Mark of the Ninja

Titkos ninja klánunk a XX. századig titokban maradt, ám most lebuktunk és gonosz zsoldosok ütöttek rajtunk. Elrabolták és megkínozták sok társunkat és a szenszejt is. Mi vagyunk a klán hőse, nekünk kell rendet tenni ebben a zűrzavarban. Ezzel a nem túl eredeti történettel indul (és később a fordulatok is előre kitalálhatóak) a Mark of the Ninja indie játék. Egyszóval nem a történet az, ami megfogott benne.

A Mark of the Ninja egy platformjáték, de tipikusnak azért nem mondható. Habár megtalálható benne a klasszikus platformerek néhány jellegzetessége, van benne valami speciális. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy annak ellenére teljesen beszippantott, hogy egyáltalán nem szeretem a platformjátékokat, kiráz a hideg az összes Super Mariótól. Ennek az lehet az oka, hogy nagy kedvenceim a Splinter Cell és Assassin's Creed sorozatok lopakodós, hátba szúrós, elbújós játékai és a Mark of the Ninja is ezek közé tartozik. Azonban az említett AAA-s játékokkal ellentétben ez persze "csak" egy indie fejlesztés, 2D-s grafikával.

Ennek ellenére az izgalom, a pálya és az ellenségek felderítése, valamint a tökéletes megoldás kitalálása ugyanolyan izgalomba tudja hozni a játékost. Itt is meg kell találnunk a legjobb módját, hogyan cselezhetjük ki a csapdákat, szenzorokat, hogyan iktathatjuk – vagy kerülhetjük – ki a különböző képességekkel megáldott őröket. Persze – akárcsak a nagytestvérekben – itt is sok múlik az ügyességen, hiszen hiába a jó terv, ha nem tudjuk pontosan időzítve kikerülni a lézert és elbújni a zsoldos feje fölé. Érdekes amúgy, hogy a Splinter Cellnek és az Assassin's Creednek is volt olyan feladata, amely sokszor egy Super Mario játékra hasonlított.

A sima platformjátékoktól eltérően ebben a programban fontos szerepet kap az ellenfelek likvidálása. Azaz a pályák nagy részén nem lehet – és nem is kell – kikerülni az őröket, hanem simán végezni kell velük. Ennek rengeteg módja van: mi is állíthatunk csapdákat, vagy különböző helyekről vághatjuk át a torkukat, felülről ráugorva, felülről felrántva őket, berántva egy sötét csatornába, alulról felnyársalva, vagy csak simán hátba szúrva. Ahogy egyre több feladatot megoldunk, egyre több pontot kapunk, amellyel kioldott tulajdonságokat, fogásokat vagy szerszámokat vehetünk magunknak. Így szerezhetünk például olyan bogarakat, amelyek egy halom hamuvá rágják ellenfelünket, akire rádobtuk.

Természetesen a vásárláshoz több pontot kell szereznünk, mint amennyit azért kapunk, hogy megcsináltuk az adott pályát. Ez azért van, mert minden pályán találhatóak speciális, nehezítő feladatok is: ne ölj meg senkit, ölj meg mindenkit, rémíts halálra öt zsoldost, ne használj eszközöket stb. Ha az ilyen alfeladatokat is teljesíteni tudjuk, akkor plusz pontokat kapunk. De így se minden eszközre vagy tulajdonságra van szükségünk. Kiválaszthatjuk azokat, amelyek a mi játékstílusunkhoz legjobban illenek. Én például egy petákot se költöttem verekedős tulajdonságokra, mivel sosem akartam szemtől szemben harcolni az ellenfelekkel. Az is érdekessé teszi a játékot, hogy bármikor újra nekifuthatunk a korábbi pályáknak, de a már megszerzett új eszközökkel és tulajdonságokkal. Ez természetesen így sokkal könnyebb, de egészen más módszerekkel is végigmehetünk újra a régi feladatokon.

A Mark of the Ninja egy nagyon hangulatos kis indie játék. Kellemes fejtörő feladatokat és bosszantó ügyességieket kapunk folyamatosan, miközben izgulhatunk, hogy el ne kapjanak az ellenfelek. Ráadásul még casual játéknak is nevezhető, hiszen viszonylag sűrűn vannak benne mentési pontok, így bármikor abbahagyhatjuk. Akik szeretik a platformjátékokat, azoknak biztos tetszeni fog ez is. Akik viszont – hozzám hasonlóan – ki nem állhatják őket, azért vessenek rá egy pillantást, mert lehet, hogy őket is magával tudja ragadni ez a régi-új játékmenet.