Legend of Grimrock

A szerepjátékok a videojáték-ipar egyik legnépszerűbb alkotásai, hiszen – ahogy nevükből is adódik – a játékos maximálisan bele tudja élni magát az adott kalandba. Ezt segíti a szabad karaktergenerálás, a tetszés szerinti irányba történő fejlődés és hasonlók. A '90-es években olyan nagyszerű RPG-k születtek, mint a Diablo, az Eye of the Beholder, a Dungeon Master és még sokáig folytathatnám. Jelen cikkem alanya, a Legend of Grimrock az utóbbiakra hajaz, és néhány délutánra visszahozta a régimódi szerepjátékok utánozhatatlan hangulatát.

A történet kellemesen egyszerű, ám annál jobban passzol a prezentálni kívánt hangulathoz. Adott Grimrock, egy hatalmas hegy, amelynek gyomrába titokzatos és halálos kazamatát ástak. A többszintes labirintusrendszer egyfajta börtönként funkcionál, ahová négyesével összeláncolva zárják be (pontosabban egy szakadékon át betaszítják) a gonosztevőket, akiknek ezután nincs más dolga, mint megkeresni a kijáratot és meg is váltották a szabadságukat. A bökkenő csupán az, hogy még soha senki nem jutott ki élve Grimrock gyomrából.

A játék során mi is egy ilyen négyes csoportot irányíthatunk, a tagokat pedig magunk válogathatjuk össze. A karaktergenerálás aprólékos, mégsincs feleslegesen túlbonyolítva. Négyféle élőlény közül választhatunk: ember, minotaurus, gyíkember és insectoid, amely tulajdonképpen Jeff Goldblum légyformában. A négy karaktert három osztályba sorolhatjuk, ezek a klasszikus szerepjátékos kasztok: harcos, varázsló és tolvaj. A különböző lények különböző adottságokkal és képességekkel bírnak, ennek megfelelően mind más dolgokban jeleskednek. Ennek függvénye többek közt a cipelhető teher mennyisége, az ügyesség vagy az ellenállóság. Minden karakternek hat képességét fejleszthetjük, amelyek függnek kasztjuktól, valamint két tulajdonságát határozhatjuk meg, amelyek az általános jegyeiket (életerő, ügyesség, erősség, akaraterő) befolyásolják.
A játék elején van még egy érdekes és hihetetlenül hangulatos elem: beállíthatjuk, hogy old school módban kívánunk-e játszani, amely lényegében annyit tesz, hogy kalandozásunk során nem készít a játék automatikusan térképet. Ezt magunknak kell megtennünk hagyományosan ceruzával, radírral és papírral, mint a régi szép időkben. Piros pont.

A labirintus felfedezése során, bár klasszikus FPS nézetben játszunk, csak kockáról kockára mozoghatunk, vagyis előre, hátra, jobbra és balra lépkedhetünk. A folyosókon és a helyiségekben fegyvereket, ruhákat és páncélokat, valamint különböző összetevőket találunk. Utóbbiakból italokat készíthetünk, amelyekkel akár életerőnket, energiánkat is visszanyerhetjük. Persze a helyzet nem ennyire egyszerű, mivel békés kutakodásunkat kevésbé békés lények zavarják meg. Ezek az egyszerű éti (értsd: ő esz meg téged) csigától a csontvázharcosokon, óriásrákokon és pókokon keresztül egészen a tűzelementálokig és gigantikus trollokig sokfélék lehetnek, a készítőknek gazdag volt a fantáziája. Mivel kalandjainkat négyen éljük át, így mindenkit érdemes más elvek mentél fejleszteni, így nyerve előnyt. Az elöl álló két karakter a közelharcban lehet erős, míg a hátul állók inkább támogató szerepet tölthetnek be, akik varázsolnak vagy távolsági fegyverekkel támadnak. A varázslatokat azonban pergamentekercseken kell előbb megkeresnünk, addig nem használhatóak.
A játékban egyetlen kazamata található, amely tizenhárom szintből áll. Minden szinten különböző feladványokat kell megoldanunk, amelyek többsége kimerül a "keresd meg a kapcsolót, aztán az általa nyitható ajtót" típusú feladatokban, de akad néhány egészen elgondolkodtató is. A folyosókon rejtett kapcsolók is vannak, amelyek által mindig valami extra felszerelést rejtő helyiségbe juthatunk.

A játék, bár érződik rajta az alacsony költségvetés, egyáltalán nem nevezhető csúnyának. Mind ellenfeleink, mind a környezet szépen kidolgozott, az effektek is rendben vannak. Persze nem kell valami Skyrim, vagy Battlefield 3 szintű grafikára gondolni, ezen a téren is inkább a minimalizmus és a retro a domináns. Ugyanez igaz a hangokra is, ahol tényleges beszédre ne nagyon számítsunk, cserébe kimondottan kellemes zenét (legalábbis a menüben) és nosztalgikusan ismétlődő hangeffekteket kapunk.

A 15 dollárért GOG.com oldalán is megvásárolható Legend of Grimrock üde színfolt a Skyrim és Dragon Age által uralt fantasy szerepjátékok palettáján. Szórakoztatóan régimódi megoldásaival, kellemes grafikájával, és néhol igazi kihívást jelentő feladványaival hosszú órákra oda képes szögezni a játékost a monitor elé. Az alapjáték időtartama is messze meghaladja a mai átlagjátékokét, ehhez pedig később további labirintusokat is kapunk, szóval a hosszú élettartam is garantált. Egyetlen igazi hiányossága talán, hogy nem találunk benne többjátékos módot, de talán majd a második részben, ha lesz.