A Ubisoft által fejlesztett Rayman széria első darabja még 1995-ben jelent meg, és az idősebb játékosok hozzám hasonlóan biztosan több szép emléket őriznek a csodás designnal ellátott, néhol őrjítően nehézre sikerült 2D-s platformjátékról. A Michel Ancel zsenije által megálmodott világ az évek során még két teljes értékű folytatással bővült, amelyekben 3D-ben ugrálhattunk a lebegő kezekkel és lábakkal rendelkező figurával. 2011 novemberében a konzolokra tért vissza először Rayman, méghozzá újra a kezdetekkor megismert 2D-s játékmenettel. Most március végétől pedig már a PC-s játékosok is belekóstolhatnak a legújabb platformer kalandokba.
A Rayman játékok sztorija sohasem volt túlbonyolítva, ezúttal is egy kissé bárgyú, rövid felvezetéssel indulnak kalandjaink. A hangosan hortyogó Rayman és baráti társasága felidegesít egy élőhalott nagymamát, aki gonosz teremtményekkel árasztja el Rayman különleges világát. A feladatunk, hogy ismét békét és nyugalmat teremtsünk. Közben újabb és újabb képességeket (például úszás, falon futás) adó nimfákat szabadítunk ki, minél több apró rózsaszín electoont szabadítunk ki fogságából és óriásira nőtt főellenfeleket győzünk le. A játékmenet a klasszikus platformer elemeket tartalmazza: több választható karakterrel (Rayman mellett legjobb barátját, Globoxot, valamint az apró varázslóknak megfeleltethető teensie-ket is irányíthatjuk) ugrándozzuk végig a változatos helyszíneket és csapkodjuk le az ellenfeleket. Közben az elég nehézre sikerült főellenfél harcok mellett oldalra scrollozó, szúnyogháton való lövöldözés is színesíti a szimpla pályákat. Találkozunk nagy sebességgel zajló üldözéses részekkel is, amelyek közül a végső, titkos pályát megnyitó rubin fogakat tartalmazó ládák kergetése a legnehezebb. Itt elég egyetlen apró hiba az azonnali halálhoz. Még szerencse, hogy végtelen életünk van, és viszonylag gyakran vannak checkpointok. Azonban az tény, hogy főleg a játék vége felé néha eszelősen nehéz, sokszor csak vakszerencsével végigvihető részekkel találkozunk. Mindössze egy plusz szívecskét tudunk begyűjteni, amellyel együtt is csak kétszer sebződhetünk az elhalálozásig. Tehát hiába az aranyos, kissé gyerekes design, az idővel kőkeménnyé váló nehézség miatt főleg a kitartó, gyors reflexekkel rendelkező játékosoknak fog kellemes perceket nyújtani a Rayman Origins.
Kitartásunkat azonban bőkezűen meghálálja a játék: a fantáziadús, rendkívül változatos pályákon haladva egyre jobban merülünk bele a káprázatos designnal megalkotott világba. A dzsungel után egy hangszerek által benépesített sivatagos terepre kerülünk, majd eljutunk a jég és a pokoli hőség birodalmába is, akárcsak a tengerek mélysötét aljára. A platformjáték szokásoknak megfelelően gyűjtögetnivalónk is bőven lesz minden pályán: az aranysárga lumok és pénzérmék sokszor elérhetetlennek tűnő helyeken találhatóak, sőt a legtöbb szinten két elrejtett electoon-ketrecet is felkutathatunk (tipp: a segélykérő hangokból halljuk, hogy mikor van a közelben egy ilyen rejtett ketrec). A minél több electoon kiszabadítása azért is fontos, mivel ezek segítségével nyílnak meg az utak a már említett rubin fogakat rejtő ládakergetős pályákhoz, valamint új jelmezeket is elérhetővé tesznek a választható karakterekhez.
A 10-15 órás játékidő sok kalandozásra ad lehetőséget, amely még kitolható az összes electoon begyűjtésével. A nehézségen pedig segíthet a négy játékost lehetővé tévő, ám sajnos kizárólag lokális kooperatív mód. Társaink bármikor csatlakozhatnak a játékba, és jelentősen mérséklik a kihívásokat, ugyanis az egyedül játszva végzetes hibák esetén itt gömböc lufivá felfúvódva lebegés után egészen addig újjáéledünk, amíg egy játékos még életben van.
A technikai oldalról ki kell emelni a zseniálisan megvalósított, csodaszép grafikát. Meggyőződésem, hogy a Rayman Originsben tisztelhetjük az eddig megjelent legszebb 2D-s platformjátékot. Szürreális teremtményekkel benépesített, gazdag színvilággal ellátott, tűéles grafikai megjelenítést kapunk. A kezelés teljesen megfelelő, nekünk tetszőleges billentyűzetkiosztással vághatunk neki a kalandoknak. A vidám, mókás zenék és hangok is elsőrangúak, hamar rögzülnek a könnyen dúdolható melódiák.
A Rayman Origins egy zseniális produktum, minden platformjáték iránt érdeklődőnek feltétlenül ajánlott a kipróbálása. Lenyűgöző képi világ, megkapó hangulat, izgalmas játékmenet jellemzi a kihívást támasztó nehézsége mellett. Senkit ne tévesszen meg a gyerekesnek tűnő világ, ez egy felnőtteknek szóló, remek szórakozást biztosító szoftver. Sajnos az eladások terén a kritikai elismerések ellenére eddig nem szerepelt jól a játék, de nagyon remélem, hogy a Ubisoft majd folytatja a kreatív csúcsán lévő Rayman szériát.
