A Call of Duty: World at War cikkben megmondtam már, hogy a rajongói véleményeken nehéz kiigazodni. A klasszikus II. világháborús játékmenet megcsúfolásáról szóló előzetes nyafogások igen hamar elcsendesültek a Call of Duty: Modern Warfare óriási sikerével, majd a Treyarch műhelyében készült következő rész, a Call of Duty: World at War aztán újfent visszatért a II. világháborúba, konkrétan a csendes-óceáni hadszíntérre. Ez az epizód szintén sikeres lett, bár a vélemények összességében mégis megoszlottak róla.
Még ki se jött a World at War, de az Infinity Ward már bejelentette, hogy ők már készülnek a 6. résszel, amitől persze újra teljes izgalomba jött a gamer közösség. Némi hezitálás után végül a Modern Warfare 2 alcímet kapta az új epizód, ezzel is jelezvén, hogy a mára legendává vált 4-es sorszámú Call of Duty továbbgondolása következik. És hogy előre is eloszlassam a kételyeket, jelentem, hogy ezt maximálisan sikeres módon hajtották végre.
Az intro során felvillan pár ismerős jelenet a Modern Warfare első részéből, majd pedig megtudhatjuk, hogy a második epizód a történtek után 5 évvel folytatódik. A kis híján világháborút kirobbantó, de végül pürrhoszi győzelemmel ledurrantott Imran Zakajevet hőssé avatják Oroszországban, mintegy jelezvén, hogy az agresszív, fegyverkező politika továbbra is uralja az ország jövőjét. Ebben a részben most Zakajev egykori jobbkeze, Makarov gerjeszti a konfliktust, egyre inkább globális szintre.
A Modern Warfare 2 is több párhuzamos síkon zajlik, vagyis ismét több szereplő bőrébe bújhatunk. Joseph Allen közlegény az USA hadseregének felderítői közül indul, majd ügynökként beépül Makarov csoportjába. Próbálom nem lelőni a csavarokat (mert akadnak szép számmal!), de a konfliktust az robbantja ki, hogy a begőzölt Makarov csoportjának élén vérfürdőt rendez a moszkvai reptéren, ártatlan civileket lőnek halomra, majd az egészet úgy alakítják, hogy az amerikai ügynököket tegyék meg bűnbaknak. Innentől elszabadul a pokol, ugyanis Oroszország totális inváziót indít az USA ellen. James Ramirez közlegény szerepében kell helytállnunk, keresztültörni az orosz elit ejtőernyősökön egy virginiai kertvárosból egészen az ostrom alatt álló, apokaliptikus látványt nyújtó Washington DC-ig, és felszabadítani a rommá lőtt Fehér Házat.
Megjegyzés: A napokban pletykák jelentek meg, hogy az említett reptéri rész miatt Oroszországban be is tiltották a játékot, ezt a hírt aztán az Activision cáfolta. Mindenesetre a játékban már eredetileg is megtalálható egy opció, amellyel az agresszív részeket (konkrétan ezt az egy pályát) kikapcsolhatjuk. Szóval az anyukák megnyugodva hátradőlhetnek a fotelben, hogy a csemetéjük így biztos nem válik egy torz személyiségű, agresszív állattá. (Majd csak a tévéhíradók és az agyatlan műsorok hatására fog...)
Persze szokás szerint az ellenség háta mögött is akadnak feladatok. A különleges Task Force 141-es csapat szakadatlanul próbál rálelni Makarov nyomára. "Roach" Sanderson szerepében megfordulunk egy brazil nyomornegyedben, Kamcsatka környékének jeges vidékén, valamint a Kaukázusban. A Task Force-ban utasításainkat egy régi jó ismerőstől, a CoD4-ben megismert "Soap" MacTavish-től kapjuk. Ő a végére újra játszható karakterré válik, sőt felbukkan az ugyancsak ismerős (bár az eltelt idő, és a "lakályos szobácskája" miatt kissé megzizzent) Captain Price is. A számos fordulat, árulás és elkeseredett küzdelem újra összekovácsolja az utóbbi két hőst, velük kell végül eljutni a fináléig.
Mint látható, igen sokfajta helyszín és különleges küldetés kapott helyett a Modern Warfare 2-ben. És az ebben rejlő lehetőséget a fejlesztőknek sikerült maximálisan kihasználniuk. Igaz, a single player kampány most se túl hosszú, de talán még az előző Modern Warfare epizódnál is változatosabb, fordulatosabb. A "mezei" előrenyomulós (esetleg védekezős), halomra lövős részeken kívül lesz még motorosszános üldözés, Humvee fegyverzetének kezelése, UAV Predator robotrepülő irányítása, motorcsónakos száguldás, búvárkodás, valamint megszerezhető fegyverek hatalmas tárháza.
Már az alapvetőnek számító amerikai fegyverekből is bőséges választék van, de az ellenség helyszínen hagyott arzenálja is több mint kielégítő. Van itt minden: karabélyok, mesterlövész puskák, rakétavetők, oldalfegyverek. Sőt, ha hozzávesszük, hogy szinte mindegyikből többféle variáció is előfordul a játékban (lézeres, hőérzékelős, robbanótöltet/shotgun illesztés, duplakezes pisztolyok/Uzi stb.), még inkább impozáns számot kapunk. Még arra is figyeltek a készítők, hogy a brazil nyomortelepen mindenféle ócskasággal küzdenek ellenünk: század eleji sörétes puska, lefűrészelt csövű, duplakezes mordályok stb. Persze ezeket is felszedhetjük.
Az első Modern Warfare-ben akkora sikert aratott a lopakodós, mesterlövészes rész, hogy a folytatásban több hasonló pálya is helyet kapott. Mégsem hat önismétlőnek a dolog, hiszen a feladatok és a terep rendkívül változatosak. A legütősebb talán a kazahsztáni lopakodás, amikor MacTavish vezetésével (akit a Modern Warfare 2 idejében már senki sem a "Soap" becenéven ismer, hiszen azóta kapitány lett) hófödte hegycsúcsokon, szakadékokon kell átkelni, csákánnyal megmászni a jégfalakat. Elképesztően látványos, ahogy a csákány segítségével felfelé araszolva hasadozik a jég alattunk, és egyre kiterjedtebbé válnak a repedések. Ahogy megyünk, még a lábnyomaink is megmaradnak a hóban. Itt egy szenzoros fegyverünk lesz, amellyel a hófúvás közepette is érzékelhetjük az ellenséges mozgást a környékünkön. De ugyancsak látványos az olajfúrótornyos küldetés, amikor egy tengeralattjáróból kiindulva kell megközelítenünk és megszállnunk az objektumot. Arról nem is beszélve, hogy pár percig még abba is betekintést nyerhetünk, hogyan követi figyelemmel az űrállomásról egy asztronauta a nukleáris rakéta útját, illetve hogyan éli (avagy nem éli...) meg az atomrobbanást (ugyancsak nem lövöm le a sztorit).
Elképesztően magával ragadó játék lett a Call of Duty: Modern Warfare 2, ez már talán a fentiekből is sejthető. Az Infinity Ward igazán kitett magáért, már csak nézelődés céljából is érdemes bejárni a terepeket, hiszen rengeteg látványosságot, apró ötletességet vehetünk észre. Már az első rész is kiváló volt ezen a téren, de még fokozták. Sikerült olyan atmoszférát, jellemző akciókat, jeleneteket összehozni, amelyek hűen reprezentálják az eredeti élményt. YouTube-on és a LiveLeaken szoktam nézegetni olykor iraki vagy afganisztáni harci videókat, és szinte egy az egyben ugyanazok a jelenetek elevenednek meg. Például amikor az UAV robotgépet irányítjuk (csak ez nem konyhai, és nem répát szeletel :o) ), vagy amikor a Humvee oszlop előrenyomul az afgán faluban. Ha Ti is rákerestek ilyesmire, ugyanazt az élményt kapjátok, mint a játékban.
A karakterek mozgása minden eddigit felülmúl. Hihetetlenül életszerű minden egyes mozdulat, semmi szögletes, mesterkélt vonást nem lehet felfedezni, egyszerűen tökéletes. Például érdemes megfigyelni a legelején a kosárlabdázó katonákat, hogy milyen kecsesen mozognak, szóval a modellezés minden téren kiváló lett. Persze itt is napirenden vannak a folyamatos golyóváltások, robbanások, tűz- és füsteffektek, és ha nem is olyan formában, mint World at War, de ez a CoD rész is tartalmaz brutális, véres jeleneteket. A halálos sebesültek még kicsit mocorognak, vagy próbálnak elkúszni, véres csíkot húzva maguk után. Igazán durva a már említett repteres jelenet lett, ahol ártatlan civilek tömegét mészárolják le a terroristák.
Mindehhez párosulnak az ugyancsak tökéletes hanghatások, mint a fegyverropogás, vagy a társaink kiáltásai. Az amerikai katonai szlenget fölényes fesztelenséggel használja a játék, és ez jót is tett neki, jó hatással van az élethűségre. Valóban nem nehéz beleélnie magát a játékosnak a Modern Warfare 2 által teremtett harci helyzetekbe.
Zavaró tud lenni, hogy néha eléggé besűrűsödik az akció, például a brazil putrik dzsungelében hol előttünk, hol mögöttünk bukkannak fel a harcosok, megzavarodva rohangálunk fel-alá, és lövöldözünk ész nélkül. De máskor is előfordul, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Lehet, hogy kifejezetten ez volt a cél, az utcai harcok követhetetlen forgatagának modellezése, szóval inkább csak halványan említem meg a negatívumok között. Viszont maga a sztori sem annyira kerek, mint az előző modern rész esetében, alapvetően jó a koncepció és a fordulatok, de néha nem teljesen érthető, miért pont egy adott helyszín a cél, és hogyan kerültünk oda.
A nagyjából 6-8 óra alatt végigjátszható egyszemélyes kampány mellett természetesen megtaláljuk a megszokott – de természetesen jelentősen kibővített, felújított – multiplayer módot, valamint újdonságnak a Spec Ops játékot, amelyben egyedül vagy egy társunkkal kooperatívan hajthatunk végre külön ehhez a módhoz készült küldetéseket. Ezekről a játékmódokról azonban egy-egy külön cikk keretében fogunk megemlékezni, hiszen mindkettő hozott annyi újdonságot, hogy mindenképpen hosszabban érdemes írni róluk.
Zárásul pedig megemlíteném még, hogy a kampány végére érve egyszerűen zseniális a stáblista megoldása: mintha egy múzeum kiállításán, interaktív módon elevenednének meg az epizódok. A látogatók pedig közben sétálnak, mobiltelefonálnak vagy trécselnek egymással. Igazi csattanó a végére, hatalmas!
Mint ahogy az egész program is hatalmas, ugyanis a Modern Warfare 2-n nem bonyolítottak túl semmit. A 2-3 oldalas kézikönyv gyakorlatilag súlytalan, hiszen a játék önmagáért beszél. Az Infinity Ward nem csak lemásolta előző játékát, hanem igazán változatos és hangulatos formában újította meg. Mind a kampány, mind a Spec Ops küldetések, mind pedig a multiplayer mód hosszú órákra (az utóbbi akár napokra) képes a monitor elé szegezni az FPS rajongókat. A Call of Duty ismét a csúcsra került.
