A 2011-es esztendő több szempontból is kimagasló és jelentőségteljes a videojátékok piacán. Ebben az évben talán a szokásosnál is több nagy cím lát, illetve látott napvilágot, számos sikersorozat bővült új taggal, esetleg az addig bennük megismert történet zárult kerek egésszé. Gondoljunk csak a PlayStation 3-exkluzív Uncharted szériára, a kizárólag Xbox 360-ra megjelent Gears of War sorozatra, vagy a Nintendo gigasikerére, a Zelda franchise-ra, hogy csupán a csak játékkonzolokra készült alkotásokat említsem. Ez az esztendő hardver fronton is bőségesnek mondható, hiszen tavasszal került a boltok polcaira a Nintendo új, szemüveg nélküli háromdimenziós megjelenítésre képes kézi játékgépe, a 3DS, és a Sony kütyüje, a PS Vita érkezése is belátható közelségbe került az öreg kontinensen, hogy a Wii U-ról már ne is beszéljek. És nem utolsó sorban a huszonegyedik század eddigi történetének egyik legmeghatározóbb, legsikeresebb és legkedveltebb asztali játékkonzolja, az Xbox is „felső tagozatba lépett”, hiszen néhány napja töltötte be fennállásának tízedik, jubileumi esztendejét. Az ez alkalomból a világ szaksajtójában megjelent megemlékezések és számos egyéb módon való ünneplés mellett mi, játékosok is kaphattunk valamit a szülinapostól ajándékba, nevezetesen a géppel egyidős Halo: Combat Evolved ünnepi díszbe öltözött, felújított, kívül-belül kipofozott változatát Anniversary alcímen.
2001. november 15-én került a boltok polcaira Észak-Amerikában a Microsoft tulajdonképpen piacfelmérés céljából készült új játékgépe, amely az addigi uralkodó japán konzolok nyugati konkurenciájaként szeretett volna érvényesülni. Az ilyenkor szokásos nyitócímek közül kiemelkedett a redmondi órásvállalat saját berkein belül fejlesztett FPS, a sci-fi alapokra építkező Halo: Combat Evolved. A játékot a Bungie csapata készítette, amely annak idején még a Myth és az Oni kapcsán került az érdeklődés középpontjába, majd a 2000-es évek elejétől már a Microsoft színeiben, mint a Halo sorozat atyját ismerte őket a világ játékos közönsége. Ez az együttműködés aztán tavaly, a Halo: Reach megjelenése után megszakadt az anyavállalattal, és az immár független játékfejlesztő helyét a szerzői jogok birtokosa a 343 Industries brigádjával foldozta be. Ez egy vadonatúj csapat, amelyet kifejezetten a Halo sorozat folytatása céljából verbuvált a Microsoft 2007-ben, mikor a Bungie már bejelentette elszakadási szándékát a konszerntől. A Halo Anniversary tehát az első játék a sorozatban, amely az eredeti fejlesztő tevékeny közreműködése nélkül készült el, ők „mindössze” az alapokat dobták jó tíz éve össze hozzá.
A játék története szerint az emberiség egyre nagyobb mérvű túlnépesedése, valamint a fénysebesség többszörösével való űrutazás felfedezése szükségessé, s egyszersmind lehetővé tették újabb bolygók lakhatóvá tételét a Homo sapiens faj számára. Ezek közül az egyik kulcsfontosságú planéta a Reach nevű bolygó, amely egyúttal az űrfegyverkezési program egyik központja is. Az itt zajló kísérletek közül kiemelkedik a SPARTAN kódnévre keresztelt program, amely genetikailag módosított szuperkatonák létrehozása céljából indult. Mint az ilyenkor azonban már csak lenni szokott, az emberé természetesen nem az egyedüli, és messze nem a legfejlettebb civilizáció az univerzumban, így a többi, a miénknél magasabb szintű és kifinomultabb technológiával rendelkező idegen fajt tömörítő The Covenant nevű szövetség állandó támadásait kell elszenvednünk. A számunkra nem túl sok sikert tartogató harcok már huszonhét éve zajlanak, amikor az emberiség utolsó esélyeként támadást akar indítani az idegenek központja ellen. Ehhez génmanipulált katonáink fegyverrendszerének számos fejlesztésen kell átesni, ezért visszahívják őket a Reachre. Két nappal a tervezett indulás előtt azonban a Covenant flottája lerohanja a bolygót és megsemmisíti ottani bázisunkat. Egyedül a Pillar of Autumn nevű cirkáló éli túl az offenzívát, fedélzetén a SPARTAN II program során készült szuperkatonák parancsnokával, Master Chieffel. A menekülő hajó véletlenszerű űrugrást kísérel meg, amelyből egy hatalmas, mintegy tízezer mérföld átmérőjű, gyűrűszerű mesterséges űrállomás közelében lép ki. Ezt az objektumot nemes egyszerűséggel csak Halónak („Glória”) nevezik. Ezzel veszi kezdetét a játék, amikor a Covenant megtámadja az űrugrásból éppen megérkező földi hajót, és a legénység kétségbeesetten menekül a mentőkabinok irányába.
A jubileumi kiadás nem változtatott a tíz évvel ezelőtti játék történetvezetésén, így az alapsztori ugyanaz maradt, de kiegészült némi tartalommal, úgy mint achievementek gyűjtése, terminálok alkalmazásának lehetősége és online kooperációs játékmód bekerülése a programba. A legszembetűnőbb újítás grafikai téren tapasztalható mindjárt az első percben. A készítők a talán nem túlzottan ismert Sabre3D motor segítségével költöztették mai köntösbe a programot, amely a nevéhez hű módon a megfelelő tévékészülékeken 3D-ben pompázik. Egyébként a játék bármikor egyetlen gombnyomással visszakapcsolható a tíz évvel ezelőtti megjelenítésre, amely szintén benne maradt a programban mintegy plusz nosztalgikus ízt kölcsönözve neki. Harmadik grafikai megjelenítés a többjátékos módok során tapasztalható tekintve, hogy ezek az arénák pedig a Halo: Reach engine-je segítségével jelennek meg képernyőinken. Az optikai tuning tehát egyrészt jelentős, a mai vonulat minden elemét tartalmazza, másrészt pedig szokatlanul sokféle és változatos, hiszen meglehetősen ritka, hogy az ember háromféle grafikával is találkozhat egyazon programon belül. Az irányításon nem változtattak a készítők, kontroller segítségével az a megszokott módon kivitelezhető, de a modern technika vívmányait kihasználandó kapott némi Kinect támogatást is a játék, leginkább a hangvezérlés terén. Az újragondolás során a hangok és a zenék is polírozáson estek át, amely jelen esetben a mai, modern technikákkal való digitalizálást, zajcsökkentést és az időközben igencsak elterjedt házimozi hangzás teljes támogatásának integrálását jelenti. A többjátékos módba egy jó csokorra való pálya került be az eredeti Halo, illetve a Halo 2 játékokból. Ezek mind a klasszikus, mind pedig a leporolt és átdolgozott grafikai megjelenítéssel futtathatók. A többjátékos mód a sorozat megelőző darabjainak minden elemét tartalmazza, így nagy meglepetés ezen a téren nem érheti az embert.
Tíz évvel ezelőtt új színnel bővült az asztali játékkonzolok addig sem szegényes, ámbátor folyamatosan változó, meg-megújuló palettája. Ennek az új „színnek” egyik meghatározó árnyalata volt egy játék, amely mára már egybeforrt annak nevével. Most, egy évtizeddel és leírhatatlanul sok történéssel később a „festő” megmutatta, hogy kicsit újrakeverve, kicsit kicsinosítva, kicsit „maivá” téve ez az árnyalat még mindig ugyanolyan szépen csillog, és kiválóan érvényesül az idők során még színesebbé lett világunkban. Lehet, hogy vannak nála szebb árnyalatok is, de ez a szín még mindig szembetűnik a hozzá értő szemek tulajdonosainak. Vagy nosztalgiából, vagy azért, mert annak idején valamiért kimaradt, de mindenképpen jóleső, eddigi hasonlataimnál maradva „szemnyugtató” darab a Halo: Combat Evolved Anniversary mai modern, kicsi talán túlszínezett világunkban. Köszönjük, Microsoft!
