Keserű szájízzel vettük tudomásul, amikor 2003-ban az F1 Challenge '99-'02 megjelenése után kiderült, hogy a FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség – a legnépszerűbb autósportok mindenhatója) kizárólagos szerződést kötött a Sonyval a Formula 1 és a WRC (Rally Világbajnokság) versenysorozatokon alapuló szimulátorok elkészítésére. Végre eljött az ideje, hogy megint multiplatform játékok jelenjenek meg a meglehetősen gyermetegre sikerült átmeneti termékek után. És máris itt az első. A Codemasters marketingrohama után PC, PS3 és X360 platformokra megjött maga az F1 2010 játék is, amelyet a szimulátor-rajongók már tűkön ülve vártak.

Az F1 Challenge-hez ugyan számolatlanul jelentek meg a különböző házi fejlesztésű évadcsomagok, új kocsik, pályák, sisakok, nevek, de valahogy sosem sikerült megütni egy "gyári játék" színvonalát. Az F1 2010 viszont végre egy nagy fejlesztőstúdió teljes értékű terméke. A Race Driver Gridből és a Colin McRae: DiRT 2-ből már jól megszokott jellemzőkkel, de azért professzionálisabb belsőséggel. Hiába, az F1 az F1. Ennek ellenére a szimulátorról ordít, hogy a fejlesztői a lehető legszélesebb tömegnek szánták. Így pedig sajnos pont az maradt ki a játékból, ami a Forma 1-et legendává és a világ legnépszerűbb motorsportjává tette.
Az F1 2010-ben 19 valós versenyhelyszín és az összes 2010-es F1-es csapat vár ránk (pilótástul), az autók között érezhető különbségekkel. A pályák csodálatosak, a kanyarok ismerősek lehetnek a TV-közvetítésekből, talán néhány pontatlanságot tud csak észrevenni egy figyelmes rajongó.
A játék nehézségi szintje meglehetősen tág határok között állítható, ámbár lehetne sokkal finomabban is hangolni, de az mindenképpen igaz, hogy a legkönnyebb és a legnehezebb mód között óriási a különbség. A szimulátor játékosságát jó pár eszköz segíti, amelyeket már megszokhattunk más programokból. A nehézségi szinttől függetlenül használhatjuk a vezetést segítő eszközöket, no meg a már említett Codemasters játékokból ismert "legális csalás" is engedélyezett. Jelesül a Flashback, amivel a visszajátszás menüből újratölthetünk egy pár másodperccel a nem kívánatos manőver előtti állapotot. Ez igen jól jön, ha egy hosszú verseny vége felé hibáznánk. Hasonlóan nagy segítség a kipörgésgátló és a blokkolásgátló, ami az F1-es autóhoz mindenképpen kell a hozzám hasonlóan átlagos képességű játékosnak. Amivel még hosszú órákat takaríthatunk meg, az az ideális ív felrajzolása a pályára. A már megszokott színes nyilacskák jelzik, merre érdemes mennünk. A lényege viszont az, hogy nagyszerűen megmutatja, hol kell fékeznünk, és milyen sebességgel mehetünk az adott kanyar egyes részein. Persze e nélkül igazibb az élmény, de a pályák nagy részén e nélkül cseppet sem látszanak az ideális ívek (főleg esőben) és mire megfelelően megtanulunk egy-egy pályát, hosszú órák telhetnek el. Való igaz, hogy nem kell úgy küzdenünk az irányítással, mint ahogy azt néhány kevésbé komoly játéknál megszoktuk, ugyanis egy alkalmas kormánnyal olyan csodásan engedelmeskedik az autónk, hogy öröm vele száguldani. A váltásoknál van egy pici fáziskésés, de ez az elektronikának köszönhetően a valóságban is előfordul. Habár ott már nem jár sebességcsökkenéssel, mint a programban.
A kocsik a legapróbb részletekig hasonlítanak a valós megfelelőjükre. Mindegyiknek megvannak a sajátosságai. Hogy mást ne említsünk, a HRT-vel egy hibátlan kört összerakni igazán férfias kihívást jelent, míg a Red Bull autójával sokkal könnyebben érhetünk el űridőt (mármint magunkhoz képest). Az egyetlen, amin hanyagságon érhetjük a fejlesztőket az, hogy a kocsik kormányát nagyjából egységesítették, így minden autóban a kormányon van a "fordulatszámmérő", ami a váltás ideális pillanatát mutatja. Ettől eltekintve a kocsik szépek. A megjelenés előtti marketinghadjárat ugyan bámulatos törési modellezésről szólt, amit azért ennyire nyíltan nem mernék kijelenteni. A már megszokott események történnek ütközéskor: törik a kerék, az orrkúp, meg a hátsó szárny. Az autó többi része deformálódik és a festék is lekopik, de valósabbnak tűnt a Race Driver Gridben és a DiRT 2-ben használt modellezés. A mechanikai hibák (amelyekkel legalábbis találkoztam) megálltak a defektnél. Se motorhiba, se elektronikai baki, se elfüstölő fékek, semmi. Defekt viszont elég gyakran. És elég szerencsétlenül is sikerült megvalósítani. Kb. mintha egy vízilufit kormányoznánk a futómű végén és nem is hajlandó leszakadni a gumi, hogy legalább lássunk valami érdekeset, amíg elvergődünk a boxig a dülöngélő kocsival.

A boxkiállást mellesleg érdemes automatizálni. Kiváltképp, ha minden szabályt bekapcsolunk, mert akkor ha mi nem is, de a képzeletbeli versenybíróság biztosan tudja, miért büntet meg. És akkor bizony gyakori vendégek leszünk a Pit Lane-en. Akkor pedig igazán nem illik túllépni a megengedett sebességet. Érdekes viszont, hogy minden szabálysértést nagyon keményen büntetnek, de azt, ami a valóságban az egyik legnagyobb port kavarta pár évvel ezelőtt (2002) – miszerint a boxutca kijárati vonalára rá szabad-e hajtani vagy sem – egyáltalán nem érdekli a bíróságunkat. Az hagyján, hogy mi átvághatjuk, de még a gépi ellenfelek is megteszik. Keserű tréfa a fejlesztők részéről.
Sajnos a nehézségi szinttől függetlenül kimaradt a játékból néhány – a professzionális autóversenyélményhez szükségesnek vélt – részlet. Ami a legfájóbb lehet, hogy a telemetria teljes egészében kimaradt. Hovatovább, még a pályán megtett köreink szektoridőiről sem tájékozódhatunk. Egyedül az utolsó megtett kör első két szektora jelenik meg a boxban elénk állított monitoron. A Safety Car (biztonsági autó) megjelenésére mindenki számított, de sajnos ezzel sem kell számolnunk. Ezek mellett a start előtti melegítőkör hangulatából megint kimaradunk. Ezek az alapvető hiányosságok, amik véleményem szerint nagyon kellettek volna.
INFO: A telemetria segítségével követhető nyomon a versenyautó minden rezdülése a pályán töltött idő alatt. A valóságban ezeket az adatokat (pedálállás, hőmérséklet, sebesség, fordulatszám, guminyomás, szektoridők stb.) a versenyzők mérnökei elemzik és a körözés végén a versenyző is láthatja, a pálya melyik pontján esetlegesen milyen húzása eredményezhetett jobb vagy rosszabb szektoridőt.
Ilyen és hasonló apróságok miatt érezheti úgy az ember, hogy sajnos gyermekjátékot csináltak az F1-ből, de azért van bőven olyasmi a játékban, ami kárpótol ezekért a hiányosságokért. A megjelenése mindenképpen szép, a hangokkal is könnyen kibékülünk, és már majdnem sikerült a személyes élményeket is belecsempészni a játékba. Való igaz, hogy a dobogó jelenet kimarad a dobogós helyek után, de mehetünk helyette az interjúszobába, ahol a csinos riporternő kérdéseire kell válaszolnunk. Vagyis választanunk kell az előre megfogalmazott válaszokból. Ugyanígy indul a karrier mód, aminél érdemes meggondolnunk, mit "mondunk", mert annak megfelelően választhatunk munkaadót, aki első körben legjobb esetben a Force India, legrosszabban a három utolsó csapat (HRT, Virgin, Lotus) valamelyike. Nagyon nem mindegy. Utóbbiakkal ugyanis csak a pályával verekszünk, nem a többiekkel versenyzünk.

A pályákkal való verekedésünket ugyan valamilyen szinten tompíthatja, hogy ajánlott autóbeállításokat használhatunk attól függően, hogy száraz, vagy esős idő van-e, valamint, hogy mennyire akarunk bevállalósan vezetni. Ha az ajánlott beállításokon még változtatnánk, azt is megtehetjük a boxban elénk pakolt monitor felületén. Az ajánlott beállítások tőlünk jobbra (a mérnöknél), balra pedig a gumikkal kapcsolatos felület. Jópofa "menürendszer", végre valami változatosság. Habár egy idő után kicsit már uncsi, ha az ember komolyan veszi a karrier módot. Akárhogy is... 19 verseny, és a legszűkebb verzió szerint is 10-16 körös egy-egy menet. Plusz legalább egy szabadedzésen érdemes szerepelni (némelyikért fejlesztés jár a kocsira), a Q1-Q2-Q3 így is, úgy is sok idő. Igaz, pont ezért lehet kérni a rövidített hétvégét, amiben nincs szétszabdalva az időmérő edzés, de megfelelő nehézségi szint mellett általában nincs meg elsőre a pole (első rajthely a versenyen). Rajtolni viszont az első helyről az igazi. Az automatikus kipörgésgátlónk butább, mint az ellenfeleinké, ezért általában egy-két kocsi elhúz mellettünk a rajtnál, ha nem védekezünk megfelelően (agresszíven). Hátrébb is így van ez, de az előttünk feltorlódó kocsikba könnyen beleszállhatunk, arról nem is beszélve, hogy hátulról nem látjuk a lámpát, hogy mikor indulhatunk. Való igaz, hogy nem is kell, mert a rajtnál kb. annyi a feladatunk, hogy leengedjük a gázpedált, onnantól a kocsi öntudatra ébred. Nem tudunk kiugrani a rajtnál, se lefulladni, se semmi. Azért a lehetőséget meghagyhatták volna...
Amire viszont van lehetőség, az a száguldozás, esőben, záporban, napsütésben. A fejlesztők szerint életszerű, meg a képek szerint is, valójában szerintem nem teljesen. Nagyon jól néz ki, az igaz, de nem mondanám valósnak. Nem gurulnak le a vízcseppek a sisakról. Meg lehet tőlük bolondulni. A kocsin viszont gurulnak, és nagyon nagyon is jól néz ki. Az úton gyönyörűek a pocsolyák. Tükröződik rajtuk szépen a táj, még ha nincs is időnk ebben gyönyörködni. Sajnos a kocsik mögött húzódó vízfüggöny most sem sikerült teljesen hitelesre, de abból már kapunk ízelítőt, hogy milyen is esőben egy másik versenyautó hátulját közelről nézni és nem látni. Csodálkozom is, hogy nem látni a valóságban amúgy nagyon erős hátsó lámpát. Így van, amiben bele tudunk kötni, de tényleg nagyon szép a grafika, amihez nagyszerű hanghatások párosulnak. Sajátos hangulatot kölcsönöz a játéknak.
Összefoglalva: remek időtöltést és versenyélményt nyújt az F1 2010. A sport komolyságát ugyan nem adja vissza teljesen a program, de ha nem tartozunk abba a kiváltságos halmazba, akik valós F1-autót vezettek, még ez a legjobb választás, ha versenyzőbőrbe akarunk bújni.