jól illeszkednek a játékhoz, az egyes karakterek által generált effektektől néha a szabályszerű idegbaj kerülgetett. Pedig bizonyára jópofának szánták őket – ahogyan én is annak találnék egy pár válogatott kínzási módszert némely fejlesztővel szemben.

Ami azonban sokat emel a játék fényén az a magyar feliratok megléte. A fordítások igyekeznek alkalmazkodni a Gobliiins lökött világához, és azt hiszem e téren semmi kivetnivalót nem találhatunk a játékban. Nem elhanyagolható, sőt, fantasztikus kezdeményezés, hogy a Gobliiins 4 mellett az első három rész is megtalálható a DVD-n... szintén magyar feliratokkal ellátva! Nincs semmiféle botladozás az MS-DOS-sal, csak ikonra kattint, és indulhat is a móka, ráadásul remekbeszabott feliratokkal. Le a kalappal a CD Projekt előtt, mert nem csupán a negyedik részt látta el feliratokkal, s nem pusztán csatolta az első három epizódot, hanem magyarította is őket. S ráadásul mindezt a négy játékot tartalmazó csomagot a friss játékok árának töredékéért megkapjuk. Bravó!

Önmagában értékelve meglehetősen vérszegény próbálkozás a Gobliiins 4. Olyannyira az elődei által kitaposott ösvényen jár, hogy ki sem látszik a környező fűből, ellenben a Gobliiins szériát naggyá tevő alkotóelemek csupán igen szerény mértékben kúsztak át a negyedik részbe. Ami megmenti a játékot, az a magyarítás (amelynek megléte ellen általában pontosan én szoktam agitálni): így, ha a nosztalgiázni vágyó felnőttek többsége számára nem is nagyon nyújthat megfelelő szórakozást, a kisebbek egészen jól ellehetnek vele. Addig is a nagyobbak elővehetik a mellékelt első három részt, és nagyszerűen eljátszhatnak velük. Azok ugyanis klasszikus játékok voltak.