Annak idején az Operation Flashpoint nagyon sok újdonsággal robbant be a PC-s játékvilágba, melyből az egyik elhanyagolhatónak hittről kiderült, hogy mégis fontos érzelmi erővel bír: ez pedig a kelet-európai táj. A cseh fejlesztők valószínűleg nem véletlenül csinálták meg a térségünk hangulatára nagyon emlékeztető három szigetet. A játékosok pedig a szívükbe zárták, mert annyira különbözött az akkor megszokott játékok környezetétől. De ez csak akkor derült ki, amikor az ArmA első része – melyben az irakosan sivatagos táj és az olajkutak domináltak – nem aratott osztatlan sikert. Ám jött az ArmA 2 és Csernorusszia, melyben újra a zöld, a kelet-európai növényzet dominált.
Úgy látszik, ebből mégsem tanultak a Bohemiás fiúk, vagy úgy érezték – amint azt nagyobb vetélytársaik is felfedezték – hogy egyre nagyobb az igény valami Afganisztánszerű játéktérre (gondoljunk csak a hamarosan megjelenő új Medal of Honorra). Így aztán erre alapozták kiegészítőjüket, de úgy, hogy azért megmaradtak a csernorusz történetnél, azaz egy fiktív ország háborús övezetét kapjuk meg, Takisztánt. Ez az ország nemcsak azért remek hely, mert nagyon hasonlít Afganisztánra, de belső ellentétei is kellően bonyolultak: itt van ugye a reguláris takisztáni hadsereg, akiket megtámad az Egyesült Államok hadserege.
De vannak itt terroristaként számon tartott irreguláris ellenállók, illetve a mindkét fő ellenféltől független – azaz mindkettő ellen harcoló vagy egyikhez lojális – fegyveres helyiek, akiknek már nagyon tele a hócipője. Ehhez jönnek még az országban lézengő ENSZ csapatok is, illetve az USA német és cseh szövetségesei. Tehát ember legyen a talpán, aki egy bonyolult csatában meg tudja állapítani, hogy ki az ellenség és ki a barát. Főleg mivel Amerika szövetségesei is használnak AK-kat és ellenségeiknek is van M-16-osuk...
Az Opration Arrowhead egy önálló kiegészítés. Ez azt jelenti, hogy aki nincs oda az ArmA 2-ért, az önállóan is feltelepítheti és játszhat vele. Azonban az ArmA 2 tulajdonosok – ha felteszik az Arrowheadet, akkor – megkapják az új dolgokat: országot, egységeket, kampányt. De mindezt még keverhetik is a régi dolgokkal. Ilyenkor a játék új nevet is kap: Combined Operation. És harcolhatunk zöld AAV-kkal a sivatagos Takisztánban, vagy homokfestéses Bradleykkel az őszi, csernorusz erdőkben.
Természetesen nemcsak új egységeket és térképeket kapunk az Arrowheaddel – bár azok is elég értékesek – hanem olyan újdonságokat is, mint a hőkép kamera (FLIR), a hátizsák rendszer, irányzék állítás, Unmanned Little Bird stb. Ezek jó részéről már írtam az előzetesben, hogy miben jobbak, mint a konkurensek játékaiban, illetve, hogy néhány ötletet az ACE2 modból vettek át a fejlesztők, ami nem baj. Kiegészítve az ott leírtakat, nekem úgy tűnt, hogy a FLIR még jobb is lett, mint a sajtópéldányként kapott preview verzióban.
A távcsöves fegyverek irányzékállítását azóta volt szerencsém régi ArmA 2-es küldetésekben is kipróbálni, és annyira jól jön, hogy szinte el sem hiszem, hogy meglehettem nélküle. Illetve nem szívesen indítanám el az eredeti ArmA 2-t önállóan (mert ezt továbbra is megtehetjük). Arrowheades küldetésbe pedig már készítettem olyan éjszakai bevetést, ahol bekapcsolják csapattársaink a fegyverükön található lézerpointert, amit csak éjjellátóval lehet látni. A hasznossága még kérdéses számomra – egyszer volt csak, hogy ők előbb vettek észre egy ellenséget, mint én, és így az ő lézernyalábjuk alapján találtam meg a célt – de mindenesetre nagyon hangulatos lesz tőle az éjszakai csata. Multiban viszont sokkal hasznosabb lehet.
Szintén multiban lehet hasznos az IR villogó, amit eldobva megjelölhetünk pontokat azoknak, akik éjjellátót használnak (tehát az alacsonyabb technológiai szinten álló takiknak észrevétlen), bár ezt is láttuk már az ACE2 modban. De ha már a modok szóba kerültek, az Arrowhead főmenüjében van egy modokat betöltő menüpont, ami egyszerűbbé teszi a halandó játékosnak a különböző modok kezelését, és nem kell a Windows asztalon lévő shortcutba bonyolult kifejezéseket irogatni.
A kampányt nem tudtam rendesen kipróbálni az előzetes idején, mert még nem volt teljesen kész, de már akkor csodálkoztam, hogy a marketingszöveg szerint az Arrowhead kampányában lehetünk harckocsizók, egyszerű bakák és helikopter pilóták is, azonban az egyetlen kipróbálható küldetésben újra – ahogy az ArmA 2 alapban – egy különleges egység tagjaként operálunk. Szerencsére a tényleges kampányban már igaznak bizonyult az ígéret, leszámítva, hogy borzalmasan rövid ez a küldetéssorozat: tényleg lehetünk minden, de legtöbbször csak egyetlen küldetés erejéig.
Egy kiegészítőtől nem is várnék 10-20 óra játékidőnél hosszabb kampányt, csakhogy az Operation Arrowheadet – önálló kiegészítősége miatt – a fejlesztők sokszor az Operation Flashpoint: Resistance-hez hasonlították. Márpedig annak nagyon hosszú – és talán a játéktörténelem egyik leghangulatosabb – kampánya volt. Mindez messze nem mondható el az Arrowhead hivatalos hadjáratáról. Mindemellett valószínűleg nagyon jó játékélményt nyújthat multiban, co-op kampányként, amikor egyikünk egy Apache-val köröz felettünk, miközben másikunk egy Abramsszel vagy egy Bradley-vel fedezi az előrenyomulásunkat. De egyszemélyes módban ez a hangulat nem jön le, viszont hiányzik minden jó – ami a régi OFP-ben megvolt, és amit valószínűleg pont a co-opért cserébe hagytak el.
Úgy látszik, hogy ami a Bohemia Interactive játékainak egyik nagy előnye – a szabadon és könnyen szerkeszthető saját küldetés és kampány –, az vált a másik nagy előny – a hosszú és hangulatos hivatalos kampány – halálává. Hisz jogosan gondolhatják a fejlesztők, hogy kár törniük magukat, időt és pénzt fektetni egy jó hosszú kampányba, ha megjelenés után pár hónappal már tucatszám tölthetők le a jobbnál jobb missziók és hadjáratok. Kár, hogy nem bízzák eleve a hivatalos kampányt rajongókra, mint a Battlefront a Combat Mission kampányait. Ezzel sok emberórát (azaz pénzt) takaríthatnának meg, és mégis remek anyaggal jelenhetne meg a játék.
Takisztán maga érdekes hely az afgán jellegű faluival és mecseteivel, de hegyeiről már megjelenés előtt lehetett sejteni, hogy gondot fognak okozni az MI vezette egységeknek. Ez különösen akkor idegesítő, ha megsebesülünk, és tehetetlenül szemléljük a mellettünk bénázó szanitécet, aki nem képes megtalálni minket a meredek hegyoldalban. A másik gond – bár ezt nem mint játékos, hanem mint küldetéskészítő tűnt fel –, hogy a települések elég messze vannak egymástól, és köztük elég unalmas a táj (bár valószínűleg ez a reális). Ezzel szemben nagyon jó, hogy a legtöbb épületbe már bemehetünk. A korábbi verziókban csak egy-két épület volt nyitott, most azonban mecsetek, két-három szintes sárkunyhók, boltok, házak is bejárhatók, ami különösen akkor izgalmas, ha az ellenfél is használja ezeket a szobákat.
A grafikán – az afgán hangulatot leszámítva – nem éreztem változást, bár a hírek szerint optimalizáltak rajta. Ezt sajnos nem tapasztaltam, viszont a nagyobb üres távolságok miatt feljebb kellett húznom a látótávolságot, ami – egy alap ArmA 2-es, cseronrusz pályát betöltve – érezhetően lassította a grafikai motort. Mindezt néhány takisztáni résznél is éreztem, ami azért furcsa, mert ott jóval kevesebb a megjelenítendő objektum. Talán éppen ezért nincs a takisztáni térképen egyetlen város se (csak kisebb falvakat találunk). Az egyetlen komoly települést – ami a történet szerint a térségben van – külön mapként kapjuk Zargabad néven, ahol valódi utcai harcokat bonyolíthatunk le. A város közepén ráadásul egy elég klassz kis muszlim palota található.
Összefoglalva, az ArmA 2: Operation Arrowhead alapvetően nem akkora lépés, mint az Operation Flashpoint: Resistance volt a cseh fejlesztőktől. Nem megyünk le hídba és nem töltjük el az időt karácsonyig a kampányával. A látványvilág sem annyira szép, mint Csernorusszia, és a térkép sem olyan nagy, mint az alap ArmA 2-ben. Azonban akinek már hiányzott, hogy a hírekben látott terepen harcolhasson az afgán felkelőkkel (vagy ellenük), azoknak kötelező darab. Viszont elvitathatatlan érdeme egy csomó újdonság és nagyszerű módosítás, amik nélkül már az alap ArmA 2-t is nehéz elképzelni. Ezek miatt viszont minden ArmA-t kedvelő játékosnak melegen ajánlom.