2009-ben egy magyar csapat, a Neocore Games King Arthur nevű játékával megpróbálta megdönteni a Total War széria trónját. Habár ez nem jött össze, egy olyan játékot ismerhettünk meg, amely méltán emlegethető egy szinten a híres sorozattal. Mi sem mutatja jobban a sikert, mint az, hogy két extra hadjárat és két DLC jött ki azóta az alapjátékhoz, a nemsokára megjelenő második rész előtt pedig mellékcsapásként megjelent jelen cikkünk alanya is.
A King Arthur: Fallen Champions egy önállóan futtatható kiegészítő, amelynek története a két rész között játszódik. A King Arthurben megteremtettük a békét, de majd a King Arthur II-ben észak felől a fomorianok (akiket a Sidhe nagyon rég egyszer már legyőzött) betörnek Britannia földjére, és ennek mikéntjét meséli el ez a rész. Három hős útját egyengethetjük: Sir Lionel elrabolt kedvese után kutat, Lady Corrigan a hazavezető utat keresi Tir na nÓgba, míg Drest, a pikt sámán pedig látomásai alapján próbálja törzsét megmenteni. A helyszín Britannia eddig ismeretlen szeglete: Cumbria.
A veterán játékosok lehet, hogy meglepődnek majd az első indításkor, ugyanis ebben a részben nincs birodalom-menedzsment, diplomácia, gazdaság, területfoglalás, egységpátyolgatás. A Fallen Champions egyfajta King Arthur „Light”, ugyanis semmi más dolgunk nincs, mint csatáról csatára haladni három hősünkkel – a szereplők történetei között szabadon váltogathatunk az egyes küldetések között. Fejenként három missziót hajthatunk végre, plusz van a végső, grandiózus csata, illetve az oktatórész kis mészárlása – ez bő tíz órát jelent, választott nehézségi szinttől függően. Egy dolog azonban változatlan maradt: a játék továbbra is a kaland-RPG-RTS műfajokat vegyíti. Minden küldetés elején a régi Kaland-Játék-Kockázat könyvekre jellemző kis történetet kell eljátszanunk (csak itt most hiányzik az „egy ujj-két ujj-huszonegy ujj” technika adta visszalapozási lehetőség ;-) ), ennek során dől el, milyen egységek lesznek a seregünkben. Ezután jön az RPG-rész: hősünk tulajdonságait, illetve varázslatait turbózhatjuk fel, esetleg új mágiákat tanulhatunk, valamint az előző küldetésben talált felszerelést aggathatjuk rá túlélési esélyeink növelése érdekében.
Maguk a csaták a már megszokott felületen zajlanak. A terepnek továbbra is kiemelt jelentősége van, tehát példának okáért erdőben ácsorgó ellent nyilazni nem épp a legbölcsebb hadmozdulat. Fontos szerepet játszanak a térképen jelölt stratégiai pontok, amelyek elfoglalásával némi előnyre tehetünk szert – amire szükségünk is lesz, mert itt csak annyi egységgel gazdálkodhatunk, amennyi a pályán van! A feladatok relatíve változatosnak mondhatóak (pl. foglyul ejtett társunk és csapatának kiszabadítása, területvédelem, adott pont elfoglalása, meghatározott ellenfelek megölése), így unatkozni nem nagyon fogunk. A három hős alkatából adódóan eltérő egységeket kommandíroz, így a csaták megnyeréséhez ki kell tapasztalnunk erősségeiket, gyengéiket, mert ez egyben eltérő harcmodort is megkíván. Az MI pedig gondoskodik róla, hogy agysejtjeink kellően meg legyenek dolgoztatva – jómagamnak közepes nehézségi fokozaton nem egyszer meggyűlt a bajom a gép ellen.
A grafika hozza a King Arthurben megszokott színvonalat, azaz a táj nagyon szép, seregeinkben nem nagyon látni két egyforma embert, viszont a harcok animációja kicsit lelombozó – meglehetősen gépiesen csapkodják egymást a katonák. A hangok terén szintén kicsit felemás a helyzet: a zene elképesztően hangulatos heroikus fantasy stílusú (és ha jól sejtem, néhány szám esetében kelta motívumok szolgáltatták az alapokat), viszont a narrátorral nem vagyok kibékülve: mint egy kezdő színész, úgy túlhangsúlyoz mindent, ráadásul néha átfogalmazza a képernyőre írtakat (bár ez lehet, hogy nem az ő hibája).
És ha már a negatívumoknál tartunk, meg kell említsem azt a sajnálatos körülményt is, hogy a többjátékos mód sajna kimaradt – a kampányt végigjátszva viszont erősen kérdéses, hogy elővesszük-e még valaha, mivel én nem nagyon látom értelmét az újrajátszásnak.
Kinek ajánlható a King Arthur: Fallen Champions ezek tükrében? Akik most ismerkednek a sorozattal, azoknak mindenképpen, hiszen ha tetszik, jó eséllyel kedvet kaphatnak a „rendes” King Arthurhöz. A veteránoknak meg a történet miatt lehet érdekes, főleg annak tükrében, hogy a nemsokára megjelenő King Arthur II-ben a piktek szerepelni fognak (ráadásul leginkább ellenségként), így itt a remek lehetőség a megismerésükre. ;-)
