Mióta a Paradox Interactive megszerezte a Majesty franchise jogait, az elmúlt években meglehetősen gyakran látogathattunk el Ardania mágia, szörnyek és hősök lakta fantasy birodalmába. 2008-ban jött ki a Majesty 2, amely összességében nem volt rossz, de a nagy elődhöz nem volt képes felnőni. Ezt több kiegészítő követte, majd kicsivel több mint fél éve teszteltem a magyarok által készített Defenders of Ardaniát, amely a tower defense műfajt kombinálta az addig megszokott világgal és vérdíjkitűzéses mechanizmussal. Most pedig itt van előttem a Warlock: Master of the Arcane is, amelyről már korábban írtunk egy előzetest, és a Civilizationhöz hasonló körökre osztott birodalomépítős stratégiák stílusában mutatja be a jól ismert univerzumot.
A Warlockról annyit tudni kell, hogy nem nyújt sem hivatalos sztori módot, sem többjátékos opciót. A főmenüből nemes egyszerűséggel kiválasztjuk a New Game menüpontot, majd beállíthatjuk a meghódítani kívánt világ paramétereit: mennyire legyenek erősek a semleges szörnyek és rafináltak ellenfeleink? Mekkora legyen a világ? Összefüggő kontinensből, vagy csak kis szigetekből álljon a térkép? A világunk lapos legyen vagy gömbölyű? Valamint megválaszthatjuk még az ellenséges mágusok számát, a létező dimenziók számát (a térképen különböző kapukon át lehet eljutni párhuzamos, eltérő témájú dimenziókba is, hogy azokat is meghódíthassuk), a kezdő fajunkat (bestiák, élőhalottak, emberek – igazából mindegy, amelyiket nem választod, annak a városát majd elfoglalod) és avatárunk képét.
A játékmenet nem mutat újat a nap alatt: minden körben építkezünk (ezzel egyre növeljük városaink területét), csapatokat képzünk ki, mozgatunk, semleges, vagy másik játékos által irányított ellenfeleket ölünk, kifosztjuk az arra alkalmas pozíciókat a hexagonokra osztott térképen, és ha sor kerül rá, városokat ostromlunk és foglalunk el (ezeket pedig néha isteneink kérésére, küldetések formájában tesszük extra jutalmakért). Ezt egyedül a mágia tetézi meg egy kicsit: mágus lévén a mana, mint nyersanyag igen jelentős szerepet játszik a játékban, illetve ami a Civilization sorozatban a technikák és egyéb jelentős kultúrtörténeti vívmányok kifejlesztése volt, az itt a varázslatok kutatása. Felhasználásuk tekintetében ezek vegyesek, tudjuk gyógyítani egységeinket, spontán megidézhetünk egy csapat mágikus lényt erősítésként, elementális támadásokkal segíthetjük katonáink harcát, vagy buffok segítségével billenthetjük ki az erőegyensúlyt.
Sajnos, bár a fentiek alapján a játék egész tűrhetőnek tűnik, az összes többi, bevezetőben megemlített Majesty-családtaghoz hasonlóan ezt is hibák rondítják, és teszik rétegjátékká (elsősorban a vérbeli Majesty-fanatikusok rétegének játékává). Például a mágiakutatás hiába hangzik jól, minden faj gyakorlatilag ugyanazzal a varázstárral rendelkezik, és mivel az ellenséges fajokat előbb vagy utóbb az irányításunk alá vonjuk, semmilyen szerepet nem játszik, hogy a játék indítása előtt milyen népet és milyen induló mágiákat választottunk magunknak. A multi hiánya leírhatatlanul súlyos hiba, az ígéret ezúttal is ott ragyog a horizonton – "majd utólag pótolják a készítők" – de kérdem én, mit ér ez, ha a legtöbb játékos meg fogja unni, mire végeznek a kódolással és a teszteléssel? És még ha a multi mellett el is megyünk, van nagyobb hiányosság is: nincs rendes tutorial/oktatómód. Ha új játékot indítunk, mindig megkapjuk a lehetőséget, hogy a gép tippekkel segítsen minket minden új kör és új helyzet esetén, de tapasztalataim szerint ez nem fedi le a játék minden egyes részletét, pedig az őszintét megvallva nem olyan egyszerű a program. Jó pár nyersanyag jelentőségére, a városépítés és a manatermelés mikéntjeire is saját kútfőből kell rájönnünk, az ellenfelek pedig még legkönnyebb nehézségi szinten is keményen megizzaszthatják azokat, akik nem feltétlenül szoktak körökre osztott stratégiákkal játszani.
A végső konklúziónál pedig az a gondom, hogy nem tudok egyértelműen dönteni. A Warlock: Master of the Arcane alapjában véve egy egész tűrhető, stabil játék, szép grafikával, jó hangulattal, és egy bejáratott (bár az utóbbi években nem túl fényes) sorozattal a háta mögött. Viszont az, hogy multi helyett egyelőre letölthető kaland- és játékelem csomagokkal próbálják fenntartani az érdeklődést a többjátékos opció beüzemeléséig, hogy nincs igazi tutorial és támogatás "hardcore" kezdők számára, nem teszi egyértelmű kötelező vásárrá. Dózishiányban szenvedő Majesty-, fantasy-, TTS faneknek tudom ajánlani, esetleg azoknak is, akiknek megtetszett az előzetesek, cikkek alapján, hogy tegyenek vele egy próbát, de a többiek számára még mindig ott az örökzöld Civilization és több más, tartósabb hasonló játék.